Ludas Matyi, 1959 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1959-02-05 / 6. szám

M Ár Vasvári Anna rajza - Muszáj volt elszaladnom hozzátok . . . Azt álmodtam, hogy valamennyien meg­haltatok! . . . Lakásavatás egy új házban Mészáros András rajza A Borgiak korában Várnai György rajza - Mondja, szomszédasszony, maga mennyi mérget tesz a húslevesbe? FORAIN, a kiváló francia grafikus egyszer egy íróval sétált, aki igen nagyra tartotta a maga műveit. Elhaladtak egy ház előtt, amelyen emléktábla jelezte, hogy a híres Huysmann egykor itt la­kott. Az író elgondolkodott, majd így szólt: — Vajon mit írnak majd halálom után az én házamra? — Ez a ház kiadó — felelte Forain. KOCH RÓBERT, a világhírű bakteri­ológus orvosprofesszor rendelőjébe be­toppant egy társaságbeli hölgy. — Nos, kedves asszonyom — szólt hozzá barátságosan a professzor —, mi a panasza? Az asszony erre kissé ingerülten mondta: — Kérem, professzor úr, engem min­denütt nagyságos asszonynak szólítanak. — Ebből nem tudom kigyógyítani — felelte Koch professzor és máris nyitotta az ajtót, hogy beengedje a következő pá­cienst.* B. SHAW egy filmtársaság megbízott­jával tárgyalt. A megbízott rá akarta bírni a nagy írót, adja át neki műveit megfilmesítésre. Sokáig beszélt, magyará­zott, hogy mennyire fontos Shaw művé­szetének népszerűsítése az egész világon, egészen Kínáig, a Fidzsi-szigetekig. Mi­lyen jót tenne az emberiséggel, ha a film útján hozzájuttatna mindenkit gon­dolataihoz, eszméihez. A fiatalember mindenről beszélt, csak éppen az anya­giakról nem. Shaw félbeszakította és így szólt: — Úgy hiszem elfecséreljük időnket. Olyan különbözőképpen gondolkodunk, hogy úgysem érthetjük meg egymást, ön, mint szavaiból látom, idealista és mű­vész — én pedig üzletember vagyok ... PÓLYA JENŐ, a híres magyar sebész­professzor nagyon szórakozott ember­­ volt. Egyszer, amikor munkája végeztével el akart távozni a kórházból, a látogatók olyan tömege akart bemenni az épületbe, hogy be kellett állnia a portásfülkébe, ne­hogy elsodorják. Kivett a zsebéből egy újságot és olvasgatni kezdte. Olvasott, olvasott és egyszerre csak észrevette, hogy már szabad az út. Nyugtalanul, iz­gatottan, tanácstalanul nézegetett erre­­arra, végül is a portáshoz fordulva meg­kérdezte: — Mondja csak, kérem, megyek én most, vagy jövök? *

Next