Ludas Matyi, 1959 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1959-02-05 / 6. szám

Nekem az a sál ott a kirakatban úgy megtetszett, hogy megszámol­tam, mennyi pénz van a zsebemben és aztán bementem az üzletbe. Az üzletben a pult mögött egy felettébb csinos hölgy fogadott, akinek kér­désére, hogy mit óhajtok, őszintén megmondtam: azt a bolyhos gyapjú­sálat akarom, azt a szürkét, ami a kirakatban hever önfeledten. De mi­előtt a hölgy megmoccant volna, mindjárt megkérdeztem azt is, hogy mibe kerül. Amikor megmondta, hogy mibe kerül, enyhe szédülés vett erőt rajtam és megfogaztam a pultban. Pontosan annyiba került, amennyi pénzem összesen volt, de magamhoz térve mégsem volt erőm büszkén kitávozni a szép üzletből, hanem azt mondtam magamnak: egyszer találkozik az ember az élet­ben egy ilyen sállal, meg kell venni. De mielőtt mondtam volna, hogy kérem, én azt a sálat ennek ellenére is megveszem, megkérdeztem a hölgytől, hogy azok a bolyhok, ame­lyek ezen a mámorító gyapjúsálon vannak, nem fognak-e lekopni? Ugyanis volt már nekem ilyen boly­hos sálam, de csak keserűség volt az életem miatta, a bolyhok egyheti szolgálat után kopni és hullani kezd­tek, tele voltam bolyhokkal, mindig ruhakefét kellett magammal vinnem az aktatáskámban, s amint levettem a nagykabátomat, azonnal tisztál­kodni kezdtem, de persze, azokat a bolyhokat, amelyek az ingem alá másztak, csak otthon tudtam eltá­volítani, gondos fürdés útján. A csi­nos hölgy erre kedvesen mosolygott és azt mondta, hogy ilyesmi az ő sál­­jukkal meg nem eshet, mert az ő sáljuk a legfinomabb shetland­­gyapjúból van, annak a bolyhói időt és viszontagságot kacagva álla­nak ki, maga a sál néhány év alatt tönkremehet, de a bolyhok akkor is a helyükön maradnak és kitartanak az emberi kor legvégső határáig, ha óhajtom, akár ötkilós súlyokat is köthetek a bolyhok végére. Ennek hallatára megtörtem és kiszámoltam a pénzt a pultra, a hölgy pedig hoz­ta azt a szép bolyhos sálat, amit ott mindjárt a nyakamba vettem, hogy lássa, mennyire szükségem van rá. Ezek után két héttel a bolyhok hullani kezdtek az én vagyont érő sálamról, mint ősszel a legyek. Rop­pant módon elkeseredtem, mert arra gondoltam, hogy a bőrömben van valami mérgező anyag, amitől a boly­hok megdöglenek, vagy talán na­gyon recés a nyakam, attól van a dolog. Ezért az én szép bolyhos sá­lam alá egy másik sálat tettem, de a bolyhok mégis csak hullottak és további két hét alatt az én sálam olyan lett, mint egy vedlett macs­ka. Így csapják be az embert, ez hát a mi magas színvonalú iparunk, gondoltam szomorúan, de ekkor eszembe jutott, hogy én ezt a szép bolyhos sálat Nyugat-Berlinben vet­tem egy nagyon finom üzletben. És nem is vittem vissza. Készséges lakótárs Toncz Tibor rajza - Halló! Aztán majd tegye vissza!.­..

Next

/
Thumbnails
Contents