Ludas Matyi, 1958 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1958-09-18 / 38. szám
Diplomáciai győzelem Vasvári Anna raj? - Kinek marad a kezében a csont nagyobbik fele? Óvatos emberek a Mezőgazdasági Kiállításon a vívódó ▼olt egy sárga félcipőm, melynek a felső részétől egy napon elszabadult a talpa, ezért a cipőt cipészhez kellett vinnem. A cipész kis zsámolyon ült, háta mögött pedig egy szeméthegynyi ócska cipő hevert, hegyén-hátán. A cipész figyelmesen megnézte a cipőmet, majd így szólt: — A cipőt meg lehet csinálni. — És ámbár magam is gondoltam előzetesen arra, hogy a cipőt meg lehet majd csinálni, mégis hálásan néztem rá, mert megerősített elképzelésemben. — Érdeklődjék a hét végén — mondta még a cipész búcsúzóul. Hétvégén elmentem a cipészhez, s örültem, mert igen előzékenyen fogadott és mindjárt megismert. — Tudom uram — mondotta —, ez ön! — mondotta — és a cipőhegyből mindjárt elővette az én cipőmet, olyan módon, ahogyan otthagytam nála. — Ez az ön cipője — erősítette meg —, melyet meg lehet csinálni. Azon tűnődtem, tudja, hogy hogyan csináljam meg, hogy a legmegfelelőbb legyen? Ragasszam-e a talpat, vagy szegeljem-e inkább, de úgy gondolom, hogy szegelni fogom. A jövő héten legyen szerencsém uram, inkább a hét második felében, ez egy jó cipő, uram, megérdemli, hogy megcsináljuk. A jövő hét második felén a cipész ott ült a zsámolyán és nagyon melegen fogadott. — Megvan! — mondta mindjárt — Jókor jött, uram, mert éppen most szereztem meg a ragasztót. Itt van a cipője — vette elő a cipődombról igen előzékenyen abban az állapotban, ahogyan bevittem. — Készen van — mutatta nekem —, úgy döntöttem, hogy mégis ragasztani fogom, és egy kis flekkel teszek a bőr alá. Dadogtam valamit, hogy úgy látom, mintha nem lenne készen, mert úgy látom, hogy a talpa nincsen a felsőrészhez dolgozva, hanem éppen olyan, mint amikor behoztam hozzá, de erre csak mosolygott — Uram — mondta —, ha egyszer megtaláltam a formáját annak, hogy miként csináljam meg, akkor már tulajdonképpen készen van. Akkor már csak meg kell csinálni az elgondolás alapján. Higgye el, uram, ez a cipő készen van. Teljesen kialakult bennem az elképzelés a cipő javítását illetően. A többi gyerekjáték. Holnap bejön uram, és átveheti a cipőjét Másnap idegesen és rosszkedvűen fogadott — Tessék a cipője — mondotta, és elővette a cipődombról. — Nem vállalom mégsem. Nem megy a munka, valahogy nem érzem egységesnek az egész eljárást a ragasztással és a flekkel. Hanem majd inkább én jelentkezem önnél, jó? Ha eszembe jut egy megfelelő megoldás és ha megint kedvet kapok a munkához, egészen biztosan jelentkezem a cipőjéért, számíthat rám! Barátságosan elváltunk. A cipész egy kissé szomorú volt. Somogyi Pál Szegő Gizi rajza - Így legalább nem sodródunk el egymástól... Műélvezet Kassa rajza Tökéletes kényelem Várnai György rajza