Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-06 / 1. szám

Kényszerképzet - Magának többet kellene mozognia, sé­tálnia ... Rossz előérzet - Vajon melyikünk nyugdíjajándéka ez a kristályváza? dUClka h­ydíwiv Pusztai Pál rajza A MÁNIÁKUS S­ajnos, nem szol­gálhatok meg­nyugtató hírekkel Géza barátunk álla­potáról. Az igazat megvallva, nekem már régebben feltűnt, hogy kicsit túl nagy szenvedéllyel éli bele magát a krimikbe, túlontúl komolyan veszi a mozi, a rádió, a televízió bűnügyi történeteit. De arra még álmomban sem gondoltam, hogy idáig fajulhat a do­log­. .. Bizonyos tünetek már az Angyal-soro­zatnál mutatkoztak nála, Leclerc fel­ügyelő aztán végképp az agyára ment sze­génynek. Most már ott tart, hogy csak bűnözőket és áldoza­tokat lát maga kö­rül, egyszerűen nem vesz tudomást a mi eseménytelen, szolid, hétköznapi életünk­ről. Éjt nappallá té­ve valami titokzatos bűntett után nyomoz. Leskelődik, szimatol, adatokat gyűjt, gya­núsít ... Hol végezheti a szerencsétlen? Előbb­­utóbb a diliházban. A felesége meséli, hogy még aggasz­tóbb a magatartása a munkahelyén. Gyak­ran a hivatalos idő lejárta után is bent marad, kiüríti a pa­pírkosarakat, nagyí­tóval tanulmányozza az odadobott fogal­mazványokat, lejárt villamosjegyeket. Megfigyelték, hogy a határidő naplójába köröket rajzol, meg­számozza és színes ceruzával köti össze őket. Keresztkérdé­sekkel gyötri a taka­rítónőket és sűrűn szegődik egyik-másik kollégájának a nyo­mába. Kabátgallérját felhajtva, az orrán napszemüveggel oson utánuk a folyosókon, az irodákban .. . Leg­utóbb egy amatőr fényképet mutoga­tott mindenkinek, amelyen egy állat­kerti medve volt lát­ható, és az iránt ér­deklődött, hogy erről kinek mi jut eszébe. Egyre inkább az a rögeszméje, hogy ő mesterdetektív. Ezek után már szin­te meg sem lepőd­tem, hogy amikor a minap összetalálkoz­tunk a Körúton, Gé­za óvatosan körülpis­logott, aztán a fülem­hez hajolt: — Pszt, öregem! Már csaknem vala­mennyi szál a ke­zemben van! A csal­étket is elhelyeztem, az ürgék rövidesen besétálnak a kelep­cémbe. Csak egy ali­binek kell utánajár­nom, mert. . . Hirtelen elnémult, felnézett a Hungária épület kupolájára, diszkréten felkaca­gott és búcsú nélkül elsietett, összeszorult szívvel, sokáig bá­multam utána, míg csak rokonszenves alakja el nem tűnt a járókelők forgatagá­ban. Drága cimbo­rám, ez már a vég kezdete... * A ma reggeli lap­ban olvasom, hogy Géza vállalatánál le­tartóztattak egy né­pes bűnszövetkezetet. Félmilliót sikkasztot­tak és ugyanannyit loptak. Bűnös üzel­­meiket három éven át folytatták. Géza orra előtt. Kürti András

Next