Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-14 / 2. szám
ÚJÍTÁS Betérek a jól ismert pesti eszpresszóba. Besorolok a pénztár elé, kérek egy kávét. Három forintért azonnal megkapom, pörkölve, darálva, kis fehér tasakban — a szokásos kávéblokk helyett. — Jé! — buggyan ki belőlem az őszinte csodálkozás. Egy pillanatra megrökönyödök. Zavartan nézek körül. Tulajdonképpen eszpresszóban vagyok vagy egy sarki KÖZÉRT-ben? A pénztárosnő szelíden kioktat: — Tessék odaadni szépen a Macának, a többit bízza rá... — Köszönöm — mondtam hálásan. — Már éppen azon gondolkoztam, hogy hazaviszem, és magam főzöm meg . .. — Ó, ezt ne tegye — mosolyog a pénztárosnő, s felmutat egy táblára. Ezt olvasom: „Állva fogyasztás esetén előre csomagolt dupla kávét szolgálunk ki. A kávé elkészítését ellenőrizni lehet." Csodák csodája. Ez aztán a fejlődés! Amióta az eszemet tudom és kávét fogyasztok, mindig az volt a vágyam, ha én egyszer ellenőrizhetném a kávéadagom megfőzését! S íme, húsz év után vágyam beteljesült. Hála néked, vendéglátóipar ! Az örömtől szédelegve botladozom a kávéfőzőnőhöz. — Kezicsókolom — bokázok tisztelettel. — Vettem hat gramm kávét. Ha volna szíves megfőzni nekem, nagyon hálás lennék .. A kisasszony keze héjacsőrként nyúl a kis zacskóm után. Erőszakosan, durván ragadja ki ujjaim közül. — Kérem — dadogok a gyönyörtől aléltan —, ugyebár megkukucskálhatom, hogyan tetszik megfőzni... Zord, érthetetlen mormogás a válasz. Meresztem a nyakam, csavarom a fejem — nem látok semmit. Csiribi-csiribá, egy húzás, két húzás, előttem gőzölög a forró fekete. Amolyan „áldja, vigye” mozdulattal tette elém a kisasszony. Kortyolgatom, ízlelgetem. Isten bocsássa meg, ittam már jobbat is ... Zoltai Z. András ELŐFIZETÉS Régi előfizetője vagyok a Pedagógiai Szemle és a Köznevelés című folyóiratoknak, amelyeket rendesen kézhez is kapok. 1969. dec. 20-án előfizette r.■. az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő „Magyar Pedagógia” című folyóiratra is, amely azonban csak nem akart megérkezni. Sürgetésemre azután az Akadémiai Kiadó 1970. IX. 24-én kelt levelében közölte velem, hogy a 36 forintot kitevő évi előfizetési díj nem érkezett meg a címükre. Erre én beszereztem, és november 15-én elküldtem a kiadónak a kisvárdai postahivatalnak a pénz feladásáról és a címzettnek való kikézbesítéséről szóló 80/1970. sz. hivatalos igazoltóma. Az Akadémiai Kiadó mind ez ideig nem reagált, és az előfizetett lapot még mindig nem kaptam meg. Most már kezdek egy kicsit türelmetlen lenni... Dr. Zsoldos Béla Kisvárda ÁTUTAZÓBAN Átutazóban nemrég három órát kellett eltöltenem Tabon, a vasútállomásé.., ott szerzett kellemetlen tapasztalataim alapján, tisztelettel megkérdezem a MÁV-ot: miért nem fűtik a tél kellős közepén az állomási helyiségeket? Miért olyan reményülettül, vigasztalanul piszkos a váróterem Tóban? B. S.-né Budapest KÜLLÖZÉS Oldalkocsis Pannóniám egyik kerekét még júniusban elvittem a helyi Elektromos és Fémipari Javító- Szolgáltató Ktsz-be. Nincs sok munka vele, csupán a küllőket kellene átfűzni, mégsem készült el egy fél év alatt sem. Szerencse, hogy most, félidőben, nem használom a motort. Optimista ember lévén, bízom benne, hogy a tavaszi szezonra csak megcsinálják. Remélem, nem kell újból csalatkoznom! Sziráki István Dabas HOL AZ UDVARIASSÁG MOSTANÁBAN? Vajon sérti-e az emberi méltóságot, ha egy húszéves ifjú udvariasan rásegíti a kabátját arra, aki már a hetedik X-en is túl van?! Ezek a kérdések foglalkoztattak a napokban az egyik patinás belvárosi éttermünkben. Asztalom közelében fehér hajú, hetvenöt év körüli öregúr ült. A bácsi két forint borravalót nyomott az ifjú pincér (talán még csak