Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-10 / 23. szám

Ülök a tévé előtt és mérgelő­döm. Kivételesen nem amiatt, amit látok és­­hallok, hanem ép­pen ellenkezőleg, amit nem látok és nem hallok. Három másod­perccel ezelőtt tettem le a kagy­lót, régi jó­­barátom, Miska már megint este nyolc után telefonált. Fontos ügyben? Ördögöt! Meg­kérdezte, hogy s mint vagyok s mikor látjuk egymást. A legszí­vesebben lecsaptam volna a kagylót, de ezt egy régi baráttal nem teheti az ember. Röviden és kimérten beszéltem vele, így is ráment két teljes perc a most már — úgy lehet — sohasem fo­gom megtudni, hogy Kossuth­­díjas színházi szakemberünknek, akit mód felett tisztelek, szóval hogy a Stúdió ’82 interjú-alanyá­nak mi a véleménye a magyar színházi művészet mai állapotáról és feladatairól. Miska ama szno­bok közé tartozik, akik nem tar­tanak tévékészüléket s abban leli örömét, hogy a barátait akkor hívja fel, amikor neki jólesik, mit sem törődve azzal, hogy azok — a kulturális élet problémái iránt érdeklődve — éppen a tévé műsorában vannak elmélyedve. Telefonált már Miska akkor is, amikor Törőcsik éppen szabadon tört az ellenfél kapuja felé, rö­viden és kimérten beszéltem ve­le, mégis, mire a beszélgetést be­fejeztük, már éppen mi kaptunk gólt. Iia cseng a telefonom este, éppen abban a pillanatban, ami­kor a mesterdetektív felteszi a döntő keresztkérdést, tudom, hogy régi barátom, Miska érdek­lődik hogylétem felől s mire rö­viden, kimérten lezajlik a beszél­getésünk, az aljas gyilkos már régen le van leplezve. Szerintem itt volna az ideje, hogy kialakuljon az esti telefo­noknak valamiféle illemkódexe, esetleg törvényerejű rendelet je­lenjék meg arról, hogy mikor hív­hatjuk fel embertársainkat este és mikor nem. E rendelet megfo­galmazása nem az én feladatom, de legyen szabad — gondolatéb­resztés céljából — megjegyeznem, hogy az esti tévéhíradó első felé­ben, a külföldi hírek alatt általá­nos telefontilalmat kellene elren­delni, kivéve ebből azt a 2-3 per­cet, mialatt a soros külpolitikus fejtegetése hallható; e rövid kis idő alatt — indokolt esetben! — a telefon használat megengedhe­tő. Bárminő ügyben szabad tele­fonálni a határjárás tartama alatt, valamint ha a riporter va­lamelyik ipari üzemünkben a termékszerkezetváltás helyzete iránt érdeklődik. Ismét tilos azonban a telefon a híradó utolsó öt­ percében, a sporthírek és az időjárásjelentés alatt. Nyolc óra után szabad telefo­nálni, ha olyan tévéjáték van műsoron, mely az emberi lélek mélységeit fürkészi vagy ábrázol­ja, nem szabad azonban, ha va­lami érdekes történet a műsor tárgya. Bűnügyi történet esetén bárkit telefonon felhívni csak tisztiorvosi engedéllyel lehet, mellőzhető az engedély beszerzé­se, amennyiben a képernyőn autós hajsza látható. A szaka­dékba zuhanás pillanatától fogva a film végéig a telefon puszta társalgás céljaira is igénybe ve­hető. Az imént az illemet említet­tem. Erről jut eszembe és nem hallgathatom el azt az örömet, amit a szerdai híradó egyik ri­portja keltett bennem. A főváro­si illemhelyek bérbeadásáról volt szó, a bérlő­jelöltek licitáltak,­ s az egyik ajánlattevő szavaiból úgy láttam, hogy a legfényesebb jövő a Batthyány téri illemhely­re vár. Terveit az illető férfiú csak rövid néhány szóban vázol­ta, de mind­az, amit mondott, a legszebb reményekre jogosít. Néhány nappal utóbb valakitől azt hallottam, hogy az „Ismerd meg hazádat!” mozgalom kereté­ben egy utazási vállalat még az idén társasutazást szervez a fent említett illemhelyre. Tabi László vett részt a Ludas Matyi kétnapos majálisán Ludason, május 29-én és 30-án. Köszönjük olvasóinknak, barátainknak, hogy olyan sokan megláto­gattak bennünket! Köszönjük a Heves megyeieknek, hogy olyan kitűnő, vendégszerető házigazdáink voltak! M**MMMMMMMM*«**M**«M*M***MM***MM*M­M«­MMMMNtM»Mt(Mtl*M«**M*MW­­ M«**M­M*MM»***MM*M»M*M*«***tt**WM*M*MM**M***«tW*Mtt«*M«ttMMI HÍRADÓ Ugye mondtam, hogy színes tévén ez is elviselhetőbb!­­ Istenkém, hogyha nem csuknak le, talán sohaserti kerülök a képernyőre.

Next