Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-06-24 / 26. szám
i.^e* P - Ludat Mahji efi'ttiekte 'V-W' „Az üdülés rosszul elkerült” című közleménnyel kapcsolatban közöljük, hogy a cikk megjelenése óta az éldülőváltási napokon Vámosgyörkön az érkező üdülőknek helyjegyeket adunk. Ezzel lehetővé tesszük, hogy ei mátrai járatokon mindenki helyet kapjon. 52. sz. Autóközl. V. Gyöngyös, Cserháti Ig. "A „Jóétvágyatt" című cikk komoly hibát tárt fel, amelyet időközben orvosoltunk. Intézkedtünk, hogy a IV. kerületi Vendéglátóipari Vállalat a jövőben nagyobb gondot fordítson a közétkeztésben résztvevő dolgozók helyezésére. főv. Tan. ker. oszt. „Csoda a Gundellél” című rajzzal kapcsolatban közöljük, hogy május 21-én egy második nyilvános távbeszélőállomást szereltünk fel. A közeljövőben felszerelik a harmadik készüléket is. KPM Postafőoszt. Sórányi Gyula ügyoszt. vez. - " A gépállomástól megkap* lam a pénzemet. Küszönön* a gyors intézkedést. Kocsal Györgyi Dévaványa: feogár Vencelné Jogos pa-* nasza ügyében utasítottuk a KIK-et, hogy az ablakok javítását soronkivül végezz* •I*. Sopron Városi Tanács : Retter Teréz VB-titkár Sásdi oszt. vez. ÉVFORDULÓ! „A nép vagyonával sokszor úgy bánnak, mint Csáki szalmájával." (A kongresszusi beszámolóból.) Június 25-énlesz egy éve annak, hogy a „Miért van szénből a lágymányosi töltés?“ című cikkünkben felhívtuk az illetékesek figyelmét a szénpocsékolásra. Az évforduló alkalmából megismételjük a cikk rövid kivonatát: A Budapesti Erőmű, hogy ereje tartós legyen, szenet eszik, nagyon sok szenet. A szenet a bányászok különböző szénlelőhelyeken kitermelik és szállításra átadják a MÁV-nak. A MÁV összeállít egy irányvonatot és a szenet a lehető leggyorsabban elszállítja az Erőmű lerakodótelepére. Egyben megszabja a kirakás határidejét. Határidőre azért van szüksége a MÁV-nak, mert a kocsifordulót pontosan be akarja tartani. Az Erőmű minden megmozgatható erőt igénybe vesz annak érdekében, hogy a szén idejében kikerüljön a vagonokból, mégis sokszorelőfordul, hogy ez nem sikerül. Ha pedig nem sikerül, jön a kötbér, vagy ami még annál is rosszabb, a MÁV saját személyzetével kirakatja a szenet ott, ahol éppen a vagonok állnak. Ebben az esetben a lágymányosi vasúti töltésen. Az Erőmű azután, mikor pillanatnyi levegőhöz jut, s emberei is vannak hozzá, a töltésre szórt szenet összekapargatja, kocsira rakja és beszállítja a telepre. Persze, ami a töltésen lecsúszik, azt már nehezen lehet fellapátolni. Marad is belőle bőven a töltés Dunára néző oldalán. Ennek a vasúti töltésnek a füves oldala az idők folyamán kisebbfajta szénbányává változott, kiaknázására alakulhat egy újabb maszek bányatársaság, mint hajdan a Cséry- telepen. E cikk megjelenésekor az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy „a szén kirakodása ügyében sürgős és befejezés előtt álló tárgyalások folynak.“ Ennek immár egy esztendeje és a tárgyalások eredményeként a szén ugyanúgy folyik le a vasúti töltésen, mintha az illetékesek még ma is csak tárgyalnának. A hiszékeny ember fia azt hinné, hogy e jelenség egyedülálló. Én is azt hittem. De amint tovább barangoltam a lágymányosi vasút mentén, hamarosan rádöbbentem, hogy ez a módszer máshol is divat. A 25/1. sz. Építési Vállalatnak a tél folyamán szénre lett volna szüksége. Az igényelt szénmennyiséget és kokszot későn, februárban kapták meg és lerakták az 1. sz. Épületelemgyár budafoki úti telepére. Ez a szén még ma is ott hever a vasúti sínek mellett, kitéve az idő viszontagságainak, és ma már bizony alig-alig van szén formája. Úgy tudom, hogy a 25/1. sz. Építési Vállalat vevőt keres a szénre és a kokszra. Lehet jelentkezni! De hagyjuk a szenet és térjünk át a töltés másik oldalára — a téglára. A 25/1. sz. Építési Vállalat „Maggor“Lemezgyár részlege múlt év októberétől ez év márciusáig nem kapott téglát. Április első felében váratlanul megindult a téglainvázió, egy nap harminc vagon tégla zúdult a telepre. Aztán jött még a többi is, de az építővállalatnak hosszú küzdelem után sikerült az inváziót megállítania és másfelé irányítani. Most mégis JOO—120 ezer, halomra dobált tégla várja sorsának jobbrafordulását. Nem tudom, hogy a dobálástól-e, vagy mitől, de itt igen sok téglának kettétört már a karrierje. A szén tehát nincs egyedül nagy elhagyatottságában, megtalálta méltó párját a vasúti sínek mellett: a téglát. És ha az illetékesek továbbra is csak tárgyalgatnak, úgy jövőre már ketten jubilálnak: a szén és a tégla! Bernáth Ede Akik rosszul értelmezik a tisztaságot %■ «ir.'Sgn Hé, nem tudják, hogy „Tiszta Budapestért !“-akció van? * Dehogynem tudjuk. Azért dobunk ki minden szemetet a lakásból. 