Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-03 / 14-15. szám
Mivel a pápa felszólította az illetékeseket, hogy vizsgálják felül Galilei ügyét és rehabilitálják az inkvizíció által elmarasztalt nagy fizikust, elhatároztam, hogy felkeresem a jónevű természettudóst, az újkori fizika megteremtőjét, és vele beszélem meg a jelentős fordulat részleteit. Tekintettel arra, hogy a Mester már a tizenhetedik században elhunyt, nem volt könnyű megtalálnom. A bonyolult metafizikai részletekkel nem untatom az olvasót, az a fontos, hogy végül is találkoztam a nagy emberrel. A jó hangulat megteremtése érdekében először az örvendetes hírt közöltem vele: — Gratulálok, Mester! Önt rehabilitálni fogják! Sajnos, a várt hatás elmaradt. Galilei bosszankodva legyintett: — Késő! — mondta nagyot sóhajtva. Én is sóhajtottam. — Megértem, Mester. Valóban, az ilyen és efféle rehabilitálások rendszerint elkésnek. Az illető már nem éri meg. Olyan ez, mint kolbász az éhenhalt sírján, ahogy mondani szokták. Itt van például Liu Sao-csi esete. A volt kínai államfőt napjainkban, halála után öt évvel rehabilitálták, s most az egész világ kulturális közvéleménye visszafolytott lélegzettel várja, hogy mi lesz azzal az egyórás balettjátékkal, amelyet annak idején Liu Sao-csi népellenes tevékenységéről alkottak a zene és a tánc művészi eszközeivel. Galilei ingerülten rázta a fejét. — ön engem teljesen félreért. Nem vagyok megsértődve. Mindössze arról van szó, hogy engem még Einstein fellépése előtt kellett volna rehabilitálni, ha egyáltalán! Akkor legalább lett volna egypár évi nyugalmunk Kopernikusszal együtt. Hej, ha meggondolom, mennyi üres szót csépeltünk el annak bizonygatására, hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva! — Miért, talán nem így van? Hát nem ön volt az, aki lábával dobbantva így kiáltott: „És mégis mozog a Föld”? — Nem! Először is nem dobbantottam, mert rendesen még állni sem tudtam a spanyol csizmától agyongyötört lábamon. Másodszor: én ilyesmit nem mondtam, hazugság az egész, mint minden nagy történelmi mondás. Továbbá: ha mondtam volna ilyesmit, letagadnám, akkora csacsiság. — Hogyan? Talán nem mozog a Föld? — Minden mozog, uram, minden a világon, maga a világ is. Csak nevetni tudok, amikor egy regényben azt olvasom, hogy Alfonz mozdulatlanul állt. Ha tudná, hogy Alfonz közben hányféle mozgást végzett a különböző vonatkoztatási rendszerekhez képest! Nagyon tudatlanok önök, írók! — Bocsánat, én nem vagyok író, hanem sportújságíró és humorista, s ha néha álszakállal besettenkedem az irodalomba rögtön lelepleznek. Én csak azt szeretném tudni végre, mi az igazság: a Föld kering a Nap körül, vagy a Nap a Föld körül? — Igazság! — kacagott fel keserűen a Mester. — Ez is mutatja, mennyire tudománytalanul gondolkozik. A tudományban nincsenek igazságok, csak használható feltevések. Ennek a szónak, hogy „igaz”, nincs értelme, ám annak, hogy „hasznos”, annál inkább. Ha megesküdnénk arra, hogy a mozdulatlan Nap körül keringenek a bolygók, akkor elismernénk az abszolút mozgást, ami képtelenség. Miféle csacskaság az, hogy az egyik égitest kering a másik körül és punktum? Ennek az eldöntéséhez egy tökéletesen mozdulatlan karosszék kellene a világtérben. Ebbe a karosszékbe beleülnénk és megnéznénk, hogy mi kering mi körül. De ilyen karosszéket még az önök fejlett századában sem gyárt az ipar, tehát teljesen magunkra vagyunk