Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)

1956-07-19 / 29. szám

Az árulkodó cigarettapapír Előveszek egy kis papírt... Milyen szűzi, mily feh­ért Dohányt szórok hajlatába, pont amennyi belefér. Meg is van már sodoriatva, sőt ragasztva-nyalva.it Pang! Megpendíti a papírban egy reccsenés, egy randa hang. Szétrepedt a kis hamis, mint nap tüzén a buborék, én meg lesem, leshetem, a cigarettám mikor ég? Sebaj, mondom, egy kis selejt se nem szoroz, se nem oszt, s előveszek egy második cigarettapapírost. Ravasz vagyok immár és az ujjam hegye lassan jár, ámde ez a pici papír még ravaszabb nálamm­l Míg én hangos hurrázással rágyújtani sietek, addig ő egy szót sem szól, de hangtalanul­­kireped. 11 Hijj a tanyád! — nyelek egyet. Nem baj. Itt a harmadik­ reccs! Marad az ujjaim közt megint csak egy barna csikk. Sebaj, mondom, egy kis selejt se nem szoroz, se nem oszt. S előveszek egy negyedik cigarettapapírost. Kiszámítom: ha négy közül három mindig kireped, négyszer annyit vásárolnak magamfajta emberek. Sokszáz százalékkal többet gyárt a gyár és remekül bizonyítja a vezető, hogy a terve teljesül. Persze, ezért prémium jár! Részemről, ha nem is sok, de pár fillértöredékkel én is hozzájárulok. Bár tudom, hogy szerény részem nem szoroz és nem is oszt: rááldozok egy ötödik cigarettapapírost! Üres fehér papír,­­ mégis rajt áll a sok számadat, bár a hamut, mit „kinyert" e papírból a vállalat önfejükre hintenék... És megszűnne a sok hiba, mit elkendőz a grafikon, meg az ál-statisztika. Hej, „repedés-felelős"! Bár négyfelé repedne el minden százforintos, amit prémiumként felveszel, megtanulnád te is végre, milyen drága ez a koszt! Sóhajtok,­­ és előveszek egy hatodik papírost. Bedő István T­ávirat-rejtvény Távirat érkezett a Vegyipari Készletező Vállalat* hoz. Ez állt benne­, »Vegyipari Díszletező Vállalat Déli­ pályaudvar, Budapest. Továbbítottunk címünkre egy vagon almár­­lagot 10 800 kilogramm súlyban — MÁV* TRANSZ — coll alomárlagot 10 800 +” Hogy éppen a Vegyipari Készletező kapta meg, az bizonyára a kézbesítő leleményességének köszön­hető, mert — mint látjuk­— a táviratot a Vegyipari Díszletező Vá­lalatnak címezték. Ilyen vállalat azon­ban nincs, díszlet-készlet viszont rokon hangzású sza­vak: megkapta hát a Készletező. Eddig rendben volna. A táviratleadó mellékopogott, annyi baj le­gyen.. De miről értesíti a Nyírábrányról küldött távirat a címzettet? Ezt kissé bajos kideríteni, csak annyit tudunk meg, hogy 10 800 kilogramm súlyban továbbí­tottak valamit. Ez a valami ugyanis kétféleképpen szerepel a szövegben, egyszer almáilag, egyszer pedig aromárlag néven. De akár az egyik, akár a másik, ilyen nevű valamit nem ismernek a vegyiparban. Ezek után a Vegyipari Készletező Vállalat nyomo­zást indított és a súlyból kiindulva felfedezte, hogy ólommázagot továbbítottak számára. Ezt igen nagy ürömmel vették tudomásul, csak azon csodálkoztak, hogy ha már rosszul adták le a táviratot, miért adták le ugyanazt az ólommázagot kétféleképpen rosszul? (n) Nem egyedülálló eset Június 18-án Hévízről utazt­am Keszthelyre au­tóbuszon. A 0.40-kor in­duló járatra szálltam fel és mivel megéheztem, jó­ízűen falatozni kezdtem. Bálint