Ludas Matyi, 1960 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-07 / 1. szám

Szűr-Szabó fes-' rajza IpZJessi&tiszt­ ői olvasom az újságban, hogy „a Markóban végződött az éjszakai dá­­ridó”. Ez a címe annak a rendőri hírnek, mely beszámol egy vállalati főtisztviselő sajnálatos történetéről. A vállalati főtisztviselő magányosan üldögélt egy kávéházban, amikor oda hajnali 3 órakor betért Túró Kál­mán, többszörösen rovottmúltú fér­fiú egy ugyancsak rovottmúltú ba­rátjával, valamint két nem kevésbé rovottmúltú hölggyel. A vállalati fő­tisztviselő nem sokkal utóbb megis­merkedett Túró Kálmánékkal, átült asztalukhoz és szívélyesen elbeszél­getett velük. Közeledvén a záróra, a vállalati főtisztviselő meghívta a tár­saságot a lakására, s a meghívást a vidám fickók szíves-örömest elfogad­ták. Reggelre kelve a vállalati fő­tisztviselő önmagát és lakását ki­fosztva találta. Túró Kálmánékat, akik a vendégjoggal csúnyán vissza­éltek, a rendőrség letartóztatta s az éjszakai dáridó ilyenformán valóban a Markóban végződött. A történet nem valami érdekes, valljuk be. Figyelemreméltónak ta­lálom azonban, hogy noha a rendőri hír az ügy valamennyi szereplőjét nevén nevezi, a károsultnak csupán hivatali rangjáról tájékoztat. Ez ugyan diszkrét tapintatra vall, de bizonyosra veszem, hogy e tapintat a vállalati főtisztviselőnek nem szol­gált örömére, s nyilván csalódottan konstatálta, hogy a tudósításból ép­pen az ő neve kimaradt. Csalódását indokoltnak tartom. Vállalati főtiszt-­ viselőink közül nem egyet ér szemre­hányás amiatt, hogy íróasztalánál nem lát messzebb, s vállalatának ügyeit a tömegektől elszakadva s épp ezért bürokratikusan végzi. Nem tartom kétségesnek, hogy a szóban­­forgó vállalati főtisztviselő azért ment a kávéházba s azért üldögélt még hajnalban is ott, hogy az élettel szorosabb kontaktust tartson. Csak dicséret illetheti, amiért nem érvén be a puszta szemlélődéssel, megis­merkedett Túró Kálmánékkal s ter­mészetes, hogy átült Turóék asztalá­hoz, mert hiszen az egyik asztaltól átkiabálni a másikhoz nem illendő dolog. Elismerést érdemel a vállalati főtisztviselő továbbá azért is, mert a tömegekkel való kapcsolatában nem szorítkozott a futó ismeretség felületes tapasztalataira, hanem mód­ját ejtette annak is, hogy záróra után is az élet ütőerén tarthassa a kezét, s lakására invitálta az urakat és hölgyeket. Hogy a vállalati főtiszt­viselő lakásán mi történt reggelig, amíg a főbérlő mély álomba merült, arról a rendőri közlemény nem szá­mol be, de feltételezem, hogy a vál­lalati főtisztviselő látóköre ez idő alatt is bővült. Hogy vendégei végül is kifosztották, az csak azt bizonyít­ja, hogy az igyekezet és a szorgalom nem mindig veszi el jutalmát. De a vállalati főtisztviselő nevét elhall­gatni ezért mégsem volt helyes. Ha tőlem függött volna a dolog, nem ta­gadtam volna meg a nyilvánosságot a főtisztviselőtől, sőt, felettes szer­véhez azzal a javaslattal fordultam volna, hogy a vállalati főtisztviselő magatartásának elismeréseképpen nevezzék ki őt vállalati altisztviselő­nek. Tabi László A stewardess hazaérkezik Kaján T­ibor rajza Mit hoztál, anyu? Eisenhower madridi látogatása után Toncz Tibor rajza Franco: Hagyd abba, fiam, azt hiszem, már elég büszkének látszom! . ..

Next