Ludas Matyi, 1975 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-05 / 23. szám

ARÁCS PANASZAIBÓL. Húsz éve is elmúlt már annak, hogy Balatonarács frigyre lépett (prózaibb nyelven: egyesült) Bala­­tonfüreddel. Házaséletük nem mindig zavartalan, Füred nem éppen minta­­férj, elhanyagolja az „asz­­szonykát” (legalább is Arács panaszai szerint), csak a karrierjével törődik. Vitte is valamire, az igaz, köz­ben város lett belőle. Ezt a rangot Arács is élvezi, elvben, ám a valóságban maradt ugyanolyan falu, mint azelőtt Fürednek sok­ba kerülnek a „szeretők” (üdülők, kirándulók, turis­ták) is, sokat költ rájuk, így aztán Arácsnak ritkán jut egy-egy új „holmi” a régi, elnyűtt, elkopott he­lyébe. A szűk és rozoga ÁFÉSZ- bolt átépítését eredetileg 1970-re ígérték, de ötéves késéssel, csak az idén való­sítják meg. A Péterhegyi úton egy gyermekjátszótér kialakítá­sát ígérték, bele is kezdtek, de abbahagyták, ott van el­gazosodva. A Béke utcában ott a régi pásztorház tető nélkül, le sem bontják, be sem fedik. A rács nagyon szép ki­rándulóhelyet vitt hozo­mányként a házasságba: a Koloska-völgyet. A völgy­ben, a patak mellett, haj­dan kocsiút vezetett a kő­bányához. A tanács eltűr­te, hogy egy élelmes ember még az utat is beépítse. Pe­dig nagyon kellene az az út, mert a jelenlegin az autósok és a gyalogosok nehezen férnek el egymás mellett. Arács szegényes móring­­jához egy kultúrház is hoz­zátartozott, amely azért is különösen kedves volt az arácsi szíveknek, mert a mostani 60—70 éves gene­ráció építette ifjú korá­ban, sok mun­kával, nagy áldozatok árán. És egyszer csak, se szó, se beszéd, a kultúrház nagytermét oda­adták a mezőgazdasági szakiskolának, tornaterem­nek, a színpadot lerontot­ták, elfalazták, könyvtárt rendeztek be a helyén. Pe­dig annak idején külön küldöttség ment Veszprém­be, a Petőfi Színházba, megtekinteni a színpadot, s az itteni annak lett a pontos mása. Az arácsiak tudják, hogy kell a tornaterem és kell a könyvtár is. De meg lehe­tett volna mindezt oldani úgy is, hogy a nagyterem és a színpad is megmarad­jon. Mert azért néha-néha egy jó műsoros előadás is elkelne. Lehetett volna jobb megoldást találni, ha megkérdezik, meghallgatják az arácsiakat is. De ezt, sajnos, elmulasztották. Már­pedig aranyszabály a há­zasságban, hogy minden fontosabb ügyben közösen kell dönteni. Ez a szabály akkor is érvényes, persze, ha történetesen két össze­házasodott faluról van szó. A D­ ALLA TURCA (TÖRÖK NÓTA) VAGY JÁRT-E NÉPI ELLENŐR A TÖRÖK UTCÁBAN? A Török utcában becsukott a posta Hajh, nem üzemel már három hónap óta. Kiírták nagy büszkén, hogy ők biz’ festenek. De hogy mikor lesz kész? Nohát, azt lesheted, így van ez évenként, török idők óta, S méla töröksípon zokog a bús nóta: „Derék budaiak! Pestre ügessetek! Levelet feladni, Pestre ügessetek, Ügessetek folyvást, három hónap óta, Levelet feladni, s reményt is feladni, Hogy valaha mégis megnyílik a posta...” Ajánlás: Azért „alla turca” ez a panasz-ének, Mert „aláturkál” egy furcsa jelenségnek. Rózsadombról nézi Gülbaba türbéje, Türelmes Gülbaba — ezt meddig tűrnéd te? Ránki György 11., Gülbaba utca 36. TERVSZERŰ TATAROZÁS? Köszönöm, hogy május 15-i számukban közölték a Rózsadomb Áruházzal kapcsolatos soraimat. Ám azóta újabb élelmiszerüz­letek bezárására és „terv­szerű tatarozásokra” ke­rült sor. A múltkori levelemben említett Mártírok útja 58. sz. alatti, szétvert tejbolt mellett működő kis önki­­szolgáló közértet is be­zárták, és legnagyobb megdöbbenésemre, fel­újítják a Bem József ut­ca sarkán levő nagyobb közértet is. (Meg kell azonban jegyeznem, hogy itt, egy ablaknál, tejter­méket kiszolgálnak.) „Örömhírem” is van, a tejbolttal egy háztömbben levő falatozó" elnevezé­sű talponálló tatarozása tüneményes gyorsasággal befejeződött! Lehet, hogy laikus va­gyok, de el tudnám kép­zelni, hogy ha azokat a dolgozókat, akik most a környék három üzletét szétverik, a Rózsadomb Csemege Áruház befeje­zésénél hasznosítanák, ak­kor ez gyorsabban elké­szülne, a