Ibolya kalauznő rám szólt, hogy ne szeme­teljek, mert kidob a ko­csiból. Az utazóközönség megbotránkozott ezen a durva kijelentésen. A ka­­lauznő ezután elvette a bérletjegyemet. Másnap felkerestem a MÁVAUT igazgatóságot, ahol he­lyeselték a­ kalauznő el­járását. Azzal érveltek, hogy a hetijegyemet nem írtam alá a hét elején és 20 forint bírságot követel­tek. Az autóbuszban több utasnak nem volt aláírva a jegye, de a kalauznő csupán tőlem vette el a he­tijegyet. Az utazóközön­ség több tagja szemtanú­ja volt az esetnek és haj­landó tanúskodni. Szeretném, ha a MÁVAUT igazgatója megvizsgálná az ügyet és választ adna: lehet-e ilyen önkényesen elbánni az utassal. Sándor Rudolf Keszthely, Helikon út 20. — Mért állt a mérlegre Julis néni? Hiszen maga nem zöldbab! — Az igaz. De itt szeretek méretkezni, mert ez a mérleg mindig kevesebbet mutat..._______ Hiba van a mérleg körül? Tá&CSVÖlÓSI fő lel­ki ti­­jesszöv­ekezet & Mi az igazság a Pedoflex ügyében? Június 28-i számunkban megírtuk, hogy a „Pedof­­lex” elnevezésű újítást az illetékesek még mindig nem valósították meg, bár hasznossága bebizonyoso­­dot. A r­öntgengyár főmérnö­ke válaszlevelében cáfolja a „Pedoflex’’ előnyeit. (Mindenekelőtt emlékeztet­jük az olvasót hogy a ,,Pe­­doflex” egy elmés lábsza­bályozó szerkezet, amely röntgengépre szerelve az orvost és a beteget megkí­­méli az ártalmas sugárzás­­tól.) Leveléből idézzük: „A »Pedofrex* nem küszö­böli ki az orvosra és beteg­ re káros sugarakat, hiszen mindketten ugyanabban a sugárban vannak, ugyan­annyi védelem mellett, mint eddig.” Válaszunk: A röntgenor­­vosok közismert betegsége tíz-tizenöt évi gyakorlat után a­ balkéz rakja. Ezt a betegséget az orvos hivatá­sa gyakorlása közben kap­ja, mert az átvilágító készü­léket balkezével kénytelen­szabályozni. A Kistemplom utcai tüdőgondozóban, ahol az újítás kísérleti példá­nyait felszerelték, Orbán professzor, a Sugárfizikai Intézet vezetője lemérte a sugárszórást és megállapí­totta, hogy sokkal kisebb, mint azelőtt. Ismét idézünk a levélből: „A »Pedofrex« nem mű­ködik hibátlanabbul, mint a régi, sőt, véleményünk sze­rint több a hibalehetőség. A láb érzéketlenebb és erő­sebb, mint a kéz s így a bowden-zsineg szakadásve­szélye nagyobb.” Válaszunk: a Röntgen­­gyárnak tudnia kell, hogy az újításhoz erősebb minő­ségű bowden-szalagot alkal­maztak. A kísérleti példány nyolc hónapja hibátlanul működik. újabb idézet a levélből: „Nem tudjuk, honnan vet­te a cikkíró hogy a régi készülék tízszer drágább, mint az új/’ Válaszunk: A régi kézi­­mozgató körülbelüli árát a Nagymező utcai Röntgen­szerviz adta meg. A hulla­dékvasból előállítható láb­szabályozó kalkulációját pe­dig az újítóktól tudjuk. El­áruljuk, hogy az új készü­lék nem annyival olcsóbb a réginél, mint írtuk, hanem többel. És még egy utolsó idézet: „Végül reflektálni szeret­nék a cikknek arra az állí­tására, amely rágalomnak is beillik, hogy a Röntgen­­gyár forintterv teljesítése miatt nem áll rá ennek az újít­ásnak a gyártására. Válaszunk: Ebben a kér­désben a Röntgengyárnak valóban igaza van. A forint­terv nem játszik szerepet a „Pedofrex” ügyben. A Rönt­gengyár nem hibásabb a „Pedofrex” e­lfektetéséért, mint a többi