Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-04 / 5. szám
AZ ÉVTIZED VICCES AMERIKA Egy bizonyos Mister Smith nyilatkozik a Gallup közvéleménykutató intézet munkatársának : — Boldog vagyok, hogy Nixonra szavaztam, ő legalább megteremtette a békét. — Hogyhogy? — pislog egyet a munkatárs. — Legalábbis nálam, otthon. Az utóbbi időben az egész családom, feleség, gyerekek, kutya, mind folyton az utcán van és tüntet a politikája ellen. Ha tudná, micsoda béke és nyugalom van a lakásban! EUROPA Két politikai fogoly ismerkedik egy görögországi cellában. — Mennyit kapott? — Másfél évet. — És miért? — Ártatlanul. Nem csináltam az égvilágon semmit. — Tudja, mit! Ezt mesélje be másnak. Annál, aki semmit sem csinált, itt három év a minimum. AFRIKA Mit nevezünk szigorúan semleges országnak? Az olyan országot, amely semmi szín alatt, elvből nem ad el fegyvert soha semmiféle hadviselő félnek, ha az nem fizet előre. T. Gy. - Elnök úr, a beszéde alatt röptessük is a kicsikét? iért nem kapnak díjat a humoristák? Miért nincs Karinthy Frigyes-díj? — kérdezte versében Szilágyi György, a rádió kabarészínházában. A vers témája még éjjel sem hagyott nyugodni: azt álmodtam, hogy megkaptam a díjat. S amikor elmentem a díjkiosztó ünnepségre, a bizottság elnöke közölte velem: — A Karinthy Frigyesdíj, sajnos, elfogyott. Vigyen valami mást! Nagyon szép Kovács Jánosné-díjunk van . . . Nézze, milyen gusztusos!... Nem fogadtam el, mert a Kovács Jánosné-díjat ejtőernyős szülésznők kapják Ragaszkodtam a Karinthydíjhoz, mire azt felelték: nézzek be néhány nap múlva. Hazatérve cikket írtam: „Miért nincs elég Karinthydíj?' címmel. Három nap múlva megérkezett a válasz. Azért nincs Karinthydíj, mert az afgán ziherherdű-szállítmány nem érkezett meg időben, és ziherhejdű nélkül nagyon snassz lenne a díj. Problémát okozott az is, hogy a díj alapanyagához feltétlenül szükséges sulphuricumoxidot a Közért elfelejtette megrendelni, de már tárgyalnak a kislőcei Hajnalhasadás téesszel, amely vállalkozott a vegyület előállítására, mihelyt javul egy kicsit az idő. Néhány hét múlva újra elmentem a díjkiosztó ünnepségre, de a bizottság tagjai ügyet sem vetettek rám. Az elnök társlapot olvasott, a többiek pedig lottószelvények kitöltésével foglalatoskodtak. Másfél óra hosszat krákogtam, köhécseltem, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de csak annyit értem el, hogy tüdőszűrésre küldtek. Hazatérve glosszát írtam: „Miért nem udvariasabbak a Karinthy Frigyes-díjkiosztó bizottság tagjai?" A cikk nem maradt válasz nélkül. Az illetékesek közölték velem, hogy a díjkiosztó bizottság elnökét azonnali hatállyal áthelyezték egy másik díjkiosztó bizottsághoz alelnöknek. Nemsokára harmadszor is elmentem, hogy átvegyem a Karinthy Frigyesdíjat. Harmadszorra meg is kaptam, de csak a második fokozatot, mert az első fokozatot elvitte egy tragédiaíró, akinek ugyanmmi köze nem volt a humorhoz, de éppen arra járt, és nem akarták, hogy üres kézzel menjen el. Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam a Karinthy-díjat, madarat lehetett volna fogatni velem. Boldog voltam és büszke. Végre egy kis megbecsülés! Otthon kiderült, hogy a díj elolvadt a dobozban: cseppfolyós lett, és kétoldalt kicsurgott a skatulyából. Sajnos csak később vettem észre, hogy a díjhoz használati utasítást is mellékeltek, amely szerint a doboz állandóan nyitva tartandó, lehetőleg mínusz 30 fok alatt, mert szobahőmérsékleten a díj folyékony lesz, majd elillan. Azonnal leültem az írógéphez, és újabb cikket írtam, ezzel a címmel: „Miért nem készítik jobb minőségű anyagból a Karinthy-díjat?” A válasz postafordultával megérkezett. Az illetékesek megígérték : mindent megtesznek, hogy a díj jobb és tartósabb anyagból készüljön. Addig is, amíg az új díj elkészül, fogadjam el a Francz-díj hetedik fokozatát. Mit tehettem volna mást, elfogadtam. A díjon nagy betűkkel ez állt: „A leghűségesebb apróvadidomítónak." Felébredve úgy döntöttem, hogy írok a Nobel-díj bizottságnak: kapjanak Nobel-díjat a humoristák is. Hátha ezt könnyebb elintézni .. Mikes György - Már megint mi ellen lázadsz, édes fiam? . . . ÓVATOS DIPLOMATA - Kiszállhat, nagykövet úr! Megérkeztünk . . .