Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Megkérdeztük Somogyi Pálts Ismeri-e a kábítószereket? Nem tagadom — akik ismernek, úgyis tudják — vonzódom a különböző drogok iránt; nemcsak dohányzom és kávézom, hanem szívesen megkóstolok bármi fajta doppingszert is, ha attól elevenebb leszek, megfigyeléseimet élesebbé teszi és szemléletemet derűlátással tölti el. Elképzelhetik tehát, hogy mekkora izgalom fogott el, midőn a telefonom megszólalt, s egy ismerős hang bizalmasan azt mondta: — Szívesen látunk holnap délben, egy kis magyar LSD-szeánszon. Egy szót se a dologról és ne ebédelj! Azzal már le is tette a kagylót. Bevallom, egy kissé megijedtem, elfogott a félsz, elég sokat hallottam már az LSD-ről ahhoz, hogy némi szorongással várjam a másnapot. No, persze elmentem a szeánszra, éhgyomorra, ahogy mondták: a szervezet bizonyára így fogadja be jobban az LSD-t. A társaság már együtt volt, csupa bizalmas ismerős, arcukon a várakozás feszültsége. Házigazdánk, aki csak rám várt már, így szólt: — Fáradjatok a szentélybe!... Titokzatosan kitárta az ajtót, és egy evőeszközökkel, tányérokkal dúsan felszerelt ebédlőasztalhoz vezetett bennünket. Csodálkozva foglaltunk helyet az asztal mellett, házigazdánk pedig tapssal jelt adott a szobán túlra, majd felénk fordulva így szólt: — Ismertetem a magyar LSD összetételét, melyet magam próbáltam ki, s mondhatom, hogy a kábulatnak eddig nem ismert határáig jutottam a fogyasztás által. Az összetétel a következő : Le lecsós szűzérmék, magyarosan Sisólet, füstölt tarjával D disznótoros Mielőtt a meghökkenés csalódott moraja végigfutott volna sorainkon, nyílt az ajtó, és tálak jelentek meg a háziasszony vezetésével. Ezzel egyidőben az étkeknek olyan illata töltötte be a levegőt, hogy enyhe kábultség fogott el. Orrcimpáink kitágultak, nyelőcsövünk izgatott remegésbe jött. Hang nélkül fogyasztottuk el az L-t, miközben már az S is a terítékre került. — Ne beszélgessünk, ne gyújtsunk rá, kerüljük a sok kenyeret! — hallottuk házigazdánk utasításait. — Ne nyeljünk mohón, lassan, egyforma tempóban rágjunk-nyeljünk, egy-egy korty vizet igyunk csak közben, így segítjük elő az egyenletes felszívódást. Keveset mozogni, kerülni a hasi légzést. A felszolgálók ügyeljenek arra,hogy senkinek a tányérja ne üresedjék meg, ez lélektanilag a jóllakottság érzését keltheti. Szabaduljunk meg a szoros ruhadarabjainktól ! A fejemben tompabizsergést éreztem, midőn az is az asztalra került. Mintha hangyák másztak volna a fülemen ki és be, de egyáltalában nem volt rossz érzés. A sült kolbász elfogyasztása után színes karikák jelentek meg a szemem előtt. Ez már LSD jelenség , jutott eszembe, s a tányéromon a véres és májas hurkák, szivárványszínben tündöklő léggömböknek tűntek. A mellettem ülő csinos Apáckainé egyszerre nyöszörögni kezdett. Rápillantottam: szemei fátyolosan csillogtak, félig kinyílt ajkai közt egy rövidkaraj csontját szopogatta, keble erősen hullámzott. Szemben velem Kondor, a jellemszínész ült, félig az asztal alá csúszva, csupán a hasa tartotta fenn, a szék és az asztal között. Szeme lecsukva, szája hangtalanul mozgott. Valami klasszikus tragédiából való szerepet alakított, mert a kezében levő villával olykor a levegőbe döfött. Az asztal innenső felén valaki felkacagott, majd tompa zuhanást hallottam: én estem az asztal alá. Aztán csönd lett. Jövő héten hozzám jön a társaság, egy kis kokain-partira! A műsoron: Kaviár vajjal, citrommal Orjaleves Kolozsvári töltött káposzta Angol bélszín, burgonyapürével ízes palacsinta Narancskrém Megkérdeztük Vasvári Annát: Mit szól a mai divathoz ? . . piros szalmakalapja volt, kis fátyollal . . — Jaj, de édes! HOSSZÚ SÁL A DIVAT MIVEL FRISSÍTHETJÜK FEL A KIS FEKETE RUHÁT? ■ Nerckeppel Gyönggyel kivarrt csizmával Koronaékszerekkel A férjünk nadrágjával