4 kefefa ’ —* Jaj, nincs véletlenül aprója? — sajnálkozott a pénztáros hölgy a Marx-téri drogériában, ahol valami csekélységet vásároltam. — Nincs, de majd átugrok ide a bankba — udvariaskodtam, ami régi erényem. Átmentem az OTP néhány lépésnyire lévő Marx-téri fiókjába... — Szíveskedjék felváltani húsz forintot... szóltam a pénztároshoz. — A másik pénztárhoz tessék! — mondotta. Átmentem. — Csak százas csomagolású apróm van! Tessék az első pénztárhoz! — vigasztaltak. Visszamentem az elsőhöz, ahol most már ridegen elutasítottak. — De kérem — mondom csodálkozva —, hát egy bankban nem lehet váltani? Nem tudom elhinni... — Pedig így van ... — Majd megkérdezem a fiók vezetőjét — erőszakoskodtam és benyitottam a vezetőhöz, aki éppen úgy csodálkozott, mint én, mert ilyen rendeletről nem tudott, de elvezetett a főkönyvelőhöz, akinél egy vaskos kötetben vannak összegyűjtve az OTP rendelkezései. A főkönyvelő áttanulmányozta az idevágó fejezeteket, de nem talált ilyen rendelkezést. — Majd megkérdezem a központot — mondotta — mert szerintem a bank általában csak vállalatokat köteles ellátni apróval. Magánfeleknek ilyen kis címletek beváltására a pénztáros nem kötelezhető, de megteheti, ha az adott körülmények megengedik. — Mindezt nevetve tudomásul vettem, mire a fiókvezető felkínálta, hogy privátim felváltja a húszast, amit viszont visszautasítottam s átmentem a legközelebbi olyan szíves lenni stb... — Kérem, nagyon szívesen — mondta a trafikosnő és már váltott is. Mégis a pénztárosnak volt igaza. Bárhol váltanak, csak a bankban nem. Andor León Pillanatfelvételünk a MÁV kelenföldi pályaudvaráról ahol csak ígérik a mosdót és ez öltözőt. A KIK és a luxus A Nagydiófa utca 27 számú ház lakói panasszal fordultak lapunkhoz. Sérelmesnek tartják, hogy a tatarozást, amelyet szeptemberben kezdtek meg, abbahagyták. A falakat kibontották, az ajtókat csak félig készítették el és a lakások törmelékkövekkel vannak tele. A levelet elküldtük a VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz, ahonnan furcsa választ kaptunk. A műszaki osztály vezetője a levél elején arról ír, hogy fényűző munkálatokat nem szabad végezniük. Megtudtuk azt is, hogy a tanács megbízottai „parázs viták közepette” jegyzőkönyvezték a lakók panaszait, így folytatódik a levél: „A lakók további igényeik kicsikarása céljából fáradhatatlanul írják leveleiket a hatóságokhoz és újságokhoz, mert folytonos zaklatásaikkal némi luxuseredményeket elértek.” A levél végére a vállalat elismeri, hogy a VII. kerületi Tatarozó Vállalat nem végezte el a munkát, de a BKIK többszöri sürgetésére már dolgoznak. A műszaki osztály szerint tehát fényűzésnek számít, ha a lakó nem akar romlakásban lakni. Ha pedig panaszos levelet írnak, hogy a KIK nem végzi el, vagy nem végezteti el a munkát, akkor „zaklatják a hatóságokat, hogy némi luxuseredményt érjenek el.” , " Ja***»1 ii »W X» Családi vállalkozás Bejelenthetem, hogy nálunk az elmúlt hónapokban új családi konszern alakult, mert kisbabát „ várunk és szükségünk lenne egy gyermekkád- t. ra. Sajnos, többheti járkálás után sem tudtunk eredményt elérni. Ekkor építettük ki a rokont megfigyelők széles hálózatát. Anyósom reggel nyolc és kilenc között járja az áruházakat, mert féltízre jár be a hivatalába. Apósom folytatja az ügyeletet, unokaöcsém pedig délutánonként loholja végig a várost. Én lesem a híreket és irányítom a családi hadműveleteket. A napokban telefonált Bamburák bácsi, anyósom kér észt fia lányának az apósa és izgatott hangon közölte velem, hogy vállalatuk sofőrje az egyik kecskeméti Népboltban látott egy zománcozott gyermekkádat. Kért, hogy sürgősen küldjem el hozzá a kád árát és amikor a kocsi újból Kecskemétre megy, megvásárolják számunkra. Így történt, hogy háromhónapos hajtóvadászat után a Budapesten gyártott gyermekkád mégis csak megérkezett budai lakásunkra. És én, aki azelőtt rokonaimat aligalig ismertem, e vállalko-zás során szívbéli kapcsolatba léptem családunk s aprajával, nagy jóval" Ez i »rég nem volna baj, de felrémlik bennem a gon- dolat: hogyan szereznek fürdőkádat azok, akiknek még anyósuk sincsen. K. L I iiniii.ii ír niimsini ludas MATYI. — Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA. — Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ. — A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. Szerkesztőség: VH„ Lenin-körút »II. Telefon: 222—271. 221—293. Kiadóhivatal: VII.. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—285. — Terjeszts: Posta Központi Hirlapiroda C. V. Lapterjesztési ügyek: V.. József újított«* Telefon: ISO—OH J. 189—ISO. — Szikra Lapnyomda. Budapest. VIII., Rökk Szilárd utca *. — Felelős vezető: Kulcsár Mihály. — PeMAnaaMg. 3H.l* KAZI KATÓT NEM ŐRZÜNK MM tt NEM KÜLDÜNK VISSZA!