Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Dana« Siílardt Mai tragédia Régi ismerősömmel, Elemérrel mentünk az utcán Hirtelen oldalba bökött. — Nézd — mondta izgatottan — ott megy életem legnagyobb c­aló­dása A jelzett irányba néztem és meg­pillantottam egy nagyon csinos nőt V,ólában kinézett belőle egy nagyobb és négy-öt kisebb csaló­dás. — Igazi mai tragédia ez — só­hajtotta Elemér. — Ha akarod, el­mesélem ... — Nem akarom! — mondtam ha­tározottan. Erre elmesélte.* — Tudod, menn­yire egyedülálló ember vagyok — kezdte — any­­nyira, hogy mindig meghatódom, ha éjfél után a villamoson két je­gyet kell váltanom. Ilyenkor egy pillanatra az az illúzióm, hogy va­laki ül mellettem, mert máskülön­ben mi az istennyilának váltanék két jegyet? — Rövidebben, Elemér! — intet­tem. — Szóval, árvaságom borzasztó érzetével szálltam fel a napokban a tizenkettes autóbuszra Megálltam a zsúfolt peronon és arra gondol­tam mért vagyok én ilyen rette­netesen egyedül? Elgondolkoztam, ha csak egyszer jönne valaki és megfogná a kezemet... És ekkor... — És ekkor? — kérdeztem izga­tottan, mert leléptünk a járdáról és egy autó majdnem elütött minket. — És ekkor valaki megfogta a kezemet — mondta kis hatásos szü­net után Elemér. Elgondolkoztam a szerencsés vé­letlenen. Már tudniillik, hogy ide­jében észrevettem az autót. Elemér pedig továbbfújta a magáét. — Felpillantottam. Gyönyörű nőt láttam magam mellett... hiszen láthattad az imént... és ez a gyö­nyörű nő vadul, némán fogta a ke­zem, mintha csak válaszolt volna gondolataimra, mintha csak azt mondta volna : nézd, itt vagyok én, akit annyiszor keresgéltél. . elég volt rám gondolnod és látod, meg­fogtam a kezed, hogy soha többé el ne eresszem ... Elemér az emlékek hatása alatt izgatottan szaladt mellettem az aszfalton. Úgy mesélte tovább. — Leírhat­at­lanul izgalmas játék kezdődött. Fogta a kezem, de nem nézett rám . . rejtélyes és titokza­tos tekintetét merően egy pontra szegezte. Mellénk préselődve egy csúnya kis ember állt és unottan bámult maga elé, fogalma sem volt arról, hogy közvetlen mellette a század legszebb és legrejtélyesebb szerelme születik meg így utaz­tunk négy teljes megállót, anélkül, hogy a nő rámnézett volna, anélkül, hogy elengedte volna a kezem. Én már terveket szőttem a jövőre, hogy milyen boldogok leszünk. És ak­kor .. Elhallgatott. Kérdően néztem rá. — És akkor — folytatta — hir­telen kirántotta kezét a kezemből, leszállt, nyomában a ronda kis em­berkével... egymásba karoltak és eltűntek az utca forgatagában ... Szótlanul mentünk egymás mel­lett. — Valóban rejtélyes eset — mondtam. — Ki fejti ezt meg? — Én — válaszolta Tompán Ele­mér. — Gondolhatod, hogy az eset nem hagyott nyugodni. Álmatlan éjszakáim egyikén aztán rájöttem, mi okozta életem legnagyobb csaló­dását. Hatásos szünetet tartott. — Én a csúcsforgalom áldozata voltam. Mint már mondottam, az autóbusz zsúfolva volt. A nő nem az én kezem akarta megfogni, ha­nem a férjéét, a csúnya kis embe­rét. Nem találta el, húszan álltunk a peronon, az negyven darab kéz... véletlenül az enyémet találta el... úgy látszik, egyezik a méretünk... Aztán leszálltak... És én újra egyedül vagyok ... Elemér befejezte elbeszélését. Többé egy szót se szólt, én is hall­gattam. Csak a könnyeink szivá­rogtak. Mert tényleg nagyon hideg volt. Traktoros: .Hm... a baj komoly__Ide szerelő kéne... Az ihlet forrása Némely vállalat nevének olvasá­sakor különös ballada: hangulat lepi meg az embert. Itt van pél­dául a Röviköt meg a Hariköt Milyen