Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-05 / 1. szám

reméli Bellü és Tisztelt Szerkesztő elv­társ! Huszár István miniszter­elnök-helyettes, országgyű­lési beszédében, a jobb munka erőteljesebb ösztön­zéséről szólva, a következő­ket mondta: „Miért ne fo­gadná el a közvélemény azt az igazságos gyakorlatot, hogy a valóban jobban dol­gozó közösségek és embe­rek a megtermelt javakból többet kapjanak, mint a rosszabbul dolgozók?! Miért ne támogatná a közvéle­mény a pártnak, a kor­mánynak azt a törekvését, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és mutassuk ki pontosan, ki végez a nagy közösség hasznát gyarapító, odaadó munkát? .. Az idézett rész minden szavával egyetértek, de nem tudom, hogy a miniszter­elnök-helyettes miért fel­tételes módban tette fel a kérdést? Tisztelt Olvasónk! Nem véletlenül. A közvé­lemény valóban egyetért, de azt kellene megállapí­tani végre, hogy ki hogyan dolgozik, azaz jól vagy rosszul végzi-e a munká­ját? Ha ezt minden vezető igazságosan megállapítaná, akkor hamarosan létrejön­ne az igazságos bérezés és mindenki annyit keresne, mint amennyit a munká­jáért megérdemel. Hát ha ez ilyen egyszerű, miért nem csinálják? — kérdezheti ön vagy bárki más. Én erre csak azt tudom felelni, ami nincs benne a miniszterel­nök-helyettes mondataiban, de úgy gondolom, mégis benne van, hogy még él nálunk az egyenlősdi. Ha a csoportvezető, a műveze­tő, az osztályvezető vagy bármilyen szintű vezető például abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy a tíz beosztottja között tízezer forint jutalmat eloszthat, akkor rendszerint ezer-ezer forintot, tehát egyenlő ösz­­szeget ad mindegyik beosz­tottjának. Aki rosszul dol­gozik, annak is. És mert még létezik egyenlősdi, ami táptalaja a lógásnak is — vidám az élet, mert a lógós is tudja, hogy ha kevesebbet dolgo­zik, ki-beszaladgál a mun­kahelyéről, akkor is annyit kap, mint az a társa, aki helyette is elvégzi a mun­kát. Ha a vezető, a vállalat­nál (téeszben, szövetkezet­ben) a rábízott dolgozók­nak nem a teljesítményük, szakmai képzettségük alap­ján állapítja meg az órabé­rét, lehet, hogy a kevesebb munkát végző és a gyen­gébb minőséget produkáló beosztottjait túlértékeli, a jobb munkát végzőkét pe­dig alábecsüli. Az ilyen ve­zető a gyáva vezető — és ilyenek még mindig van­nak, ezt tudja a közvéle­mény, de még inkább tudja a miniszterelnök-helyettes és szerintem csak tapintat­ból kérdezett feltételes mód­ban. De miért akadnak még mindig gyáva vezetők? Hi­szen felülről alig győzik biztatni őket, legyenek bát­rak és tegyenek különbsé­get a jó, a közepes és a gyengébb munkaerő között és eszerint differenciálják a béreket, jutalmakat. Miért nem teszik? Nem hallják? Vagy talán nem is akar­ják? — kérdezhetné újfent ön, vagy bárki más. Sze­rintem nagyon is jól hall­ják, csak az a hiba, hogy azt is meghallják, amit alulról mondanak azok, akik egy-egy vállalatnál (téesznél, szövetkezetnél) haszonélvezői a többség jó munkájának, míg ők kivon­ják magukat, nem a mun­kahelyükön „hajtanak”, ha­nem ott, ahol esetleg fej­­rant után maszekolnak. Akkor gyávul el a veze­tő, ha félti a népszerűsé­gét, ha aszerint cselekszik, amit a munkahelyen egye­sek pusmognak. „Egy em­ber, az egy ember”, vagy: „Én is érdemiek annyit, mint a másik esetleg: „Miért kap más többet, mint én, amikor nekem két gyerekem van, másnak meg egy sincs?” A kisebbség hangja, a rosszul dolgozók és lógósok demagógiája miatt, a vezetőnek ilyenkor inába száll a bátorsága és kezdődik az egyenlősdi, ahelyett, hogy az üzemi, a munkahelyi demokrácia kezdődne. Egy szakmunkás őszinte keserűséggel pana­szolta nekem, hogy náluk különösen fejlett a lógási demokrácia: az üzem veze­tője meg se mer mukkan­ni, olyan nagy a munka­erőhiány. Ugyanis minden összefügg: a vezető hatá­rozottsága a munkahelyi légkörrel. Pedig hát mi tör­ténhet? A hanyag dolgozó, ha szorosabbra fogják, ha megbírálják, megsértődik, vagy felébred benne a vir­tus és javít a munkáján. Én nem beszéltem erről a miniszterelnök-helyettes­sel, de nyilván egyetért ve­lem abban, hogy a jól dol­gozók nagy többségének se­gítségével öntsenek is minde­­nütt tiszta vizet a pohárba. Nem kell félni attól, hogy a munkaerőhiány növeked­ni fog. Azt hiszem (egy­­szer-kétszer mondtam már), hogy az ismert fizikai tör­vénynek megfelelően a munkaerő sem vész el,, csak átalakul. Földes György - HOGYAN ONTSUNK TISZTA VIZET A POHÁRBA NŐI DOLGOK HSH­/?/ - Van is nekem időm olvasni! KÜLFÖLDI TAPÉTA HŰTŐSZEKRÉNYBE KAPCSOLHATÓ ÁGYNEMŰ, FORRÓVÉRŰEKNEK AUTÓKÍMÉLŐ HEVEDER AZ ÚJ ÉV TECHNIKAI ÚJDONSÁGAIBÓL KERÉKPÁR KITÁMASZTÓ, RÉSZEGEKNEK ESERNYŐ MINI NAP­SÜTÉSSEL .

Next