Ludas Matyi, 1975 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 23. szám
ARÁCS PANASZAIBÓL. Húsz éve is elmúlt már annak, hogy Balatonarács frigyre lépett (prózaibb nyelven: egyesült) Balatonfüreddel. Házaséletük nem mindig zavartalan, Füred nem éppen mintaférj, elhanyagolja az „aszszonykát” (legalább is Arács panaszai szerint), csak a karrierjével törődik. Vitte is valamire, az igaz, közben város lett belőle. Ezt a rangot Arács is élvezi, elvben, ám a valóságban maradt ugyanolyan falu, mint azelőtt Fürednek sokba kerülnek a „szeretők” (üdülők, kirándulók, turisták) is, sokat költ rájuk, így aztán Arácsnak ritkán jut egy-egy új „holmi” a régi, elnyűtt, elkopott helyébe. A szűk és rozoga ÁFÉSZ- bolt átépítését eredetileg 1970-re ígérték, de ötéves késéssel, csak az idén valósítják meg. A Péterhegyi úton egy gyermekjátszótér kialakítását ígérték, bele is kezdtek, de abbahagyták, ott van elgazosodva. A Béke utcában ott a régi pásztorház tető nélkül, le sem bontják, be sem fedik. A rács nagyon szép kirándulóhelyet vitt hozományként a házasságba: a Koloska-völgyet. A völgyben, a patak mellett, hajdan kocsiút vezetett a kőbányához. A tanács eltűrte, hogy egy élelmes ember még az utat is beépítse. Pedig nagyon kellene az az út, mert a jelenlegin az autósok és a gyalogosok nehezen férnek el egymás mellett. Arács szegényes móringjához egy kultúrház is hozzátartozott, amely azért is különösen kedves volt az arácsi szíveknek, mert a mostani 60—70 éves generáció építette ifjú korában, sok munkával, nagy áldozatok árán. És egyszer csak, se szó, se beszéd, a kultúrház nagytermét odaadták a mezőgazdasági szakiskolának, tornateremnek, a színpadot lerontották, elfalazták, könyvtárt rendeztek be a helyén. Pedig annak idején külön küldöttség ment Veszprémbe, a Petőfi Színházba, megtekinteni a színpadot, s az itteni annak lett a pontos mása. Az arácsiak tudják, hogy kell a tornaterem és kell a könyvtár is. De meg lehetett volna mindezt oldani úgy is, hogy a nagyterem és a színpad is megmaradjon. Mert azért néha-néha egy jó műsoros előadás is elkelne. Lehetett volna jobb megoldást találni, ha megkérdezik, meghallgatják az arácsiakat is. De ezt, sajnos, elmulasztották. Márpedig aranyszabály a házasságban, hogy minden fontosabb ügyben közösen kell dönteni. Ez a szabály akkor is érvényes, persze, ha történetesen két összeházasodott faluról van szó. A D ALLA TURCA (TÖRÖK NÓTA) VAGY JÁRT-E NÉPI ELLENŐR A TÖRÖK UTCÁBAN? A Török utcában becsukott a posta Hajh, nem üzemel már három hónap óta. Kiírták nagy büszkén, hogy ők biz’ festenek. De hogy mikor lesz kész? Nohát, azt lesheted, így van ez évenként, török idők óta, S méla töröksípon zokog a bús nóta: „Derék budaiak! Pestre ügessetek! Levelet feladni, Pestre ügessetek, Ügessetek folyvást, három hónap óta, Levelet feladni, s reményt is feladni, Hogy valaha mégis megnyílik a posta...” Ajánlás: Azért „alla turca” ez a panasz-ének, Mert „aláturkál” egy furcsa jelenségnek. Rózsadombról nézi Gülbaba türbéje, Türelmes Gülbaba — ezt meddig tűrnéd te? Ránki György 11., Gülbaba utca 36. TERVSZERŰ TATAROZÁS? Köszönöm, hogy május 15-i számukban közölték a Rózsadomb Áruházzal kapcsolatos soraimat. Ám azóta újabb élelmiszerüzletek bezárására és „tervszerű tatarozásokra” került sor. A múltkori levelemben említett Mártírok útja 58. sz. alatti, szétvert tejbolt mellett működő kis önkiszolgáló közértet is bezárták, és legnagyobb megdöbbenésemre, felújítják a Bem József utca sarkán levő nagyobb közértet is. (Meg kell azonban jegyeznem, hogy itt, egy ablaknál, tejterméket kiszolgálnak.) „Örömhírem” is van, a tejbolttal egy háztömbben levő falatozó" elnevezésű talponálló tatarozása tüneményes gyorsasággal befejeződött! Lehet, hogy laikus vagyok, de el tudnám képzelni, hogy ha azokat a dolgozókat, akik most a környék három üzletét szétverik, a Rózsadomb Csemege Áruház befejezésénél hasznosítanák, akkor ez gyorsabban elkészülne, a