kiszolgálók em­beribb körülmények kö­zött dolgozhatnának ott, a vásárlók sem löknék fel egymást, s nem érintene mindenkit súlyosan a most bezárt élelmiszerüz­letek hiánya. Lukács E. Pálné 1024 Budapest, Fényes Elek u. 4. Lapjuk ez évi 20. szá­mában vecsési olvasók pa­nasza hangzott el, misze­rint a­ TÜZÉP vecsési te­lepén szinte sohasem lehet fűrészelt tűzifát kapni. Saj­nos, így van ez Orosházán is. Egy mázsa fa felfűré­­szeléséért 2 Ft-ot számolna fel a TÜZÉP, ha kapna erre a munkára ennyiért munkaerőt. Sajnos, nem kap, így a fogyasztó sok utánjárással maszekkal fű­részelteti fel a vásárolt ha­sábját, és azért a munkáért mázsánként 10 forintot fi­zet A fogyasztók hajlan­dók volnának valamelyest nagyobb áldozatot vállalni, ha a TÜZÉP-telepeken fel­fűrészelt tűzifához juthat­nának. OROSHÁZI PANASZOK A másik probléma, amit itt felvetek, az is egyszerű, szinte nevetséges. Hónapok óta nem lehet facsavart, ezt a szinte minden házban szükséges, egyszerű porté­kát kapni a boltokban. Ál­lítólag nem gyártják. Az, hogy olykor-olykor egy­­egy gépalkatrész hiánycikk — bár nehezen — de meg­érthető, de az, hogy facsa­vart ne lehessen kapni hó­napokig, az már igazán érthetetlen. Az országban ezrével épülnek a tanácsi és OTP- lakások. Teljes komforttal, fürdőszobával, benne a káddal. Ezzel szemben, ha valaki családi házat épít­tet, vagy a régit óhajtja „fürdőszobásítani”, az évekig, vagy hónapokig várhat a fürdőkádra. Mi­ért nem kap a kereskede­lem több fürdőkádat? Any­­nyit, hogy a családiház-tu­­lajdonosoknak, a családi­­ház-építtetőknek is jusson? D. J. Orosháza PICCOLO Szomjas lettem, és bementem a miskol­ci „Augusztus 20.” strand előtti „Piccolo” presszóba. Jött a felszolgáló, és én rendeltem: — Egy pikolót kérek! — Mit tetszett kérni? — Egy pikoló sört. Két decit... A cég­táblájukra van kiírva, hogy piccoló, két cével... — Viccel a kedves vendég. — Nem viccelek. Két deci sört kérek. — Kérem, az nálunk nincs. Van üveges sörünk, félliteres. Van Pepsi Cola, traubi­­soda, konyak, rum, likőr, sütemény, szóda. — Kedves kisasszony, látta maga az Egy pikoló világost? — Ja, a filmet? Azt igen__ — Nos, olyan pikolót kérek, amilyent ők is ittak. Elvörösödött. — Kérem, ez nem kocsma, itt „olyan’­ sört nem mérünk!... B. Gy. Miskolc LEGALÁBB A TELEFONFÜLKÉT HAGYJÁK MEG! Épült a Római-parton egy nagyon szép, több emeletes postásüdülő, a földszinten önkiszolgáló postahivatallal. Volt ott egy nagyon szép előtér, fa­burkolattal, és két jól mű­ködő, zárható telefonfülke, ide kapcsolták a vidéki be­szélgetéseket is. Ezen a nyáron, a legna­gyobb megdöbbenésre, a postahivatal megszűnt, rak­tárnak használják. Pont erre a helyiségre volt szük­ség, ahol annyi üdülő és pihenő ember megvehette az újságot, feladhatott le­velet? Ha már elvették és megszüntették ezt­ a jól fel­szerelt, faburkolatú, nagyon gusztusos, tiszta hivatalt, legalább a két telefonfülkét hagyták volna meg és a postaládát! Erős Jánosné 1039 Budapest, Szabadka u. 7. MÉSZ ÉS MOTOR Vásároltam 20 mázsa oltatlan meszet, hozzáfogtam az oltáshoz és a végén ki­derült, hogy kb. 3 mázsa kő volt a mész­­ben, amelyet természetesen felhasználni nem lehet. Nem állanak pontos adatok rendelkezésemre, hogy mennyi oltatlan meszet adhatnak el Budapesten naponta, de a fenti két számból könnyen rá lehet jönni, milyen jól is jár a mészégető vál­lalat, amely értéktelen követ ad el jó áron. „Verhovina 3” gyártmányú kismotorom­hoz szerettem volna alkatrészt vásárolni, nevezetesen kis és nagy láncfogaskereket és egy új láncot. Végigjártam a szaküzle­teket: Thököly út, Liszt Ferenc tér, Jókai utca, de mindenütt csak jóindulatú mo­sollyal nyugtázták kérésemet. Sőt az egyik eladó azt válaszolta, nem is emlékszik, hogy mikor volt a három alkatrész egy­szerre az üzletben! Egy vevő megjegyezte: miért nincs több kismotor-szaküzlet Pes­ten? Ugyan minek lenne több, hiszen ezt a hármat sem tudja a kereskedelem ellátni megfelelő alkatrész-utánpótlással! Rácz Béla 1171 Budapest XVI., Pásztortűz u. 56.

Next