utalva, bezárva a világrendszer belsejébe. — De Mester — ellenkeztem —, azt csak nem lehet ma már állítani, hogy a Föld a középpont és körülötte keringenek az égitestek, köztük a Nap is? — Miért ne lehetne? Az egyik vonatkoztatási rendszer éppen olyan jó, mint a másik! Ne felejtse el, fiatalember, hogy a sokat szidott Ptolemaiosz rendszere segítségével kétezer évre előre kiszámították a Nap helyét az égbolton! Pontosan ki lehet számítani mindent, a bolygók állásától kezdve a nap- és holdfogyatkozásokig, akkor is, ha nem a Nap, hanem a Föld a középpont. — De milyen bonyolultan! — Na látja, itt van a kutya eltemetve. Ha a Napot vesszük központi égitestnek, akkor egyszerűbb a mozgás, kényelmesebb a számítás. Lusták vagyunk, ennyi az egész. Szeretjük a kényelmes megoldásokat. De abszolút jelentőséget tulajdonítani az egyszerűsítéseknek, enyhén szólva botrány. — Mégis, Mester! Hát nem volt nagy tett azoknak a szörnyű epiciklusoknak az eltüntetése? — Már megint! A maguk korában már működnek számítógépek, és még mindig megijednek a pályahurkoktól? Vegye tudomásul, hogy nemcsak a Földet, de még a Holdat is vehetjük középpontnak, vonatkoztatási rendszernek. Mit gondol, amikor Armstrongék először megpillantották a földfelkeltét, nem érezték a Holdon, hogy itt a világ közepe? — Nagy ég! Akkor annak is igaza van, aki Fradi-centrikus? Hát akkor nincs abszolútum a világegyetemben? — De van! Például a fénysebesség. Én már sejtettem, hogy a fény is véges idő alatt terjed, de hol volt nekem megfelelő műszerem ahhoz, hogy azt megmérjem ? Lámpásokkal kísérleteztem, mintha lepkefogóval akartam volna kvazárokat elcsípni. Hej, ha a tükörmegoldás eszembe jutott volna! Elhallgattunk. Aztánegy kis szünet után halkan megszólaltam: — Mester, van egy olyan érzésem, hogy Ön nem örül a rehabilitálásnak. — Egy csöppet sem. Miért örülnék? Semmiféle bűncselekményt nem követtem el. Rehabilitáljanak jó útra tért zsebmetszőket, ne pedig viszonylagos jelenségeket abszolutizáló fizikusokat. Hagyjanak meg mártírnak! Egyebem sincs, mint az a kis töviskoszorúm. Még azt is el akarják venni tőlem? Bólintottam, majd felálltam és mélyen meghajoltam. — Ég áldja, Mester! — Hova rohan? Talán naplemente előtt haza akar érni? — kérdezte szatirikus éllel Galilei. — Siessen, s ha lehet, geodéziai vonalon haladjon! A rehabilitálást pedig verjék ki a fejükből! Hallatlan! Engem rehabilitálni! Köszönöm szépen! — Én is! — Maga mit köszön? — A beszélgetést, Mester, ahogy illik! 1 POLGÁR ISTVÁN: ^C15 Rossz híred kelti, vádakat kohol, aljasnak vélhet, ki szavára hallgat. Bírálni merted? Most rajtad a sor. Hallgattál volna, meglenne nyugalmad. Bírálatodért bosszút fogadott, rágalmai lehúznak, mint a hínár. Megértelek, hogy aggaszt a dolog, hisz sok ártatlant nyelt a mély és így már. Úgy bepiszkít majd, hogy senki se mos tisztára, ádáz és alattomos. Tudod, hogyan védd magad ellene? Dicsérd, milyen nemes a jelleme. Mert megbíráltad, harag bujtogatja, rágalmaz, súg-búg rólad jobbra-balra? ügyet se vess rá, elröpül a por szó, s ha kútra jár, csak eltörik a korsó. BIZTATÓ Mikor már minden elveszett, valami még mindig marad akkor is. TANÁCS - KÖLTŐNEK Ha rövid a lantom, toldd meg egy tisztséggel. JUTALOMOSZTÁS Már némely munkahelyen játék. Nem kell hozzá csatár, kapus. Vezényszava sem új, ekent szól: — Utolsó pár, előre fuss! VALAKINEK, AKI BÍRÁLNI MERT (Négy változatban)1 3