Ludas Matyi, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-06 / 1. szám

MIVEL VANNAK ELFOGLALVA? A múlt év augusztus 21- án házasodtam meg. Az esküvői képeket a Szolnoki FÉNYSZÖV karcagi ki­­rendeltségével készíttettem el, ám azokat még mind a mai napig nem kaptam kézhez, pedig azonnal le kellett fizetnünk 320 forint előleget, s rá egy hétre még 140 forintot. Ezek után azt ígérték, hogy két héten belül elkészülnek a képek. A két hét letelt, jöttek a határidőmódosítások, és a különböző kifogások. Ez ideig már nyolc alka­lommal érdeklődtünk, mindhiába. Feleségem, mivel már a szó szoros ér­telmében szégyell szemé­lyesen bemenni, a minap telefonon érdeklődött a ké­pek felől. Egy frissen csen­gő női hang a következő választ adta: „Ide figyel­jen, kedves, mi nem kizá­rólag a maguk kis ügyes­bajos dolgával vagyunk el­foglalva állandóan. Ezt egyszer és mindenkorra vegyék már tudomásul! Különben a képek még nincsenek készen, ha tud­ni akarja! S ha tetszik, ha nem, kedvesem, kény­telen lesz tovább érdek­lődni !” Azóta nem mertünk kér­dezősködni, nem szerettünk volna újabb, hasonló ki­oktatásban részesülni. Azt azonban nagyon szeretnénk megtudni, meddig vagyunk kötelesek várni és mit va­gyunk kötelesek eltűrni a pénzünkért?! Víg Sándor Bucsa, Arany J. u. 25. MENNYIBE KERÜL? Nem valami bonyolult dolgot, csupán azt szerettem volna megtudni, mennyibe kerül Budapesttől Erfurtig egy másod­osztályú vasúti jegy. Feltárcsáztam a Keleti pályaudvar pénz­tárfőnökségét, ahol azt a választ kaptam, hogy ők nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Hívtam hát a Keletiben működő IBUSZ-irodát, ahol azt mondták, 198 forint a jegy ára. Biz­tonság kedvéért a Nyugati pályaudvar IBUSZ-irodáját is meg­kérdeztem. Ott már csak 170 forintot mondtak. Hívtam a Nyu­gati nemzetközi pénztárát, ők 183 forintra taksálták a jegy árát. A November 7. téren levő IBUSZ irodában kereken 200 forintot mondtak. Módszert változtattam, s az oda-vissza út árát kezdtem kér­dezgetni. A Tanács krt. 17/19. szám alatti IBUSZ irodában 390 forintot mondtak, ezzel szemben a Lenin körút 6. szám alatti IBUSZ-nál csak 362 forintot. Bár végül is nem sikerült megtudnom a pontos útiköltségét, feladtam a harcot. Nem bírtam idegekkel, hogy még véletle­nül sem mondtak két helyen azonos összeget! Dr. Pethő Józsefnél Budapest VARRÓGÉPET A VITRINBE?! Férjemtől egy Lucznik varrógépet kaptam kará­csonyi ajándékba. A gép­hez csak egyetlen nyomtat­ványt adtak, ami semmi mást nem tartalmaz, mint a gép műszaki adatait, az ékszíj feltételét, a hajtó­mű előnyeit. Ezzel szem­ben egyetlen sort sem ír a gép működtetéséről , használatáról. (Fogván kell a cérnát befűzni, a talpa­­kat beállítani, kicserélni, a különböző műveleteket hol és hogyan kell beprogra­mozni, stb.) Már másnap visszamen­tem a Centrum Áruházba, hogy kérjek egy pontos uta­sítást. Egyik eladó a másik­hoz utasított, végül a ne­gyedik közölte, hogy nem tehet semmit az érdekem­ben, mert ehhez a típusú varrógéphez még nincs részletes kezelési utasítás. Elmentem a Kossuth La­jos utcai műszaki boltba is, ahol megtudtam, hogy igenis jár a Lucznik típusos géphez részletes kezelési utasítás. S most itthon ülök, előt­tem a varrógép és azon gondolkozom, vajon bete­­gyem-e a vitrinbe, esetleg a tetejére, és egy csipkét alá, hogy ha már kiadtam 2500 Ft-ot, s varrni nem tudok rajta, legalább gyö­nyörködhessem benne. Ám, ha lát valaki egy „Használati utasítás” név­re hallgató kis zöld köny­vecskét valahol kóborolni, legyen szíves adja át neki a címemet!!! Karsai Lászlóné, Veszprém, Stadion u. 5/c KULCSFONTOSSÁGÚ ÜGY Egy Balaton vidéki is­merősöm megbízásából többek között, egy komp­lett bal első ajtót vásárol­tam Wartburg személy­autóhoz az Autó- és Alkat­részkereskedelmi Vállalat Ráday utcai üzletében. Saj­nos, csak otthon vettem észre, hogy nem kaptam kulcsot az ajtózárhoz. Kis­lányom a közelben dolgo­zik, másnap elment az üz­letbe, hogy elkérje a kul­csot. Legnagyobb meglepe­tésemre azt mondták