szerv, amely az újításban érdekelt. Az Egészségügyi Minisztérium megelégedett a Röntgen­­gyár kedvező szakvélemé­nyével, s nem szorgalmazta a kivitelezést. Támogatja a bürokráciát az Orvosi Mű­szer Kereskedelmi Vállalat is, amely sorban utasítja el a lábszabályozó készülék után érdeklődőket, s pa­naszkodik, hogy még min­dig nem indult meg a gyár­tás, ahelyett, hogy megren­delné a Röntgengyárnál, vagy a Röntgenszerviznél, hogy megindulhasson a gyártás. És hibás a Rönt­­gengyár is. Nincs igényi — ezt állítja. Mert a Röntgen­­gyár vezetői a fellegekben járnak, ők csak a maguk modern gépeit látják, s azt hajtogatják, hogy ez van forgalomban. És eközben nem­­veszik észre a h­asz­ná­la­t­b­a­n levő régi gé­peket, amelyek még leg­alább húsz esztendeig hasz­nálatban maradnak, s ame­lyekre lábszabályozót sze­relni az orvosok érdeke volna. Nem, ők csak azt látják, hogy a „Pedofrex” alkatrész, nem is illeté­kesek a gyártá­­sá­k, hiszen tőlük kész gépek kerülnek ki. A Röntgen­szerviz pedig csak azt látja, hogy a „Pedoftex” önálló géprész, amelyet sorozatban kellene gyártani, s ő nem illetékes, hiszen csak jav­­. O. Gy.­ ­ Háromszor is Avas ? — Szóval holnap ötkor az Avasban. — A volt Kossuth Szál­lóban? — Nem, szivecském, ha­nem az Avasban, a vil­lanyrendőrnél ... — A villanyrendőrnél? Ott két Avas van, melyik­ket gondolod? — A csipkéset. — Az melyik? — Nem az a kávéházas, hanem az, amelyben csip­­keterítők vannak. — Igen, most már tu­dom ... Ilyen párbeszédet na­ponta hallani a miskolci utcán és­­ a villamoson.­ Körülbelül így kell meg­magyarázni Miskolcon egy találkozóhelyet, mert ebben a nagy városban három eszpresszó, illetve kávéház, azaz cukrászda van, amelyet Avas névre kereszteltek. Még bonyo­lultabbá teszi a helyzetet az, hogy a nagy Avasban (volt Kossuth), van Avas eszpresszó, Avas fehérte­rem, Avas sörivó. Szeren­csére a házban l­evő mo­zit még nem keresztelték át Avasra — írja Kövesdy Pál miskolci olvasónk. Tudjuk, Miskolcot avas­as is városnak hívják, de azért nem kell mindent erről a hegyről elnevezni. Dübörög a hordó Házunkban, a József körút 31/a. szám alatt van a Hárfa-söröző, amelynek nincs söröshordó-raktára, s így az üres- és tele hor­dókat a ház keskeny, kicsi udvarán tárolja. A kiürí­tett hordókat egyszerűen a lépcsőn gurítják az ud­var kövezetére, ami kibír­hatatlan dübörgéssel jár. Az udvari lakók a söröző zárórájáig nem tudnak aludni, mert állandóan felijednek a nagy zajra. Ebben az ügyben már panaszkodtunk a VIII. kerületi Tanácsnál, de eredmény nélkül. Nem tudjuk megérteni, hogy — ha már nem szereznek raktárt — a hordókat mi­ért nem csúsztatják, vagy miért nem emelik le a lép­csőn? Tudomásunk szerint a csendrendelet egyaránt vonatkozik mindenkire, még a vendéglátóiparra is. Varga Dávid VIII., József krt. Si­ a. LUDAS MATYI ELINTÉZTE Szuróczky István (Bp­. XIII., Katona J. u. 25.) rég­óta húzódó munkaruha-já­randóságát a MÁV-tól meg­­kapta,★ Baracskai Lajos (Győr, Húsipari V.) már régebben reklamált járandóságát —­ amely a Húsipari V.-nál hó­napokig feküdt —, a vál­lalat kifizette.