Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-03 / 1. szám
wxmsmxBTmaawPiWi« Mármint a budapesti Éden Bár diszkójaiból. Az öltözék miatt. Lelki szemeimmel látom, amint az Olvasó most elégedetten bólint Helyes, mindenféle szedett-vedett öltözékben senki se jelenhessék meg nyilvános szórakozóhelyen. Csakhogy ezúttal egészen másról van szó! Mert bemehetnek a vendégek kiskabátban, pulóverben, blúzban, kötött mellényben, talán tornatrikóban is, csak az nem nyer bebocsátást, aki nagykabátban érkezik. Mert ninől elég fogas a ruhatárban. Fogas nincs, hideg viszont van, így hát ilyenkor télen már meglehetősen általános népviselet a nagykabát, a felöltő, a bunda. Hol a kiút? Mi a megoldás? Nyitni egy éjjel-nappal Bizományit a Széna téren, ahová a vendégek a diszkózás időtartamára becsaphatják kabátjukat? Vagy közlekedjenek a lányok csadorban, a fiúk tógában, amit kicsire össze lehet hajtani, zsebbe dugni? Esetleg az Edzett Ifjúságért mozgalom új követelményévé tenni a nagykabát nélküli életmódot, a cidri férfias tűrését? Netán az Éden Bár vezetősége valami módon kibővíthetné fogasállományát? Amíg ez az utóbbi nagyberuházás megtörténik, fiatalok tucatjai továbbra is dühösen és reményvesztetten toporognak majd az Éden kapuja előtt. Még szerencse, hogy nem fáznak meg. Mert van rajtuk kabát. Kürti András V.. T» TWTUi ttTaHIil:?il4l3FTnrif r, mm rt jrnMtTi'i^ itti £ljf| * * I*z» Hogyan keell nevet adni egy patikának? A gyanútlan olvasó szerint nyilván olyképpen, hogy a szóban forgó patikát elnevezzük. Ám ez az elképzelés — már zokon ne tessék venni — szánalmasan divatjamúlt. A szózat, melyet egyik reggeli lapunkban a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja közzétett, napnál világosabbá teszi: az ügy jóvalkomolyabb annál, hogysem beérhetnék egy efféle dilettáns, hebehurgya, tikk-mukk-fukk megoldással. íme, okuljunk: „Az Egészségügyi Minisztérium ez év július 10-én kelt állásfoglalása szabályozta a gyógyszertárak elnevezésével kapcsolatos eljárást.” Méltóztatnák érteni, ugyebár. A patikák nevének ünnepélyes adományozásához mindenekelőtt eljárás szükségeltetik. De nem ám akármiiféle! Éppen ezért mi sem természetesebb, minthogy az eljárást szabályozni kell. (Különben ott állnánk egy szabályozatlan eljárással, mely a legnagyobb zavarokra vezethetne a névadásban, ugye, és egyébként is hogyan venné ki magát? Namánmost. Ha a dolog egyszer így áll, akkor nem is vitás, hogy az eljárást nem lehet csak úgy akárhogyan szabályozni. Az eljárás szabályozásához elvi útmutatásra, mondhatni állásfoglalásra van szükség. És vajon kicsoda-micsoda foglalhatna méltóan állást ebben a bonyolult, szerteágazó, és nem csekély áttekintő képességet igénylő kérdésben, ha nem maga a minisztérium? Szívesen elmondanám, milyen keresetlen jelzős szerkezetek kergették egymást elmémben, miiközben megpróbáltam nevet adni a gyereknek, magyarán az állásfoglalással szabályozott patikaelnevezési eljárásnak — de nem merem. A fentiek elnevezésével kapcsolatos eljárást ugyanis - mi tűrés-tagadás — csupán a saját állásfoglalásom szabályozta. A minisztérium, a kormány, az Elnöki Tanács és az Atyaúristen helyett. Igaz ha már patikáknál tartunk ■ — receptnek ez sem rossz. Timár György számolt