sejtelmes északi homály bo­rong e rövid-, kötött- és harisnya­árukat magábafoglaló rövidítések mögött. Fjordókat, ködöket és egyéb skandináv dolgokat idéz puszta hangzásával mindkét nevezet, nem csoda hát, ha a költőt az alábbi vers megírására ihlették: RÖVIKÖT BALLADÁJA (Izland szigetén, Reykjaviktól nem messze, Kiöbenhavntól Hétszáz kilo­méterre a sziklás tengerparton me­red a ködös őszi éjbe Röviköt vára.) Rőt kövön rótt vár Zord Röviköt. Hetvenhét őse, Balladák hőse, Benne él gazdája, nagy Röviköt. Mit tettél, óh Röviköt? Ellened Vérbosszus ellened: Hariköt Izgat és bujtogat S undoknál undokabb „B­undokát" köt. Ébredj Röviköt! Riadj Röviköt!! Rántsd ki rövid kardod Mely az ellenbe döf. És dong a föld: Ormok közt öblök közt Fjordok k­özt Kjödök kjözt Folyik a Vérgyözös Szlöjd.. . Dongott a föld, Csatázott Röviköt — S megölte Hariköt. Izland fölött Sápadt az ég. Nagy hősként, vár romján, Leomlott száz tornyán Nyugszik már csendesen Nagy Röviköt. T. S. Az RM kerékpárgyár Vll.-ben — Hát itt még mindig transzmis­­val dolgoznak, mint ötven évvel ezelőtt? — Igen. Az igazgatóság valószínűsg­ s ezzel akarja emlékeztetni a dol­gozókat a kapitalista időkre ... ... Dulles szerint Nyugateurópa légüres Amerikai bankárok: Nosza, töltsük ki! Mikes György: b amexbumfért Miért lógatod az orrod? — kérdezte Tóházi osztályvezető jó­ságosan Hosszú kartárstól és sze­méből, füléből szinte dőlt az em­berszeretet — Aááá! — sóhajtott Hosszú és legyintett.­­— Semmi ááá, gyere csak be a szobámba és beszélgessünk egy ki­csit. — Azzal betuszkolta Hosszút a szobájába, belenyomta egy karos székbe, szájába dugott egy cigars­­tát és aztán bocsánatot kérve, el­tűnt egy másik ajtón. Három óra múlva bejött Pötyike, főnök kedvenc titkárnője és szigo­­r hangon megkérdezte: — Maga kire vár? — Izé, Tóházi kartársra... — A minisztériumban van! — vá­gott közbe Pötyike, Hosszú kartárs szedte a sátor­fáját és a búbánatát, majd kiment Másnap Tóhházi telefonon kereste. — Légyszíves gyere be a szo­bámba ... — Ráérsz? — Gyere csak! Hosszú kartárs halkan, szeré­nyen benyitott az osztályvezető szobájába. — No, mi nyomja a bogyódét? — kiáltott rá Tóházi derűsen. — Hát, ha meghallgatsz, elmon­dom ... — tétovázott Hosszú és az­tán elkezdte, hogy­ — Másfél éve... — Másféle éve... Csak folytasd! — szólt közbe Tóházi szórakozot­tan és belemerült egy ügyirat ta­nulmányozásába. — Másfél évvel ezelőtt történt, hogy a kerületi tanács ... — ... Tanács... — ismételte meg Tóházi, tűnődve, miközben egy pár feljegyzést készített. Hosszú kortárs aztán elmondotta az egész kálváriáját, de megdöb­benve látta, hogy osztályvezetője nem figyel rá. — A lakáshivatalnál azt mond­ták, hogy antánténusz szárakaté­­nuszt — Jellemző! — csóválta a fejét Tóházi. — De még azt is mondták, hogy egyedem-begyedem tengertánc... Szeretett főnöke azonban ezt már egyáltalán nem hallotta, annyira belemélyedt irományaiba. Pár nap múlva összetalálkoztak a folyosón. — Fel a fejjel! — üvöltötte har­sányan Tóházi és bizalmasan ol­dalba vágta a kókadozó Hosszú kartársat, aztán lelkes léptekkel tovasietett. Telt-múlt az idő. Hosszú egyre szomorúbb lett, és egyre rosszabbul végezte a munkáját. — Valami bántja ... — hívták fel rá Tóházi figyelmét. — Mit csináljak? — tárta szét a kezét kérdően az osztályvezető. Én mindent elkövettem ... Még egyéni­leg is foglalkoztam vele... eM'méeni gyorsan nvgian­t — St I.-n.­és xm.Fer­. ______ „ UKAM&ANTARTO Ki Sete 9 óréig telefonügyelés: I.Ker. SGO-srs V». * 224-209 m 414-SGF

Next