Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-05 / 1. szám
reméli Bellü és Tisztelt Szerkesztő elvtárs! Huszár István miniszterelnök-helyettes, országgyűlési beszédében, a jobb munka erőteljesebb ösztönzéséről szólva, a következőket mondta: „Miért ne fogadná el a közvélemény azt az igazságos gyakorlatot, hogy a valóban jobban dolgozó közösségek és emberek a megtermelt javakból többet kapjanak, mint a rosszabbul dolgozók?! Miért ne támogatná a közvélemény a pártnak, a kormánynak azt a törekvését, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és mutassuk ki pontosan, ki végez a nagy közösség hasznát gyarapító, odaadó munkát? .. Az idézett rész minden szavával egyetértek, de nem tudom, hogy a miniszterelnök-helyettes miért feltételes módban tette fel a kérdést? Tisztelt Olvasónk! Nem véletlenül. A közvélemény valóban egyetért, de azt kellene megállapítani végre, hogy ki hogyan dolgozik, azaz jól vagy rosszul végzi-e a munkáját? Ha ezt minden vezető igazságosan megállapítaná, akkor hamarosan létrejönne az igazságos bérezés és mindenki annyit keresne, mint amennyit a munkájáért megérdemel. Hát ha ez ilyen egyszerű, miért nem csinálják? — kérdezheti ön vagy bárki más. Én erre csak azt tudom felelni, ami nincs benne a miniszterelnök-helyettes mondataiban, de úgy gondolom, mégis benne van, hogy még él nálunk az egyenlősdi. Ha a csoportvezető, a művezető, az osztályvezető vagy bármilyen szintű vezető például abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy a tíz beosztottja között tízezer forint jutalmat eloszthat, akkor rendszerint ezer-ezer forintot, tehát egyenlő öszszeget ad mindegyik beosztottjának. Aki rosszul dolgozik, annak is. És mert még létezik egyenlősdi, ami táptalaja a lógásnak is — vidám az élet, mert a lógós is tudja, hogy ha kevesebbet dolgozik, ki-beszaladgál a munkahelyéről, akkor is annyit kap, mint az a társa, aki helyette is elvégzi a munkát. Ha a vezető, a vállalatnál (téeszben, szövetkezetben) a rábízott dolgozóknak nem a teljesítményük, szakmai képzettségük alapján állapítja meg az órabérét, lehet, hogy a kevesebb munkát végző és a gyengébb minőséget produkáló beosztottjait túlértékeli, a jobb munkát végzőkét pedig alábecsüli. Az ilyen vezető a gyáva vezető — és ilyenek még mindig vannak, ezt tudja a közvélemény, de még inkább tudja a miniszterelnök-helyettes és szerintem csak tapintatból kérdezett feltételes módban. De miért akadnak még mindig gyáva vezetők? Hiszen felülről alig győzik biztatni őket, legyenek bátrak és tegyenek különbséget a jó, a közepes és a gyengébb munkaerő között és eszerint differenciálják a béreket, jutalmakat. Miért nem teszik? Nem hallják? Vagy talán nem is akarják? — kérdezhetné újfent ön, vagy bárki más. Szerintem nagyon is jól hallják, csak az a hiba, hogy azt is meghallják, amit alulról mondanak azok, akik egy-egy vállalatnál (téesznél, szövetkezetnél) haszonélvezői a többség jó munkájának, míg ők kivonják magukat, nem a munkahelyükön „hajtanak”, hanem ott, ahol esetleg fejrant után maszekolnak. Akkor gyávul el a vezető, ha félti a népszerűségét, ha aszerint cselekszik, amit a munkahelyen egyesek pusmognak. „Egy ember, az egy ember”, vagy: „Én is érdemiek annyit, mint a másik esetleg: „Miért kap más többet, mint én, amikor nekem két gyerekem van, másnak meg egy sincs?” A kisebbség hangja, a rosszul dolgozók és lógósok demagógiája miatt, a vezetőnek ilyenkor inába száll a bátorsága és kezdődik az egyenlősdi, ahelyett, hogy az üzemi, a munkahelyi demokrácia kezdődne. Egy szakmunkás őszinte keserűséggel panaszolta nekem, hogy náluk különösen fejlett a lógási demokrácia: az üzem vezetője meg se mer mukkanni, olyan nagy a munkaerőhiány. Ugyanis minden összefügg: a vezető határozottsága a munkahelyi légkörrel. Pedig hát mi történhet? A hanyag dolgozó, ha szorosabbra fogják, ha megbírálják, megsértődik, vagy felébred benne a virtus és javít a munkáján. Én nem beszéltem erről a miniszterelnök-helyettessel, de nyilván egyetért velem abban, hogy a jól dolgozók nagy többségének segítségével öntsenek is mindenütt tiszta vizet a pohárba. Nem kell félni attól, hogy a munkaerőhiány növekedni fog. Azt hiszem (egyszer-kétszer mondtam már), hogy az ismert fizikai törvénynek megfelelően a munkaerő sem vész el,, csak átalakul. Földes György - HOGYAN ONTSUNK TISZTA VIZET A POHÁRBA NŐI DOLGOK HSH/?/ - Van is nekem időm olvasni! KÜLFÖLDI TAPÉTA HŰTŐSZEKRÉNYBE KAPCSOLHATÓ ÁGYNEMŰ, FORRÓVÉRŰEKNEK AUTÓKÍMÉLŐ HEVEDER AZ ÚJ ÉV TECHNIKAI ÚJDONSÁGAIBÓL KERÉKPÁR KITÁMASZTÓ, RÉSZEGEKNEK ESERNYŐ MINI NAPSÜTÉSSEL .