Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1965-07-15 / 28. szám

14 A szolidan berendezett lakásban vésztjósló, vihar előtti csend ült. A fiatal­­asszony, Glazurek Bódogné, gondosan körülnézett a szo­bában, óvatosan leemelt egy modern kerámia vázát, és hirtelen felindulásában a földhöz vágta. — Nem! — kiáltotta vég­sőkig elszántan. — Hallgass rám! — si­mogatta meg engesztelően a csinos nő orcáját Glazu­rek Bódog. — Hiába minden mester­kedésed. Soha nem fogok beleegyezni, hogy a szüle­tendő gyermekem keresz­telő nélkül kapjon nevet. — Drágám, gondolkozz egy kicsit. Műhelybizalmi vagyok, és brigádvezető. A múlt hónapban az én javas­latomra változtatták meg Bödrögiék a szándékukat, és a Tanács dísztermében névadóünnepségen adták gyereküknek a Sándor ne­vet. Most az én saját gyer­mekemet vigyem kereszte­lőre? Soha! — Neked is van kereszt­apád, meg keresztanyád! — Csak azért, hogy bi­zonyos alkalmakkor emle­gethessék őket. Különben is az én időmben még nem volt szocializmus és nem volt névadó ünnepség. Ki­csi volt a választék, milyen körülmények között adja­nak nevet a gyereknek. — Már pedig az én fia­mat elvisszük a tisztelendő úrhoz. — Nézd, Klári, én min­dig tiszteltem a vallásos meggyőződésedet, de ebben az ügyben nem engedek. Névadó ünnepség lesz, és kész. — Az én gyerekemet ne a tanácselnök áldja meg! — Klári, én mindig tisz­teletben tartottam a meg­győződésedet, de most a születendő fiamról van szó. Hét hónap múlva a tanács dísztermében megtartjuk a névadást. — Soha! Én nem tudnék többet az anyám szemébe nézni! — Én meg nem tudnék többet az apám szemébe nézni! — Keresztelő! — Névadó ünnepség! — Ez az utolsó szavad? — A legutolsó! — Hát akkor nincs más hátra, mint... — Hát akkor nincs. — Ebben maradunk. — Rendben van. Másnap, Glazurek Bódog­né felvette elegáns, alma­zöld kosztümjét, és bekopo­gott dr. Szerdai Zsolt főor­voshoz, a „Bizottság” veze­tőjéhez. S miután rendezett lakáskörülmények között éltek, anyagi problémáik nem voltak, a beavatkozás okául a „házastársak közti világnézeti különbséget” je­lölte meg. Galambos Szilveszter Jó kis hely Szegő Gizi rajza LE A BÜROKRÁCIÁVAL! Kedves Ludas! Körülbelül harminc éve dohány­zom, és különösen szeretek vasár­nap ebéd után egy jó szivart el­szívni. A szivart szipkából sokkal kellemesebb szívni, mint anélkül, ez köztudomású. Legnagyobb saj­nálatomra azonban a szivarszipka hiánycikk, legalábbis én jó né­hány trafikot végigjártam érte, hiába. Ha már annyiféle cigaret­taszipkát gyártunk, az illetékes ipar igazán gondolhatna a sziva­rozókra és gyárthatna egy-két faj­ta szivarszipkát is, nagyon hálásak lennénk érte. I. E. Vili.. Köztársaság tér 12/a. - Már egy félórája várunk. - Sajnálom. Ebédidő van.

Next