be elém lakóbizottságunk elnöknője, aki távollétemben vette át a törékeny küldeményt, amit egy ismeretlen házaspár hozott el személyesen a címemre. A tojások mellett levelet találtam, amelynek jó humorú írója az Interpelláció humorügyben című versem két sorát használta fel mondanivalója mottójául, csupán egy kérdőjelet biggyesztett a kijelentő mondat végére. ,,A humorista nem kap díjat. Nem kap díjat a humorista?” Ezután módfelett meleghangú, derűs sorok következnek, szerénytelenség lenne részemről itt idézni őket. A levél alján a pontos cím feltüntetése nélkül ennyi áll: Pázmányék - Pilisről • Tyúktojás legyek, ha tudom, kiket tisztelhetek a tojások küldőiben. Pilisen ugyanis eleddig nem fordultam meg, számomra túlságosan távol esik a Nagydiófa utcától, legénykoromban pedig — amikor még nem voltam megrögzött lokálpatrióta — jobbára Jászszentandrásra jártam tojásokért, mert anyám egyetlen kopasznyakú tojástyúkja az ostrom alatt a fasizmus áldozata lett; megették a németek ... Kedves jó Pázmányék! Hálás szívvel köszönöm nobilis gesztusukat. Küldeményük bilaterális felhasználása elkezdődött: Lágytojás, rántotta, tükörtojás, omlett, nem ennyit nem sütött mióta párom lett!... Szerencsés új esztendőt kíván Szilágyi György Tojás-díjas humorista Il.: A tyúkokat csókoltatom f 'lém, Sifi fiam Kétéves kisfiamat kivittem az Állatkertbe. Nagy érdeklődéssel vártam, miként reagál majd a gyerek a tarka állatsereglet láttán, ám ő csak közömbös arccal szemlélte a városligeti vadvilágot. Különösen furcsa akkor lett a dolog, amikor a róka ketrece előtt megkérdezte, hol a róka koma? Hiába mutogattam a ketrec mögé, a gyerek így válaszolt vissza: - Ez nem ráka, ez piros kutyus. És ekkor hirtelen megértettem mindent. Az történt ugyanis, hogy kisfiamnak az idők folyamán több, állatokról szóló kis leporellót vásárolom, hadd ismerkedjék az élővilággal. A szellemes kis versikék szövegében sokféle állatról volt szó, s a szöveget igazán tetszetős modern rajzokkal illusztrálták. Némelyik rajz szinte már absztrakt, vagy kubista remeklésnek számított, s a kor művészetét kedvelőknek bizonyára nagyon tetszik. Ám ez a haszontalankölök nem tud absztrahálni, így aztán a róka ketrecénél háromszögeket és váltakozó hosszúságú vonalakat keresett — vagyis azt a lényt, amelyet rókaként a leporellóból megismert. A tigris, ez a vérszomjas fenevad is hiába vicsorított ránk, a gyerek cseppet sem ijedt meg tőle, mert mozgó, csíkos faliszőnyeg nelk nézte. Bezzeg, ha négyzetek és körök csattogtatják félelmet keltően romboidjaikat a ketrecen belül ... Azt sem tudtam vele elhitetni, hogy az a hatalmas, magányos nagy fülű ormányos jószág az elefánt, mert ez az állat a gyerek - és a leporellók - tanúsága szerint narancssárga színű. Ezután már azon sem lepődtem meg, hogy a pávát megkülönböztetett jelzéseit használó tűzoltóautónak nézte a kissrác. Hazafelémenet eszembe jutott, hogy Lacika nem tette fel a klasszikus kérdést, nem érdeklődött az iránt, hogy miként megy be az elefánt az oroszlán barlangjába. Igaz, tulajdonképpen egyetlen állatot sem ismert fel a kutyák kivételével. Mert kutyát szerencsére előbb látott életében, mint leporellóban. Vezda János — mH MKflft m-3®. tjig iH .v Km ff» . ■mm M ■Bm UMfl