Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-06 / 1. szám

VÁLLALATI TERELŐ PULI­ ­­tSXI 0 0* fcnk'it­t­a) Marad-e a tavalyi Amikor a múlt év vége felé a Divatintézet tavaszi-nyári bemutatót rendezett, a közönséget meglepte, hogy az 1983- ra ajánlott női ruhák, nadrágok nem kis része ugyanolyan, mint a tavalyiak. A tervezők abból indultak ki, hogy a jelen gazdasági helyzetben nem célszerű gyökeresen új divattal je­lentkezni, egyrészt, mert még a nők is jobban meggondolják, mire költik a pénzüket, másrészt, mert a tavalyi kész­letek sem fogytak el, mivel a vevők már akkor is jobban meg­gondolták. Ám a nők minden körülmények között igyekeznek felfrissíteni ruhatárukat, ezért a bemutatón a tavalyi ruhákat, kabátokat új kiegészítőkkel vonultatták fel. Például a múlt év­ben felkapott fehér ruhákhoz sötét kellékeket, fekete haris­nyát, cipőt, táskát ajánlanak, de bemutattak egy tavalyi nyári ruhát hosszú lepellel - ez úgy néz ki, mintha új felszerelés lenne, de csak a leplet kell megvenni hozzá. Természetesen hazai anyagból! Takarékos ember (és férfi) lévén, én ezt ész­szerű öltözetnek tartom és egybevág azzal is, amit egy KGST- tanácskozáson jelentettek be képviselőink, hazánkban alap­vető stílusváltást nem tervezünk. Ezt a KGST öltöz­ködéskultú­rával foglalkozó munkabizottsága budapesti ülésén tudomá­sul is vette. Vannak természetesen ruhadarabok, amelyek elkopnak, elrongyolódnak (gyakran elég hamar), ezeket ki kell cserélni. De ez esetben­­sem várható megrázó változás. Csak valószí­nűleg még feszesebb lesz a nadrág és több lesz a szarka­láb. A Halasi Kötöttárugyár ugyanis meghirdette, hogy az idén forgalomba hozza Szarkaláb nevű ruhacsaládját, amely az Újpesti Gyapjúszövőgyár azonos nevű fonalából készül . . . Ami a további divatprognózist illeti: a tavalyi árhullámot re­mélhetően sikerül csökkenteni, de sajnos a kiegészítő kellé­kek szűkössége miatt nagyobb bérhullám nem várható. Új cikként jelentkeznek a vállalati bérszabályozás megváltozott formái: eddig volt bérszínvonal-szabályozás, bértömeg-szabá­lyozás, átlagbérték nélküli bértömeg-szabályozás és kevés pénz. Most van jövedelmezőségtől függő bérszabályozás, köz­ponti bérszabályozás és kevés pénz. Pedig ezeket a bérforma­ruhákat is a bőségesen alkalmazott kiegészítő kellékek teszik dekoratívvá. Igaz, ha sok a kellék s a dolgozó jövedelme meghaladja a 7000 forintot, egy teljesen újdivatú darabot kap: emelkedő nyugdíjjárulék-levonást. Nem vitás azonban, hogy minden divatirányzatnak, még a bérgazdálkodásnak is csak használ, ha időnként az élethez igazítják. Hogy kinek az életéhez? Azt majd a gyakorlat dön­ti el. A jelek szerint alapvető stílusváltásra ezen a területen sem kell számítanunk. Úgy, hogy én is előveszem a szekrény­ből a tavalyi, tavalyelőtti, de ma sem divatjamúlt újévi üdvöz­letét. Jobb évet kívánok, mint amilyen az idei lesz! Csak még azt nem tudom, hogy 1984-et kívánjak-e, vagy - minimum - 1978-at? Földi Iván Betétlap Aki autót, motort vezet, tudja, mi a betétlap. Aki nem tudja, annak elmondom: a betétlap egy kis nyomtatvány, személyi adatokkal. Ezt az ember a gépjármű-vezetői igazol­ványában hordja, és ha nekimegy egy másik autónak,akkor ad a károsultnak egy betétlapot, sőt ráírja, hogy én voltam a hibás. Erre azután ,az Állami Biztosító megtéríti a kárát a vétlen autósnak. Ilyen okos találmány a betétlap, annyira okos, hogy a rendőr még meg is büntet érte, ha ellenőriz és nincsen nálam betétlap. -Namármost. Megyek az autómmal egy rosszul világított utcán, egyszercsa­k puff, benne vagyok egy nagy lyukban, oda lett a fél kerekem. Ki rendezi a káromat? Ha a balesetet okozott kátyúnak lenne betétlapja, az volna a becsületes dolog. A legjobb volna persze annyi be­tétlapot tenni a kátyúba, hogy teljesen betöltse azt a lyukat, akkor az autók átmehetnének a lyuk felett és nem lenne oda a kerekük, de ennyi betétlapja nem lehet minden kátyúnak, nekem is csak három van a vezetői engedélyemben. Az is megfelelő eljárás lehetne, ha minden kátyú mellé elhelyeznének egy köteg betétlapot, amely a kátyú pontos személyi adatait tartalmazza. A betétlapokat egy rúdra lehet­ne függeszteni és a rudat egy kis, piros lámpával kivilágítani, hogy sötétedés után is látható legyen, hol van a betétlap. Esetleg maga a kátyú is látható lenne a kis piros lámpától és így kevesebb betétlap fogyna, ami maga is népgazdasági érdek. Amíg az útviszonyokat nem látjuk el betétlappal, elpusz­tulnak a beszerezhetetlen kerekeink és a sok próbára kitett idegeink. Mert próbáljad csak megkeresni azt a felelőst, aki a károdat netán rendezné: az Útkarbantartó Vállalat? A fő­városi tanács? Avagy a kerületi? Avagy, az Útburkolatért Éppen Felelős Vállalat? Megpróbálod megkeresni? Ez lesz csak az igazi kátyú! — Tíz év múlva ad telefont a Posta, kiváncsi vagyok, az orvos is ad-e nekünk tíz évet?

Next