Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Gádor Béla: »»Csupaszív“ ember fia. Nézze, Bucsai kartáns, az igazán nem volt szép magától, hogy Ilonka előtt azt mondta rólam, hogy idióta vagyok. Tudja, hogy Ilonka tetszik nekem és az ilyen megjegyzések hatással vannak a nőkre. Miért mondta ezt?­­- Mert az a meggyőződésem, hogy maga idióta. Minden jel erre vall. Már­pedig, ami a szívemen, az a számon. Én. De mégsem kellett volna Ilonka előtt tudja, milyen érzékeny.. .: Ilonka? Hahaha! Hát ha éppen tudni akarja, a maga Ilonkája olyan gonosz bestia, amilyet még nem szült a föld, örökké fúr és fűrészel. Mit gon­dol, ki nyírta ki szegény Kelle Annust? Én: Maga. Úgy tudom, maga helyeztette át a rak­tárt» ... ö: Nem is tagadom Nem bírtam nézni, mit mivel­­nek vele . .. Szegény kis, ronda bestia­­.. Én: Annus is bestia? ö: A lelke mélyéig romlott. Amellett sunyi és kép­mutató Mit tudja maga, mi az élet... Csukott szemmel jár a világban ... Én: Lehet, de azért, ne haragudjon, az öreg Tunyogi­­nak mégsem kellett volna azt mondania, hogy mért nem hal már meg . Egész délután sír­­dogált szegény. .: Maga igazán ostoba. Az öreg Tunyoginak az a mániája, hogy üldözöm őt s most legalább min­denki láthatta, hogy igaza van. Miközben szdo­­gált, a szíve titokban repesett az örömtől. Én: Sajnálom szegény öreget... ő: Az ördög vigye el magát! Hát én nem sajnálom? Megszakad érte a szívem. Magának fogalma sincs az emberi lélekről. Mondja, milyen embernek tart maga engem? Én: Hát úgy gondolom, nem csupaszív ember. .: Micsoda ostobaság! Igazán kár volt magával szóbaállni . Hát idefigyeljen! Az egész vállalat­nál­ nincs még egy olyan szív, mint az enyém. De megmutassam? Ennek a csürhének? Farkasok, hiénák és keselyűk hada vesz körül, csak arra vár­nak, hogy felfalják a májamat! Egy gyenge pilla­nat és végem! Nem, barátom, rajtam senki sem fog röhögni, rólam senki se fogja megállapítani, hogy szentimentális barom vagyok, aki hagyja ma­gát legázolni, mert megmutatja a szívét.. Én: És tőlem nem fél, Bucsai kartárs?­­: Nem. Maga mulya. De ha eszébe jutna... Érti? Ha eszébe jutna, hogy visszaéljen azzal, hogy megmutattam az én érző, meleg szívemet, akkor én mindenre képes leszek, erre figyelmeztetem. Én elterjesztem magáról, hogy delirium trémensze van, hogy bigámiát követett el és tíz évet ült sik­kasztásért ... Akkor én széttépem, megnyúzom és kifeszítem a bőrét.. . Én: Jól van, kérem, csak ne izgassa fel magát. .. Egy szót se! Szép kis sunyi alak maga is! Már szinte hallom, miket fog terjeszteni rólam. Eszébe ne jusson! Senkinek semmi köze hozzá: az én nagy, meleg emberi szívem az én titkom. És most­­már a magáé is. De ha eljár a szája, akkor én... Én. Nyugodjék meg. Ha kérdik, azt fogom mondani, maga szívtelen gazemben, aljas féreg, akit el kel­lene taposni. Jó lesz így? ö: Jó. Látom, hogy megértett. s›^^~wvvv ̋ Epigrammák egy karrieristáról HAL­ADJA ÁT ... Csak kedvező hír hagyja el a szád,­ a kedves fölény jellemző redd, ki kegyvesztett lett, azt nem­ fogadod. A mis adja it a határozatot CSAK NEKED LEHET IGAZAD Gyűléseken ha te ülsz odafenn az emelvényen, bírálsz élesen, hiszen csak neked lehet igazad: erre való végső válaszszavad A PAHNAS SZÉK A vámás ajtó az hasznos dolog, nem hallani át, ott kinn ki morog. A Vám­ás szék puha és ünnepi, s az „öntudatot" nagyra növeli. Hajnal Gábor Hiánycikkek |Ábrándképek.­ mimim A villamos hű bafatod és segítőtársad / tílóiofyujjiillam, ítNteJ?, Mm MiauxAcdM, 'múj ■ ' 1 1 ' A Kellemes vasárnap! ^ v­on 8lsa hrugu&ízbe! K4S SO Ennyit fejlődjön a villamos-közlekedés. LAKÁS-KÉRDÉS Magunknak kívánjuk — Kész a csizmám? — Kész! m így legyen egy termelőszövetkezet udvarán . . . — Vegyünk még egy-két állatot elnök elvtárs, egé­szen kihalt az udvar .. — Mit csináljak öregem, annyi csövet lehet kapni, amennyit akarsz. Nem bírtam ellenállni... — Nincs semmi baj asszonyom, csak betegre nevette magát a Ludas Matyin ...

Next