Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-10 / 23. szám
Ülök a tévé előtt és mérgelődöm. Kivételesen nem amiatt, amit látok éshallok, hanem éppen ellenkezőleg, amit nem látok és nem hallok. Három másodperccel ezelőtt tettem le a kagylót, régi jóbarátom, Miska már megint este nyolc után telefonált. Fontos ügyben? Ördögöt! Megkérdezte, hogy s mint vagyok s mikor látjuk egymást. A legszívesebben lecsaptam volna a kagylót, de ezt egy régi baráttal nem teheti az ember. Röviden és kimérten beszéltem vele, így is ráment két teljes perc a most már — úgy lehet — sohasem fogom megtudni, hogy Kossuthdíjas színházi szakemberünknek, akit mód felett tisztelek, szóval hogy a Stúdió ’82 interjú-alanyának mi a véleménye a magyar színházi művészet mai állapotáról és feladatairól. Miska ama sznobok közé tartozik, akik nem tartanak tévékészüléket s abban leli örömét, hogy a barátait akkor hívja fel, amikor neki jólesik, mit sem törődve azzal, hogy azok — a kulturális élet problémái iránt érdeklődve — éppen a tévé műsorában vannak elmélyedve. Telefonált már Miska akkor is, amikor Törőcsik éppen szabadon tört az ellenfél kapuja felé, röviden és kimérten beszéltem vele, mégis, mire a beszélgetést befejeztük, már éppen mi kaptunk gólt. Iia cseng a telefonom este, éppen abban a pillanatban, amikor a mesterdetektív felteszi a döntő keresztkérdést, tudom, hogy régi barátom, Miska érdeklődik hogylétem felől s mire röviden, kimérten lezajlik a beszélgetésünk, az aljas gyilkos már régen le van leplezve. Szerintem itt volna az ideje, hogy kialakuljon az esti telefonoknak valamiféle illemkódexe, esetleg törvényerejű rendelet jelenjék meg arról, hogy mikor hívhatjuk fel embertársainkat este és mikor nem. E rendelet megfogalmazása nem az én feladatom, de legyen szabad — gondolatébresztés céljából — megjegyeznem, hogy az esti tévéhíradó első felében, a külföldi hírek alatt általános telefontilalmat kellene elrendelni, kivéve ebből azt a 2-3 percet, mialatt a soros külpolitikus fejtegetése hallható; e rövid kis idő alatt — indokolt esetben! — a telefon használat megengedhető. Bárminő ügyben szabad telefonálni a határjárás tartama alatt, valamint ha a riporter valamelyik ipari üzemünkben a termékszerkezetváltás helyzete iránt érdeklődik. Ismét tilos azonban a telefon a híradó utolsó öt percében, a sporthírek és az időjárásjelentés alatt. Nyolc óra után szabad telefonálni, ha olyan tévéjáték van műsoron, mely az emberi lélek mélységeit fürkészi vagy ábrázolja, nem szabad azonban, ha valami érdekes történet a műsor tárgya. Bűnügyi történet esetén bárkit telefonon felhívni csak tisztiorvosi engedéllyel lehet, mellőzhető az engedély beszerzése, amennyiben a képernyőn autós hajsza látható. A szakadékba zuhanás pillanatától fogva a film végéig a telefon puszta társalgás céljaira is igénybe vehető. Az imént az illemet említettem. Erről jut eszembe és nem hallgathatom el azt az örömet, amit a szerdai híradó egyik riportja keltett bennem. A fővárosi illemhelyek bérbeadásáról volt szó, a bérlőjelöltek licitáltak, s az egyik ajánlattevő szavaiból úgy láttam, hogy a legfényesebb jövő a Batthyány téri illemhelyre vár. Terveit az illető férfiú csak rövid néhány szóban vázolta, de mindaz, amit mondott, a legszebb reményekre jogosít. Néhány nappal utóbb valakitől azt hallottam, hogy az „Ismerd meg hazádat!” mozgalom keretében egy utazási vállalat még az idén társasutazást szervez a fent említett illemhelyre. Tabi László vett részt a Ludas Matyi kétnapos majálisán Ludason, május 29-én és 30-án. Köszönjük olvasóinknak, barátainknak, hogy olyan sokan meglátogattak bennünket! Köszönjük a Heves megyeieknek, hogy olyan kitűnő, vendégszerető házigazdáink voltak! M**MMMMMMMM*«**M**«M*M***MM***MM*MM«MMMMNtM»Mt(Mtl*M«**M*MW M«**MM*MM»***MM*M»M*M*«***tt**WM*M*MM**M***«tW*Mtt«*M«ttMMI HÍRADÓ Ugye mondtam, hogy színes tévén ez is elviselhetőbb! Istenkém, hogyha nem csuknak le, talán sohaserti kerülök a képernyőre.