Ludas Matyi, 1959 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1959-02-05 / 6. szám
M Ár Vasvári Anna rajza - Muszáj volt elszaladnom hozzátok . . . Azt álmodtam, hogy valamennyien meghaltatok! . . . Lakásavatás egy új házban Mészáros András rajza A Borgiak korában Várnai György rajza - Mondja, szomszédasszony, maga mennyi mérget tesz a húslevesbe? FORAIN, a kiváló francia grafikus egyszer egy íróval sétált, aki igen nagyra tartotta a maga műveit. Elhaladtak egy ház előtt, amelyen emléktábla jelezte, hogy a híres Huysmann egykor itt lakott. Az író elgondolkodott, majd így szólt: — Vajon mit írnak majd halálom után az én házamra? — Ez a ház kiadó — felelte Forain. KOCH RÓBERT, a világhírű bakteriológus orvosprofesszor rendelőjébe betoppant egy társaságbeli hölgy. — Nos, kedves asszonyom — szólt hozzá barátságosan a professzor —, mi a panasza? Az asszony erre kissé ingerülten mondta: — Kérem, professzor úr, engem mindenütt nagyságos asszonynak szólítanak. — Ebből nem tudom kigyógyítani — felelte Koch professzor és máris nyitotta az ajtót, hogy beengedje a következő pácienst.* B. SHAW egy filmtársaság megbízottjával tárgyalt. A megbízott rá akarta bírni a nagy írót, adja át neki műveit megfilmesítésre. Sokáig beszélt, magyarázott, hogy mennyire fontos Shaw művészetének népszerűsítése az egész világon, egészen Kínáig, a Fidzsi-szigetekig. Milyen jót tenne az emberiséggel, ha a film útján hozzájuttatna mindenkit gondolataihoz, eszméihez. A fiatalember mindenről beszélt, csak éppen az anyagiakról nem. Shaw félbeszakította és így szólt: — Úgy hiszem elfecséreljük időnket. Olyan különbözőképpen gondolkodunk, hogy úgysem érthetjük meg egymást, ön, mint szavaiból látom, idealista és művész — én pedig üzletember vagyok ... PÓLYA JENŐ, a híres magyar sebészprofesszor nagyon szórakozott ember volt. Egyszer, amikor munkája végeztével el akart távozni a kórházból, a látogatók olyan tömege akart bemenni az épületbe, hogy be kellett állnia a portásfülkébe, nehogy elsodorják. Kivett a zsebéből egy újságot és olvasgatni kezdte. Olvasott, olvasott és egyszerre csak észrevette, hogy már szabad az út. Nyugtalanul, izgatottan, tanácstalanul nézegetett errearra, végül is a portáshoz fordulva megkérdezte: — Mondja csak, kérem, megyek én most, vagy jövök? *