neki, hogy nem jár hozzá. (Nem tudom, mit ér egy ajtózár kulcs nélkül?) Azt taná­csolták, csináltassunk egy maszekkal. Másnap szemé­lyesen is felkerestem a ka­rosszéria-osztály vezetőjét és kértem a kulcsot. Vála­sza a következő volt: „Nem maga az első, sem az utolsó, aki nem kap kulcsot a nálunk vásárolt ajtóhoz. A szállításnál el­vesznek. Nem tudjuk pó­tolni.” Vigyem vissza az ajtót? Örülnöm kell, hogy kap­tam! A vállalat monopol­helyzetben van. Nem kell attól tartania, hogy vevőt veszít bennem. Az idézett osztályvezetői válaszból kiderült, hogy nem állok egyedül a panaszommal. Ez feljogosít arra, hogy segítségüket kérjem. Marnok János Pilisszentiván KRESZ-TESZT Negyvenöten járunk egy autóvezetői tanfolyamra, s egyet­len KRESZ-teszt könyvünk sincsen. Szeretnénk megtudni az il­letékesektől, miért nem kapható a boltokban Dr. Kulinyi­ne Sidó: Ezt kell tudni az autóvezetői vizsgán című könyv. Vagy ha mégis kapható valahol, írják meg nekünk, merre van az a bolt, a világ végére is elmegyünk egy ilyen könyvért! Szabó József erdész, Letkés VI­AR UTCA A figyelmes olvasónak, mielőtt töprengésbe merül­ne a fenti cím láttán, el­árulhatom, hogy nincsen szó betűrejtvényről, vagy hibás neonreklámról. Csu­pán egyetlen utcáról, mely­nek középső szakasza hiányzik, s ez sok-sok bosszúságot okoz az arra járóknak. Budafokon, a közúti fe­lüljáró mellett épülő lakó­telep fontos útvonalát ké­pezi a Vihar utca. Az út első szakaszát a modern, új környezethez illően ké­szítették el. A befejező sza­kasz kockaköves gyalog­járója is elfogadható a biz­tonságos közlekedés szem­pontjából. A Vihar utca közepét azonban alaposan megnyo­morították az építkezést végző vállalatok erőgépei és nevéhez méltó állapoto­kat teremtettek. Esős idő­ben a gépkocsik tengelyig süllyednek a sárba. Hát még a gyalogosok! A környék őslakói, szem előtt tartva a közérdeket, szó nélkül tűrték a két esztendeig tartó építkezési munkálatokat. Most azon­ban, hogy azok befejeződ­tek, már nagyon nyugtala­nok. A körülbelül száz méteres útszakasz rendezé­sét sürgetik. Erről talán megfeledkeztek az illetéke­sek?! (f. i.) SÉRTŐ HANYAGSÁG Kerestem valamit az 1970-es kiadású nagy Bu­­dapest-térké­pen. Közben szemem megakadt egy is­merős — de mégsem így hangzó néven. A XVII. ke­rület egyik hosszú utcája és egy tere is „Kasztelli” András nevet visel; két al­kalommal fordul elő ez a név a térképen is és a név­mutatóban is, tehát nem sajtóhiba! Nem jártam kint Rákosligeten, így nem tudom, hogy a fali jelző­táblákon is ilyen hanyag tévedéssel örökítették-e meg ezt a sokak által is­mert, szeretett és méltán nagyr­abecsült, tiszteletre­méltó nevet az illetékesek. „Kasztelli” Andrást ugyanis nem így hívták, hanem: Kasztel András­nak! S ezt a nevet illenék ismerni az utcaelnevező és nyilvántartó tisztviselőknek is — mivelhogy Kasztel András, a háború idején vívott antifasiszta harc bá­tor katonája és vértanúja, őértük is áldozta fiatal éle­tét 1943-ban. Publicisztikai munkássága és az ellenál­lás története egyaránt őr­zi nevét — csak a róla elnevezett utca és tér nem... Nem őt sérti ez a mél­tatlanság, hanem mindany­­nyiunkat, egykori barátait, s az őt személy szerint nem ismerő, de emlékét tisztelő utókor embereit is. E. J. MAI CSIPKERÓZSIKA Még 19­­9 októberében történt, hogy kisfiam gyerekkocsija a vasúton, szállítás közben megsérült. Az erről szóló jegyzőkönyvet kártérítési igényemmel együtt, még akkor felterjesz­tettem a MÁV Bevételellenőrzési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatalához. Több mint két év után, 1971 decemberében kaptam a hivataltól egy levelet, amelyben azt közük, hogy be­nyújtott kárigényemet, javítási számla hiányában, elutasítjuk. Az az érdekes, hogy tőlem ilyen számlát sohasem kértek, legalábbis én ilyen levelet nem kaptam. Egy kicsit későn ébredtek fel Csipkerózsika-álmukból! De most már, a „jobb későn, mint soha" elv alapján, jó volna, ha végre megtérítenék a káromat! Kovács Árpád­, Kisvárda, Rudas L. u. 1/a.

Next