Ludas Matyi, 1962 (18. évfolyam. 1-52. szám)
1962-12-13 / 50. szám
Még egyszer a hizlalásos gyufacímkékről Nemrégiben megbíráltunk egy gyufacímkét. Kövér féldisznó volt rajta és ez a szöveg: „Takarmány juttatás. A szerződéses hizlalás biztos jövedelem. 50 f.” Bírálatunk nyomán az illetékesek gyorsan megértették, hogy a felhívás erejét gyengíti a gyufa árának ilyen szerencsétlen kapcsolása a buzdításhoz. Amint a mellékelt ábrából kitűnik, a hiba felismerését a hiba generális kijavítása követte: 1. A féldisznó helyett egész szarvasmarhát rajzoltak. 2. Egy ember is került a képre, aki a szóbanforgó jószágot hizlalásra vezeti elő. 3. Végül, ami a legfontosabb: a kifogásolt 30 fillért most már úgy helyezték el, hogy azt semmiképpen ne lehessen összefüggésbe hozni a szerződéses hizlalás pénzbeli távlataival. Nem, ez a 30 fillér itt már a tsz-tag állandó jövedelmeként szerepel. Félve zárjuk sorainkat Mit hozhat még a jövő?! K. A. A TSZ TAGÁLLANDÓ JÖVEDELME Csavaros történet Fiam villanykapcsolót vásárolt a Kossuth Lajos u. 2. szám alatti KERAVILL Boltban. Hazafelé menet a kapcsoló szétesett a zsebében. (Pedig gyalog ment!) Másnap visszavittük az üzletbe. Az üzletvezető nem cserélte ki az árut, mert hiányzott belőle egy csavar. Azt tanácsolta, menjünk el az Üllői út 37. szám alatt levő műszaki osztályra, ott majd kicserélik a kapcsolót. Igaz, hogy csak 12 forint 30 fillérről volt szó, de egy diáknak, különösen karácsony előtt, ez komoly pénz. Elmentünk tehát a műszaki osztályra, ahol azt mondták, menjünk vissza az üzletbe, mert ők csak az üzletvezetőtől vehetnek vissza árut. Az üzletvezető viszont azt kérdezte tőlünk: - Ráírta a blokkra a műszaki osztály, hogy visszaveszik tőlem? - Aztán szigorúan hozzátette: - Ha nem írta rá, nem cserélem vissza! A műszaki osztály csak szóban közölte a véleményét, ezért hát vissza kellett volna mennünk az Üllői útra. Ehhez azonban sem időnk, sem kedvünk nem volt. Ezúton kérdezem az illetékesektől: 1. Miért ad el olyan kapcsolót az üzlet, amely már hazafelé menet szétesik? 2. Ha viszont hibás kapcsolót ad ki, miért kívánja, hogy minden csavar meglegyen hozzá? (Hátha éppen azért esett szét, mert az a bizonyos csavar hiányzott belőle?) 3. Miért küldözgeti az üzletvezető a vevőket az Üllői úton levő műszaki osztályra, amikor ott csak az üzletvezetőtől veszik vissza az árut? R. E. Áprilisi tréfa — novemberben Egy szép novemberi estén — a feleségem megbízásából negyedkiló zsemlemorzsát kértem a Nagykörút és a Corvin köz sarkán levő csemegeüzletben. A kiszolgálónő kedves mosollyal kezembe nyomott egy zacskót. Én ugyanilyen kedves mosollyal visszanyomtam az ő kezébe. A zacskón ugyanis ez a felirat ékeskedett: „Jódozott, finom só - kilogrammonként 10 milligramm jódkáliumot tartalmaz.” A kiszolgálónő még kedvesebb mosollyal újfent kezembe nyomta a zacskót és közölte, hogy vigyem haza csak nyugodtan, a zacskóban valódi, hamisítatlan, jódkálium-mentes zsemlemorzsa tartózkodik, ügy is volt. Vicces intézmény ez az Élelmiszercsomagoló Vállalat. M.F. VIII., Üllői út 46. Hasznos tanács A Szabolcs-Szatmár megyei Mokép Vállalat tájékoztatójában láttuk: HoMeMben* 23-25 Péntek—vasárnap CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK! Az utolsó vacsora Egy különös éjszaka története. Magyar film Kísérőműsor: MIT EGYÜNK ötletes dolog. A film előtt a menükártyát is közlik. Az ibrányi ált. iskola nevelői A „VALAMI” A „valamit” a Szent István körút 5. alatti Háztartási Bolt kirakatában pillantottam meg. Műanyagból készült, hosszúkás „valami” volt és három, hajóablakhoz hasonló, kerekded