Ludas Matyi, 1974 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-03 / 1. szám
HÁTHA VALAKI NEM ISMERI... — Mondd, Jack, miért jársz olyan gyakran a feleségeddel az éjszakai klubba? — Mert ez az egyetlen szórakozóhely, amelyik még nyitva van, mire a feleségem befejezi az öltözködést. At jól megtermett, izmos férfiú hordta fel az új bútorokat a fiatal pár lakásába. A feleség — aki egyedül volt otthon — örömteljes izgalommal figyelte a munkát. Az egyik szállítómunkás fejére borítva hozta a modern, alacsony fotelt. Társa, aki a nyomában az asztalt hozta, szelíd, korholó hangon rászólt: — Vigyázz... ne olyan hirtelen. Óvatosan ereszd le. Drága bútor ez, vigyázni kell vele, barátom. Amikor együttes erővel hozták be a rekamiét, a gurtni meglazult, és oldalra billent a súlyos bútordarab. Amíg nagy nehezen a padlóra csúsztatták, a következő párbeszédet lehetett hallani: — Ejnye már . . . miért nem ügyelsz jobban? — Ügyelek én, de te... nyilván elábrándoztál. — Lehetséges. De nincsen baj, csak épp a derekam ... megroppant egy kicsit. — Bocsánat kiskomám, nem akaratból... — Tudom én azt. Én se szándékkal löktelek oldalba. — Nem tesz semmit. A fontos az, hogy a rekarrué épen maradt. A fiatalasszony jóleső érzéssel hallgatta őket. Milyen kedvesek. Hogy vigyáznak a holmira! És a nehéz munka közben is milyen szépen beszélnek egymáshoz. S amikor az emberek ismét felfelé cipekedtek egy kétajtós szekrénynyel, kiment elébük a lépcsőházba. Aztán... ott is hallhatta a hangjukat, mely felerősödve visszhangzott a falak között: — Az istenfáját, vigyázz, tartsd meg, fogd erősebben, leszakajtod a vállamat! — Rajtam az egész súly, ő meg csak pofázik. Hogy az a magasságos ... — A gazdája kutya mindenit, de nehéz! — A tökfejed, az a nehéz. Emelni kell, nem nyavalyogni. Fordulj már, fordulj, fene beléd, a falhoz kensz, észnél vagy te? Az anyád ne sirasson! Ehhez hasonló, sőt ennél erőteljesebb és anatómiai ismereteikre jellemző kifejezések is elhangzottak, ám azok közlését — mivel a szerző nem regényt, vagy színdarabot ír — mellőznie kell. Felérkeztek végre, a fiatalasszony behúzódott előlük a lakásba. A szobában lerakodás és — hangváltás. — Csúsztasd szép lassan, kiskomám. — Te meg tartsd meg. Jól van. Kösz, hogy nem tapostad le még jobban a lábam. — Igazán nem akaratból tettem. — Tudom én azt. Én se szándékosan löktelek oldalba. — Ez a beszéd, pajtás. Fő az, hogy a bútornak ne essen baja Így ment, amíg nem végeztek, míg el nem köszöntek, s ki nem léptek a lakás ajtaján. A többit már nem hallhatta a fiatalasszony, mert óvakodott mégegyszer hallgatózni. Jól tette. Mert hogy azok ketten milyen hangnemben nyilatkoztak a borravalóról! Barát Endre FELKAPOTT RENDEZŐ MAI LEÁNYKÉRÉS — Az adófizető állampolgárok küldik neked ezt a néhány milliócskát Herdáldj el tetszésed szerint! Meghívhattok a házasság előtti tanácsadásra? SZÜKSÉG TÖRVÉNYT BONT Mészáros András rajza VASÁRNAP DÉLELŐTT