Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Hogy mi milyen jókat féltünk a hetvenes évek­ben, kivált úgy a vége felé! Ilyesmikkel ijesztgettük magunkat, s egymást: ener­giaválság, begyűrűzés, át­rendezés, hamis ötszázas, földrengés... És itt álljunk meg egy pillanatra. Híre kelt, hogy a közeli napokban, január elején, megbillen alattunk a földi, s a Gellérthegy le­csúszik, bele a Dunába. Ez képtelenség, persze. Tessék csak utána gondol­ni: kiről nevezték el a Gel­lérthegyet? Ki annak a ke­resztapja? Szent Gellért. Na mármost: akinek van egy keresztapja odafent, az nálunk nem csúszhat le! Még ha azt híresztelnék, hogy felcsúszik a Szabad­sághegy tetejére, könnyeb­ben elhinném. Meggyőződésem, hogy a Gellérthegy — érdemei el­ismerése mellett — tovább­ra is a helyén marad. De ha már szóba került Gellért püspök személye, érdemes felidézni egy hozzá fűződő, lassan feledésbe merülő le­gendát. Egyszer a mi Gellértünk éji szállást kért valahol a magyar pusztán. De nem tudott nyugodtan aludni, mert állandóan énekszó hallatszott valahonnan. Utána nézetett, s kiderült: egy szorgalmas szolgálólány forgatta a malomkövet, gabonát őrölt éjnek évad­ján, s közben önfeledten énekelt. Ritka történelmi pillanat volt. Az azóta eltelt csak­nem ezer esztendő alatt ke­vésszer ismétlődött. Mert hol kövünk nem volt (vá­rat kellett belőle raknunk a török ellen), hol gabo­nánk (elvitte a német só­gor), hol pedig a nótától vette el a kedvünket az ön­kény. E század hetvenes éveire elértünk oda, hogy volna kövünk, volna gabonánk, még tán a daloláshoz is kedvet kapnánk — most meg az nincs, aki a ma­lomkövet forgassa. Egyébként a nótás ked­vünkkel sincs minden rend­ben. Eszembe jut a népszerű rádiós műsor, a Senki töb­bet, harmadszor­ egyik leg­utóbbi adása. Elhangzik a kérdés: milyen szerv, intéz­mény fogadná a Magyaror­szágra látogató Nérót, Ca­­­sanovát, Gül babát, Marco Pelót, Kleopátrát, VIII. Henriket? Harsány nevetés tör ki, amikor a versenyző azt feleli: Nérót egy tam­­burazenekar... Aztán újabb feladat kö­vetkezik: három forradalmi dal — három város. Aki felismeri a dalokat, meg­fejti a városneveket — azt vendégül látják a Kárpátiá­ban. Szóval aki felismeri a Warsavianka, a Bécsi mun­kásinduló és a Marseillaise dallamát — az egyszer jól­lakhat egy fényes étterem­ben. Díj és feladat ilyetén párosítása legalább olyan bizarr, mint Néró a tam­­burazenekarral. Bár tagad­hatatlan, ezeket a forra­dalmi dalokat többek kö­zött az éhség ihlette... Licitálás ennek ellenére sincs a versenyzők között, egy diáklány veszi meg a feladatot kikiáltási áron. Már egy nagy trakta remé­nyében sincs kedvünk nó­­tázni, nemhow a malomkő mellett... És hogy lesz-e kövünk, kedvünk, gabonánk a nyolcvanas években, s az is lesz-e, aki a követ for­gassa? Nem tudom. Akit a válasz érdekel, ne tőlem kérdezze, próbálkozzon esetleg szellemidézéssel vagy ólomöntéssel. Hogyan kell szellemet idézni? Egyszerű: varázs­szavakat kell mormolni. I­lyeneket: abrakadabra ... csi­ribi-csiriba esetleg hó­­kusz-pókusz ... hatékony­ság ... termelékenység ... értékarányos árképzés... bértömeggazdálkodás... És hogyan kell ólmot ön­teni? Egy örökölt kulcs ka­rikáján át hideg vízbe kell csorgatni az olvasztott ól­mot... Most jut eszembe, milyen balgaság ez! Hiszen akinek van egy örökölt kulcsa (la­káshoz, hivatali íróasztal­hoz, pénzesládához), azt úgysem izgatja a jövő. Aki­nek meg nincs, mihez kezd­het anélkül? Forgathatja tovább a ma­lomkövet. FÜLÖP GYÖRGY: KÉT JÓ HÍRRE: MAI TÁJÉKOZTATÓ Nemzetközi tejnap Gyermeknap után A­pót megnyitó tájékoztató­­nemzetközi­ tejnap. Tejet, tán dr. Sinka István, a tejterméket áruló sátrakat Tejipari Tröszt vezérigaz- - Hősies kísérlet volt. JÚLIUS 1-TŐL A FŐVÁROSBAN ( KN minden csuklóson I és trolin )Si A fővárosban a csuklós A kalauzok másik csa­­jt­ buszokon — a 107-eseken portja a jegy ellenőrzésben.­ ­ Nagy lépés volt előre. Széles tömegek számára nyílt meg az ingyen utazás lehetősége. SAJDIK FERENC: \ \ \ “. — A női Ica topokra, amelyek mindig­­elin­dították az embert.­­ Arra az optimista nyilatko­­zatra, hogy a dollárválság nem befolyásolja a mi gazdaságun­kat — A hétfői műsorszünetre. — Arra az időre, amikor még csak étolajválság volt.

Next