idomot viselt a homlokzatán. Vajon mi lehet? Minthogy korunk technikai csodái közül a házi munkát megkönnyítők érdekelnek a legjobban, felbirizgált ambícióval léptem a boltba, hogy a „valamit”, amely kétségtelenül háztartási „valaminek” tűnt, megvegyem. A műanyag-osztály eladója azonban kelletlen képpel fogadott, amikor a „valamit” körülírtam neki. - Ilyen cikket mi nem árulunk! - nyilatkoztatta ki. - De hiszen kint van a kirakatban .. . Lehetetlen! Hogy szavahihetőségemről meggyőzzem, azt javasoltam, nézzük meg együtt a kirakatot. Kijött velem és megmutattam a „valamit”. Amikor meglátta (meglepetését - ah! — ki ne értené), felkiáltott: - Jé! Tényleg! - s a felfedezés őszinte, spontán lelkesedésével visszarohant, hogy a „valamit” a boltban is megkeresse. Lázas kutatás után talált is belőle vagy húsz tucatot, hátul, a polcon. Egyet kiragadott és a markomba nyomta: - Tessék kérem! 10 forint! - Dehát voltaképpen mi ez? Mire használható? Az eladó vállat vont. - Fogalmam sincs. Most látom először. Közben a „valamire” mások is felfigyeltek. A titokzatos jószág immár kézről kézre járt. - Minek nevezzelek? - idézte a költőt egy vevőtárs. - Teaszűrő! - vélte egy másik. - Csigatészta pöndörítő! - így a harmadik. Hogy eldöntsük a vitát, megkérdeztük a többi eladót, de egyik sem tudta, hogy a „valami” mire jó. Végülis egy fiatal lány segített ki bennünket, aki feltehetően a raktárból került elő. - Törölközőtartó! - magyarázta s mutatta a működését is, hogy milyen egyszerű és szellemes. - Nem kell többé akasztót varrni a törülközőre! Csak becsippentjük a sarkát és kész .. . Az ügyes kis szerkezet nagy tetszést aratott. Perceken belül darabot megvettek belőle. Később felkerestem az üzletvezetőt és neki is beszámoltam a szenzációról. De csak kevéssé érdekelte a dolog. Legalábbis erre engedett következtetni a kereskedői elvekhez méltó válasza: - Nem kívánhatom az embereimtől, hogy minden árucikket ismerjenek. .. Hát hogy is kívánhatná? Kun Erzsébet Segíts magadon • A cipőtisztító szerény méretű üzeme előtt, egy kis sámlin ülve keféket és rongyokat rakosgatott. Köszönésünkre sajátos borongó és mélabús pillantást vetett ránk, de nem felelt. Ennek ellenére előadtam kérésemet: festené be a négy szíjból képezett szandálomat barnára, minthogy újkorában, pontosan két héttel ezelőtt, barna volt az istenadta, de tudjuk jól, hogy van: olyik szandálnak a bőre pusztul el hamar, és a festés évekig remekül tartja magát, másiknak meg éppen a bőre tart el néha hetekig is és a festés takarodik le róla egyből. Ékesszólásom szemmel látható hatást gyakorolt rá, kézbevette a szandált, megforgatta, kereshetsz rajta majd befelé révedő tekintettel mondta: - Harmincnyolc forint. - Hat... - feleltem kissé akadozva, amikor többszöri kísérletezés után sikerült némi lélegzethez jutnom. - Tudja mit, fesse be maga! - rivallt rám a mester, markomba nyomta a szandált és mielőtt még kiejthettem volna a következő pozitív, vagy negatív értelmű szótagot, hozzátette: - Mit képzel, lopom a festéket?! - fehércimkés kis üveget nyomott az orrom alá. Ijedten olvastam a feliratát, aztán sietve eliszkoltam, mielőtt a járókelők meglincseltek volna a magából kikelt idős iparos védelmében. Utam egyenesen a háztartási boltba vezetett, ahol háromnyolcvanért megvettem a fehércímkés festéket, ezzel újra színt varázsoltam a szandálomra, majd nejem unszolására az ő cipőjét is befestettem, vagyis hetvenhat forint társadalmi értéket termeltem ijedtemben, úgyhogy ez alkalommal - és ez volt az első ilyen alkalom - direkt jól jártam, hogy belém fojtották a szót. K. I.