tanuló) kezébe, aztán bicegve elindult a fogas felé. Az ifjú unott mozdulattal igazgatta nyakkendőjét,és egykedvűen a mennyezetet bámulta. Átfutott rajtam a gondolat, hogy ma már csak régi magyar filmeken és a hajdanvolt időkben játszódó színdarabokban láthatjuk, hogy a felszolgáló, esetleg a ruhatáros, felsegíti a kabátot a vendégre. Ha mást nem, a vendég korát illene figyelembe vennie a vendéglátóipari alkalmazottaknak. Ezen a problémán töprengtem, amikor észrevettem, hogy az egyik felszolgáló kiragadja a télikabátot az idős vendég kezéből, és előzékenyen felsegíti kortársára. Megnéztem magamnak ezt a pincért, benne járt már a hetedik X-ben. Hát igen, annak idején ők még így tanulták. A jelenet láttán azt mondtam magamban: „Lesz még ebből az ifjú pincérből is idős vendég!” De ezt már nem vártam meg. Fizettem és elmentem. (Galambos) EBADÓ Volt hajdan egy házőrző német juhászkutyám. A kutyás még 1965 áprilisában elpusztult. Az erről szóló hivatalos állatorvosi igazolást akkor a kerületi tanácson is bemutattam, ahol azt ígérték, hogy véglegesen törölnek a kutyatulajdonosok lajstromáról. Ezzel szemben még abban az évben két felszólítást kaptam az ebadó befizetésére, s ez azóta is minden évben kétszer megismétlődik. Kíváncsian várom, mikor unják meg végre? Czobor György Mátyásföld, XV. utca 38. A KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTÉRIUM VÁLASZA A „Ludas Matyi” 1970. november hó 12-i számában megjelent, Megy a gőzös? című cikkben foglaltakkal kapcsolatban a következőket közlöm: Az utólagos vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a cikkben foglaltak a valóságnak megfelelnek, az is bebizonyosodott, hogy a hibák jelentős része szolgálati mulasztásokra és felületességekre vezethető vissza. A mulasztást elkövető dolgozókat a budapesti vasútigazgatóság felelősségre vonta és hasonló esetek megelőzésére az intézkedéseket megtette. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a személyszállítás színvonalát, a vasúti közlekedés korszerűsítése irányában tett erőfeszítéseink ellenére is számos objektív körülmény kedvezőtlenül befolyásolja. Például: a fővonalakon jelentős mértékű pályafelújítási és villamosfelsővezeték-építési munkálatok folynak. Ezzel, sajnos, együtt járnak az ún. vágányzárak és sebességkorlátozások is, amelyek a megnövekedett személy- és áruszállítással összefüggő vonatforgalom lebonyolítását és szabályozását komoly mértékben befolyásolják. A budapesti pályaudvarok szűk vágányhálózatán a vonatszerelvények karbantartása és tisztítása igen nehéz körülmények között végezhető, és elég súlyos létszámhiánnyal küzd a vasút e területen. A jövőben rendkívül komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy e kedvezőtlen körülmények megszűnjenek. A világítás nélkül közlekedő kocsikkal kapcsolatban közlöm,hogy az ipar által gyártott villamosszerkezetek egy részének működése eléggé megbízhatatlan. Az üzemképtelenséget igen gyakran az okozza, hogy az elektromos berendezéseket felelőtlen személyek megrongálják. Az eltulajdonított alkatrészek értéke évente több millió forintot tesz ki, és gyakran ezek pótlása csak terven felüli import igénybevételével eszközölhető. A menetjegyautomaták üzembe állítására vonatkozó javaslatot a vasút köszönettel vette, és az erre vonatkozó tárgyalásokat a gyártó üzemmel már meg is indította. A IV. ötéves terv időszakában a személyszállítás színvonalának általános emelése érdekében komplex fejlesztési intézkedéseket irányoztunk elő, amelynek elsődleges célja a jelenleg tapasztalható hiányosságok fokozatos megszüntetése. Az utazás körülményeit bíráló cikkért ezúton mondok köszönetet. Gyócsi Jenő főigazgató, szakoszt.-vez.