Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-07-15 / 28. szám
14 A szolidan berendezett lakásban vésztjósló, vihar előtti csend ült. A fiatalasszony, Glazurek Bódogné, gondosan körülnézett a szobában, óvatosan leemelt egy modern kerámia vázát, és hirtelen felindulásában a földhöz vágta. — Nem! — kiáltotta végsőkig elszántan. — Hallgass rám! — simogatta meg engesztelően a csinos nő orcáját Glazurek Bódog. — Hiába minden mesterkedésed. Soha nem fogok beleegyezni, hogy a születendő gyermekem keresztelő nélkül kapjon nevet. — Drágám, gondolkozz egy kicsit. Műhelybizalmi vagyok, és brigádvezető. A múlt hónapban az én javaslatomra változtatták meg Bödrögiék a szándékukat, és a Tanács dísztermében névadóünnepségen adták gyereküknek a Sándor nevet. Most az én saját gyermekemet vigyem keresztelőre? Soha! — Neked is van keresztapád, meg keresztanyád! — Csak azért, hogy bizonyos alkalmakkor emlegethessék őket. Különben is az én időmben még nem volt szocializmus és nem volt névadó ünnepség. Kicsi volt a választék, milyen körülmények között adjanak nevet a gyereknek. — Már pedig az én fiamat elvisszük a tisztelendő úrhoz. — Nézd, Klári, én mindig tiszteltem a vallásos meggyőződésedet, de ebben az ügyben nem engedek. Névadó ünnepség lesz, és kész. — Az én gyerekemet ne a tanácselnök áldja meg! — Klári, én mindig tiszteletben tartottam a meggyőződésedet, de most a születendő fiamról van szó. Hét hónap múlva a tanács dísztermében megtartjuk a névadást. — Soha! Én nem tudnék többet az anyám szemébe nézni! — Én meg nem tudnék többet az apám szemébe nézni! — Keresztelő! — Névadó ünnepség! — Ez az utolsó szavad? — A legutolsó! — Hát akkor nincs más hátra, mint... — Hát akkor nincs. — Ebben maradunk. — Rendben van. Másnap, Glazurek Bódogné felvette elegáns, almazöld kosztümjét, és bekopogott dr. Szerdai Zsolt főorvoshoz, a „Bizottság” vezetőjéhez. S miután rendezett lakáskörülmények között éltek, anyagi problémáik nem voltak, a beavatkozás okául a „házastársak közti világnézeti különbséget” jelölte meg. Galambos Szilveszter Jó kis hely Szegő Gizi rajza LE A BÜROKRÁCIÁVAL! Kedves Ludas! Körülbelül harminc éve dohányzom, és különösen szeretek vasárnap ebéd után egy jó szivart elszívni. A szivart szipkából sokkal kellemesebb szívni, mint anélkül, ez köztudomású. Legnagyobb sajnálatomra azonban a szivarszipka hiánycikk, legalábbis én jó néhány trafikot végigjártam érte, hiába. Ha már annyiféle cigarettaszipkát gyártunk, az illetékes ipar igazán gondolhatna a szivarozókra és gyárthatna egy-két fajta szivarszipkát is, nagyon hálásak lennénk érte. I. E. Vili.. Köztársaság tér 12/a. - Már egy félórája várunk. - Sajnálom. Ebédidő van.