Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-05 / 1. szám
q£R.¥^£Ly AM KLOS/T! NAPLÓJA Egy kis háztáji, piaci módra Csudálatos „háztáji“ gazdasá»gok vannak a penei Petőfi téeszben. Babinszky Ferencnek négy katasztrális hold a „háztáji“-ja, a Körmendi Sándoré három katasztrális hold. És így tovább. A közös munka ilyenformán egy ici-pici hátramaradást szenved. (A hátramaradást kívülállók mondták, az ici picit az érdekelt tagok). Mesélik hogy egyszer egy látogató elismerését fejezte ki a látottak felett — Ez aztán igen! — mondta. — Ezek csak a háztájiak — világosították fel önérzetesen a penciek. — Hát még, ha a közöst is hozzászámítjuk ... Egy dohárypajta története A herédi Micsurin téesz dohánypajtáját 1952-ben építette a Megyei Beruházási Igazgatóság. Most 1956-ot írunk, igaz, hogy még nem régen, a dohánypajta azonban még nincs átvéve. Ebben nem a téesz a hibás, hanem — mondjuk tapintatosan — a dohánypajta. Ugyanis rosszul épült a kis huncut, elég nem szép tölti A herédieknek tehát nincs dohánypajtájuk, noha van dohánypajtájuk, hiszen a kamatot is fizetik a dohánypajta-hitelért, ami elég bizonyíték arra, hogy igenis van dohánypajtájuk, csak éppen használni nem tudják. A dohánypajta egyébként nem is megfelelő nagyságú, a téesz dohánytermése ugyan elférne benne, de az ügyről készült jegyzőkönyvek már nem. A pajtának szakértők szerint az a baja, hogy nem bírja a terhelést. Hát a herédi Micsurin téesz bírja? Csodálatos önbírálat — Igaz, hogy a veresegyházi Szabadság téesz tagjai egy kicsit passzívak? — Hal. .. hm ..., ahogy veszszük. Igaz ugyan, hogy a zárszámadási közgyűlésen harmincnégy tag közül csak huszonhat jelent meg igaz, hogy a huszonhatból közgyűlés közben lassacskán elszivárgott kilenc és az ottmaradt tizenhét tag se igen figyeli oda az is igaz, hogy hozzászólás alig volt, de volt az önbírálatnak egy olyan szép megnyilvánulása, amelyre méltán felfigyelhet minden téesz. Az egyik tag reflektált arra a szemrehányásra, hogy ő engedély nélkül elvitte a téesz fogatat. „Ez az igazság“ — mondta férfiasan, majd őszinteségének és önbírálatának fejlett fokáról téve tanúságot, így folytatta: „Nem haragszom, hogy a közgyűlés előtt kipécézték a hibámat! Nagyon helyes! Megérdemeltem! Hibát követtem el és azt nem akarom tetézni azzal, hogy elkenem! Örülök, hogy szóbakerült a dolog, legalább alkalmam van a tagság előtt önbírálatot gyakorolni. Nem keresek mentségeket! Hibáztam, nagyot hibáztam!“ — Valóban, példaképnek hozhatnánk fel ezt a tagot! — Annak is hoztuk fel néhány óráig — Miért csak néhány óráig? — Mert néhány órával a közgyűlés után újra elvitte engedély nélkül a téesz fogatát. A kosdi Szabadság téesz tagjai egy kicsit magukba zárkóznak, ahogy mondani szokták. Nyilván ők is hívei a téesz-fejlesztésnek, a mód azonban, ahogyan azt el akarják érni — hogy is mondjam csak? sajátságos. Sajátságosan kosdi mód. A rendelkezésemre álló hely szűk volta miatt nem kommentálom a kosdi módot, csupán elmondom. Amikor arról volt szó, hogy kimenjenek a téesz-tagok a faluba agitálni az egyéniekhez, azt mondták: ~ Dehogy megyünk! Jöjjenek ők,ide! Elvégre nekik érdekük... A tőke útja — a háború útja B. Canova, az „Unita“ munkatársának rajza a Ludas Matyi számára.