Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-02-28 / 2. szám
Mi van a Vígszínház-étteremmel? A Szent István körúti Vígszínház éttermet két év óta szeretnék újra megnyitni. Ezen a nagyforgalmú helyen nincs vendéglő és a környék lakossága nagyon örülne, ha lenne. A Vígszínház vendéglő 1951 szeptemberében szűnt meg. Minisztériumi étkezővé akarták átalakítani. A helyiséget kicsinek találták és kiköltöztették a házban levő Házfelügyelők Szakszervezetét is. Megindult a nagy átalakítási munka és mind a vendéglőben, mind a szakszervezet helyiségében felfeszítették a padlót, falakat törtek át, az udvaron pedig tíz méter mély gödröt ástak a felállítandó gépház részére. Amikor már mindent lebontottak, ellenőrző szakértők megállapították, hogy a helyiség a kitűzött célnak nem felel meg. Körülbelül egy évvel a munkálatok megkezdése után közölték az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalattal, hogy visszavehetik a helyiséget. Mivel azonban csak csupasz falak maradtak, megállapították, hogy a tatarozás és az újbóli berendezés tíz millióba kerülne, ha a volt szakszervezeti helyiséget is vendéglőnek használnák fel. A régi helyiség visszaállítása két és fél milliós költséget jelentene. Tekintve, hogy a vendéglőre nagy szükség lenne, a vállalat két évvel ezelőtt ennek az összegnek engedélyezését kérte. A szakértők megállapították, hogy ez a költség a várható nagy forgalom reményében egy és negyed év alatt biztosan megtérülne. Ez azt jelenti, hogyha a kérés időpontjában engedélyezték volna a tatarozást, azóta nemcsak visszatérült volna a teljes összeg, hanem már haszon is mutatkozott volna. Döntés még nincs. Az V. kerületi V. V.-nek egyelőre 800 000 forintot ajánlottak fel, de ez az összeg kevés. Lehetséges, hogy részletenként „csöpögtetve” végül is megadnák a szükséges két és fél milliót, mint az korábban a Belvárosi Kávéház esetében történt. Ott is részletekben adták a pénzt, a végén engedélyezték az eredetileg kért másfél milliót. A sok huzavona miatt azonban csak két és fél évi késéssel nyílt meg újra a kávéház. Vigyázni kell, hogy ne ismétlődjék meg most is ez az eset a Vígszínház étterem ügyében. A vendéglő minél előbbi megnyitása népgazdasági érdek is és végre teljesülne a környék lakóinak kívánsága is. (sti) hogy a VII. kerületi Tanács épületének kapuján ezt olvastuk: „Március 1-ig lakásügyben feleket nem fogadunk.” A Tanács azzal indokolta a tábla szövegét, hogy sok ezer elintézetlen lakáskérelem van az osztályon és ezeknek elintézése a lakáshivatal dolgozóinak minden idejét igénybe veszi. Kétezer akta iktatására még így sem jutott idő. Tudjuk, hogy az összes lakáshivatalok és így a VII. kerületi is, el vannak árasztva munkával, mégis úgy véljük, hogy nem a leghelyesebb módja az elintézésnek, ha bezárják a kapukat a felek előtt. Életveszélyes, romos házak lakóit ugyan fogadják, de nagyon sok azoknak a lakásigénylőknek a száma is, akik jogos, vagy jogosnak vélt kérelmükkel keresik fel a VII. kerületet, bár nincsenek életveszélyben. Ezeket nem engedik be a hivatalba. A nagy torlódást szerintünk csak úgy lehetne csökkenteni, ha más osztályról több kisegítőt adnának kölcsön a lakáshivatalnak, hogy mód legyen a felgyülemlett akták iktatására és a felek fogadására is. 14 Felvonulás Rokonszenves szép szó az, ho£gy „Felvonul”. A képzelet az emberben Lángragyűl. Lengő zászlók selymesekben, Virág van a lány kezekben, Asszonykézben kendő lobog, Éljenez vagy ezer torok, A magasban galambfelhők Libegnek... Felvonulás. . . Öröme a Szíveknek. . . .Van ám más felvonulás is, De van ám! Ettől fáj az ember feje Igazán. Házunk előtt a napokban Megjelent: Egy gépkocsi oltatlan mész Meg cement, Hetek múlva sok tégla jött Szekéren. Nem rakták ki. (Ömleszteni Se szégyen.) Hetek múlva hoztak deszkát. Vasakat. Olyan lett a térség, mint egy Lerakat. Utoljára érkezett egy Bácsiba. Mondta, hogy itt őrséget kell Állnia. Megkérdeztük: mi lesz ebből? Felelte: — Épület! Csak nincs még készer A terve. Ez még csak a felvonulás, De lehet, Hogy nem is itt jelölik ki A helyet. Akkor majd a felvonulás Elvonul. . . A képzelet az emberben Lángra gyúl, Addigra a vasból válik ócskavas, Korhad a fa, bár az ára jó magas, Mész és cement sok vihartól ázik át, Anyag helyett vihetik a bácsikát. K. Tóth Lenke Poros csemegék A pesti utcán sok törökmézes és egyéb élelmiszert kínáló árus , van. A Baross téren is ez a helyzet. Alig lehet járni a sok alma, tökmag és „keleti édességeket” kínáló árustól. Az asztalok, ládák eltorlaszolják a járdát. Különösen a keleti édességekkel vagyok hadilábon, nem tudok ezekkel az árusokkal megbarátkozni, pedig a kókuszcsemege, a rumos nugát, a zselé és egyéb édes kinézésű társaik ugyancsak kelletik magukat. De nekem nem kell. Sok embernek nem kell. Azért nem kell, mert nem akarjuk a betegséget például törökmézzel bevenni. Üdvös lenne, ha a Fővárosi Tanács hasonló véleménnyel lenne és eltüntetné a poros járdákról ezeket a csemegeféleségeket, mint ahogy azt a Nagyvárad téren tették, ahol modern, üvegezett „gombákban” és egyéb, portól védett elárusítóhelyekben vásárolhatók az édességek és egyéb élelmiszerek.