Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Megkérdeztük Somogyi Pálts Ismeri-e a kábítószereket? N­em tagadom — akik ismernek, úgyis tudják — vonzódom a különböző dro­gok iránt; nemcsak dohányzom és ká­vézom, hanem szívesen megkóstolok bármi fajta doppingszert is, ha attól elevenebb le­szek, megfigyeléseimet élesebbé teszi és szem­léletemet derűlátással tölti el. Elképzelhetik tehát, hogy mekkora izgalom fogott el, midőn a telefonom megszólalt, s egy ismerős hang bizalmasan azt mondta: — Szívesen látunk holnap délben, egy kis magyar LSD-szeánszon. Egy szót se a dologról és ne ebédelj! Azzal már le is tette a kagylót. Bevallom, egy kissé megijedtem, elfogott a félsz, elég sokat hallottam már az LSD-ről ahhoz, hogy némi szorongással várjam a másnapot. No, per­sze elmentem a szeánszra, éhgyomorra, ahogy mondták: a szervezet bizonyára így fogadja be jobban az LSD-t. A társaság már együtt volt, csupa bizalmas ismerős, arcukon a várakozás feszültsége. Há­zigazdánk, aki csak rám várt már, így szólt: — Fáradjatok a szentélybe!... Titokzatosan kitárta az ajtót, és egy evőesz­közökkel, tányérokkal dúsan felszerelt ebédlő­asztalhoz vezetett bennünket. Csodálkozva fog­laltunk helyet az asztal mellett, házigazdánk pedig tapssal jelt adott a szobán túlra, majd felénk fordulva így szólt: — Ismertetem a magyar LSD összetételét, melyet magam próbáltam ki, s mondhatom, hogy a kábulatnak eddig nem ismert határáig jutottam a fogyasztás által. Az összetétel a kö­vetkező : L­e lecsós szűzérmék, magyarosan S­i­sólet, füstölt tarjával D­­ disznótoros Mielőtt a meghökkenés csalódott moraja vé­gigfutott volna sorainkon, nyílt az ajtó, és tá­lak jelentek meg a háziasszony vezetésével. Ezzel egyidőben az étkeknek olyan illata töl­tötte be a levegőt, hogy enyhe kábultség fogott el. Orrcimpáink kitágultak, nyelőcsövünk izga­tott remegésbe jött. Hang nélkül fogyasztottuk el az L-t, miköz­ben már az S is a terítékre került. — Ne beszélgessünk, ne gyújtsunk rá, kerül­jük a sok kenyeret! — hallottuk házigazdánk utasításait. — Ne nyeljünk mohón, lassan, egy­forma tempóban rágjunk-nyeljünk, egy-egy korty vizet igyunk csak közben, így segítjük elő az egyenletes felszívódást. Keveset mozog­ni, kerülni a hasi légzést. A felszolgálók ügyel­jenek arra,­­hogy senkinek a tányérja ne üre­sedjék meg, ez lélektanilag a jóllakottság érzé­sét keltheti. Szabaduljunk meg a szoros ruha­darabjainktól ! A fejemben tompa­­bizsergést éreztem, midőn a­z is az asztalra került. Mintha hangyák másztak volna a fülemen ki és be, de egyálta­lában nem volt rossz érzés. A sült kolbász elfo­gyasztása után színes karikák jelentek meg a szemem előtt. Ez már LSD jelenség , jutott eszembe, s a tányéromon a véres és májas hurkák, szivárványszínben tündöklő léggöm­böknek tűntek. A mellettem ülő csinos Apáckainé egyszerre nyöszörögni kezdett. Rápillantottam: szemei fátyolosan csillogtak, félig kinyílt ajkai közt egy rövidkaraj csontját szopogatta, keble erő­sen hullámzott. Szemben velem Kondor, a jel­­lemszínész ült, félig az asztal alá csúszva, csu­pán a hasa tartotta fenn, a szék és az asztal között. Szeme lecsukva, szája hangtalanul mozgott. Valami klasszikus tragédiából való szerepet alakított, mert a kezében levő villá­val olykor a levegőbe döfött. Az asztal innenső felén valaki felkacagott, majd tompa zuhanást hallottam: én estem az asztal alá. Aztán csönd lett. Jövő héten hozzám jön a társaság, egy kis kokain-partira! A műsoron: Kaviár vajjal, citrommal Orjaleves Kolozsvári töltött káposzta Angol bélszín, burgonyapürével ízes palacsinta N­arancskrém Megkérdeztük Vasvári Annát: Mit szól a mai divathoz ? . . piros szalmakalapja volt, kis fátyollal . . — Jaj, de édes! HOSSZÚ SÁL A DIVAT MIVEL FRISSÍTHETJÜK FEL A KIS FEKETE RUHÁT? ■ Nerckeppel Gyönggyel kivarrt csizmával Koronaékszerekkel A férjünk nadrágjá­val

Next