★ Szabó La­jos (Sövény háza) a szerződés szerint járó többtermelési jutalmat a Szegedi Pa­pr­­afeldolgozó Vállalattól megkapta. Egy piros cica kapcsán... A kertes házban, ahol la­kom,­­ma délelőtt egy ag­gályosan aktív tizenkét­­éves fiú, hasonló korú pajtásával együtt, tetőtől­­talpig égőpirosra festette a tanítóék fehér macskáját. Anilinfestéktel. Gondos,­­alapos munkát végeztek. Mialatt az egyik lefogta, a másik az állatka fülét is bemázolta belül. Egyenle­tesen. Ez a szegény fehér cica már amúgy is nagy nyugtalanságban élt, ta­lán születése óta. Mindig úgy osont le a kertbe a természet parancsára, mintha fejvadászok között felderítő szolgálatot vég­zett volna az őserdőben. A kertűnikikel szomszé­dos üres telek valóban egy darab őserdő. Felszabadu­lás után még évekig a fel nem robbant aknák, kézi­gránátok, puskagolyók vészfészkeként tartották számon a környező házak gyermekeinek szülői, s ha álmodtak róla, akkor li­dércnyomásuk volt. Azóta­­ ne számoljuk hány be­jelentésre és felszólításra — kitisztogatták a telket, persze csak a lőszerektől és robbanóanyagtól. Ezzel szemben azonban csodála­tos szemétlerakodóhellyé nőtte ki magát. Mert min­den elintézetlen salakot, selejtet és szennyet, ami meghaladja a kis háztartá­si szemétládák méreteit, oda halmoznak fel a ké­nyelmes leleményesei­. Csaknem egy évtizedig virított pl. az arra járók és az ablakokból mereng­ve letekintő lakók szemé­be egy törött WC-csésze. Úgy megszoktuk, hogy szinte hiányzott már, mi­kor végre benőtte a gaz. Egy ostromból i­lrekedt, zöldre dukkózott, rozsdás­­belsejű motorkerékpár ol­dalkocsin legalább két gyermekgeneráció sebezte össze magát, mert másfél­éves koruktól kezdve úgy találtak rá, mint kiskutya az elásott csontra. Köz­megkönnyebbülésre ezt a a veterán géproncsot felszív­ta valamelyik vasgyűjtő hónap éppúgy, mint a lyu­kas lavórokat és egyéb edényeket. Átutazóban azonban továbbra is meg­jelennek a félig bekerítet­ten telken azok az elké­pesztő tárgyak, amelyeket az úttörő hajlamú gyer­meksereg óhatatlanul fel­fedez és bevet a játékter­­melésbe. Mindegy, hogy törött vállról leszerelt, be­gipszelt drótszárny-e­gy szemétbánya lelete vagy piros anilinfestékkel félig­­telt üveg. Most tehát az a kérdés, ki a hibás ab­ban, hogy szegény fehér cicát befestették? A gyer­mekek, akik véghezvitték? A szeméthalmozók, akik különféle veszélygócokat ültetnek el az üres telken? Vagy azok, akik megtűrik ebben az állapotban a tel­ket a Pasaréti út gyö­nyörű kertjei, ápolt utai és házai között? Szepes Mária II., Júlia u- 13. LUDAS MATYI: Szerkesztő s­zerksztőbizottság. DADO­SI BÉLA (főszerkesztői. FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL TASI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (művészeti szerkesztő).A kiirtásért felel­ő Szabadság s­ankiadóvállalat Igazgatóa. — Szerk.? VII., Lenin körút 9—11 Tel.: 222—271. 221—281 —Kiadóhivatal: VIII., Blaha Lulia tér 3. Tel . 343—100 142—220, triesztik: Budapesten a Főposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál J . Budapest V., József nádor tér l. távb.: 180­8ná. Negyedévi előfizetési díj: 8.40 Ft. Csekkszámlaszám: 5170______ gokra Lapnyomda. Budapest. VtH., Rökk Szilárd utca 8. — Felelős vezető: Kulcsár Mihály. — Példányszám 409 900. KÖZIRATOT NEM ŐRZÜNK ME,­BB NEM KÜLDÜNK VISSZA.

Next