Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-22 / 16. szám

BAJUSZ-VILÁGCSÚCS Azok a nyugati hippik, akik hosszú szakállal és bajusszal lázadnak a fennálló társadalmi rend el­len, irigyen gondolhatnak arra, hogy a világ leg­hosszabb bajusza Masudija Din, bombayi lakos tulajdona. Az illető 9 év alatt növesztette a ba­juszát, amelynek jelenlegi hossza 76 hüvelyk, vagyis 190 centiméter. Az „International Herald Tribune” című újság, amelyben ezt olvastuk, azt is hozzáteszi, hogy a bajusz évi karbantartása 36 dollár 40 centbe ke­rül az illetőnek. A 36 dollárt még csak meg lehet valahogyan érteni, de mire kell még 40 cent? FIGYELMEZTETÉS - Ne csókoljon meg! Influenzás vagyok!... Tót Gyula rajza VÉDŐSZÁRNYAK ALATT ... .. . a My Lai-i tömeggyilkosok ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A MENTŐANGYAL PESTI MEGLEPETÉS & Touien&i­­ gy Kedves olvasónk, G. Cs.-né hívta fel a figyelmünket a kö­vetkező hírre, amely a Magyar Nemzet március 31-i számában jelent meg: „Különös szerződést kö­tött az új zalaegerszegi te­lep építésére az Észak- Zalai Víz- és Csatornamű a kivitelező Zala megyei Tanács Építőipari Vállala­tával. Ha 1972. december 31-ére nem kerül átadásra az új telep, akkor a kivi­telező vállalat főmérnöke öt élő malacot köteles vé­gighajtani a város főutcá­ján a vízművekhez. Ha el­készül a telep, a vízművek főmérnöke hajtja végig az öt malacot Zalaegerszeg főutcáján.” Ez a vicces szerződés új távlatokat nyit meg a szo­cializmus építésében. Le­het, hogy a kivitelező vál­lalat nem készül el határ­időre, a zalaegerszegiek­nek mégsem lesz okuk pa­naszra. Remekül fognak szórakozni, amikor a kivi­telező vállalat főmérnöke végighajtja az öt malacot a város főutcáján. Ez a szerződés azt bizonyítja, hogy népünk fejlett hu­morérzékkel rendelkezik. A humortalan kapitalisták ilyen esetekben port akasz­tanának a késedelmes vál­lalat nyakába, és nagy pén­zeket gombolnának le ró­luk, nálunk viszont jön a főmérnök, öt élő malaccal, röff-röff-röff. Ha országosan elterjed a zalaegerszegiek példája, nagyon vidáman fogunk élni az elkövetkező eszten­dőkben. Lehet, hogy a szo­cializmus építésében to­vábbra is lesznek bizonyos fennakadások, zökkenők, de szórakozni, azt fogunk! A Kálvin téren, vasárnap délelőtt, egy főkönyvelő eszi majd a kalapját, mert elveszítette a fogadást, és a Váci Utcában egy ju­hászkutyának öltözött fő­mérnök terelget majd tíz bárányt a Vörösmarty tér felé. Ugyanebben az idő­ben látható lesz egy mi­nisztériumi főosztályvezető, amint háromszor körül­futja a Gellérthegyet — egy vállalattal kötött szer­ződés következtében. Válo­gathatunk majd szórako­zásban, s törhetjük a fe­jünket: hova menjünk, mit nézzünk meg? Az export­import vállalat kukorékoló üzletkötőjét a Blaha Lujza téren vagy a fél lábon ugráló miniszterhelyettest a Rákóczi úton? Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Tegyük fel, hogy a la­kásunkban víz jön a gáz­csöveken és­­ a gáz a víz­vezetékben, és tegyük fel, hogy leszakad a plafon, mi akkor sem esünk kétség­be, sőt már előre röhö­günk azon, milyen vicces lesz az, amikor a HKI em­bere — aki nem tartotta be a határidőt — ponto­san éjfélkor szerenádot ad az ablakunk alatt, és — úgy, ahogy azt a szerződés előírta — rágyújt az „Ó, sole mio”-ra. S aztán más­nap, a Népköztársaság út­ján, végigfut a tanács épí­tési osztályának illetékes ügyintézője, cilinderrel a fején és hátrafelé. Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Egy merő kacagás lesz az ország. Az idegenvezetők beve­szik majd a programjukba a békákat fogdosó főelő­adót, a cipőfűzőt evő tröszt­igazgatót és a zsákban futó szövetkezeti elnököt, a külföldiek pedig izgatot­tan csattogtatják majd a fényképezőgépeket, hogy megörökítsék egy dolgos ország derűs hétköznapjait. Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Ha e cikk írójának jövő év május 20-ig nem vál­nának be a jóslatai, akkor kötelezi magát, hogy jövő év május 20-án, délután öt órakor, egy szál pen­­delyben végigrollerezik a körúton. Megjelenésükre feltétlenül számítunk. Mikes György is. — Most ne menjen be, Pista, az öreg harapós kedvé­ben van!

Next