kiszolgálók emberibb körülmények között dolgozhatnának ott, a vásárlók sem löknék fel egymást, s nem érintene mindenkit súlyosan a most bezárt élelmiszerüzletek hiánya. Lukács E. Pálné 1024 Budapest, Fényes Elek u. 4. Lapjuk ez évi 20. számában vecsési olvasók panasza hangzott el, miszerint a TÜZÉP vecsési telepén szinte sohasem lehet fűrészelt tűzifát kapni. Sajnos, így van ez Orosházán is. Egy mázsa fa felfűrészeléséért 2 Ft-ot számolna fel a TÜZÉP, ha kapna erre a munkára ennyiért munkaerőt. Sajnos, nem kap, így a fogyasztó sok utánjárással maszekkal fűrészelteti fel a vásárolt hasábját, és azért a munkáért mázsánként 10 forintot fizet A fogyasztók hajlandók volnának valamelyest nagyobb áldozatot vállalni, ha a TÜZÉP-telepeken felfűrészelt tűzifához juthatnának. OROSHÁZI PANASZOK A másik probléma, amit itt felvetek, az is egyszerű, szinte nevetséges. Hónapok óta nem lehet facsavart, ezt a szinte minden házban szükséges, egyszerű portékát kapni a boltokban. Állítólag nem gyártják. Az, hogy olykor-olykor egyegy gépalkatrész hiánycikk — bár nehezen — de megérthető, de az, hogy facsavart ne lehessen kapni hónapokig, az már igazán érthetetlen. Az országban ezrével épülnek a tanácsi és OTP- lakások. Teljes komforttal, fürdőszobával, benne a káddal. Ezzel szemben, ha valaki családi házat építtet, vagy a régit óhajtja „fürdőszobásítani”, az évekig, vagy hónapokig várhat a fürdőkádra. Miért nem kap a kereskedelem több fürdőkádat? Anynyit, hogy a családiház-tulajdonosoknak, a családiház-építtetőknek is jusson? D. J. Orosháza PICCOLO Szomjas lettem, és bementem a miskolci „Augusztus 20.” strand előtti „Piccolo” presszóba. Jött a felszolgáló, és én rendeltem: — Egy pikolót kérek! — Mit tetszett kérni? — Egy pikoló sört. Két decit... A cégtáblájukra van kiírva, hogy piccoló, két cével... — Viccel a kedves vendég. — Nem viccelek. Két deci sört kérek. — Kérem, az nálunk nincs. Van üveges sörünk, félliteres. Van Pepsi Cola, traubisoda, konyak, rum, likőr, sütemény, szóda. — Kedves kisasszony, látta maga az Egy pikoló világost? — Ja, a filmet? Azt igen__ — Nos, olyan pikolót kérek, amilyent ők is ittak. Elvörösödött. — Kérem, ez nem kocsma, itt „olyan’ sört nem mérünk!... B. Gy. Miskolc LEGALÁBB A TELEFONFÜLKÉT HAGYJÁK MEG! Épült a Római-parton egy nagyon szép, több emeletes postásüdülő, a földszinten önkiszolgáló postahivatallal. Volt ott egy nagyon szép előtér, faburkolattal, és két jól működő, zárható telefonfülke, ide kapcsolták a vidéki beszélgetéseket is. Ezen a nyáron, a legnagyobb megdöbbenésre, a postahivatal megszűnt, raktárnak használják. Pont erre a helyiségre volt szükség, ahol annyi üdülő és pihenő ember megvehette az újságot, feladhatott levelet? Ha már elvették és megszüntették ezt a jól felszerelt, faburkolatú, nagyon gusztusos, tiszta hivatalt, legalább a két telefonfülkét hagyták volna meg és a postaládát! Erős Jánosné 1039 Budapest, Szabadka u. 7. MÉSZ ÉS MOTOR Vásároltam 20 mázsa oltatlan meszet, hozzáfogtam az oltáshoz és a végén kiderült, hogy kb. 3 mázsa kő volt a mészben, amelyet természetesen felhasználni nem lehet. Nem állanak pontos adatok rendelkezésemre, hogy mennyi oltatlan meszet adhatnak el Budapesten naponta, de a fenti két számból könnyen rá lehet jönni, milyen jól is jár a mészégető vállalat, amely értéktelen követ ad el jó áron. „Verhovina 3” gyártmányú kismotoromhoz szerettem volna alkatrészt vásárolni, nevezetesen kis és nagy láncfogaskereket és egy új láncot. Végigjártam a szaküzleteket: Thököly út, Liszt Ferenc tér, Jókai utca, de mindenütt csak jóindulatú mosollyal nyugtázták kérésemet. Sőt az egyik eladó azt válaszolta, nem is emlékszik, hogy mikor volt a három alkatrész egyszerre az üzletben! Egy vevő megjegyezte: miért nincs több kismotor-szaküzlet Pesten? Ugyan minek lenne több, hiszen ezt a hármat sem tudja a kereskedelem ellátni megfelelő alkatrész-utánpótlással! Rácz Béla 1171 Budapest XVI., Pásztortűz u. 56.