Ludas Matyi, 1988 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-06 / 1. szám
— Te csacsi, ez nem a szavatossági ideje, hanem az új ára. WIENER WALZER - Hidd el, anyukám, egyszer majd még Moszkvába is ilyen egyszerűen utazhatunk! - Először megtanuljuk elkészíteni a paprikás krumplit kolbásszal, aztán elmagyarázom, hogyan csináljuk majd kolbász nélkül ... A helyiséget a Bonanza Tröszt bérelte ki, luxus műtyúkszemkéjkert céljaira. Kicsikét át kellett építeni mindent, mert luxus műtyúkszemet hatékonyan forgalmazni csakis illő környezetben lehet, pláne késkerti színvonalon. Ezért feltörték a melegpadlót, a fal felé fordították a tükröket s az ülőgarnitúrát áthúzták a túlsó sarokba. Mindez másfél évet sem vett igénybe és hárommilliárd forintbőven betakarta. A Bonanza Tröszt új boltja ezek után két teljes napon át a fogyasztók rendelkezésére állt, majd lehúzta a rolettát. Ugyanis új kuncsaft jelentkezett, a Gigantomán GMK korszerű szöcskevágó üzemet óhajtott berendezni, méghozzá a nagy Eurószöcske üzletlánc nívóján. Ehhez természetesen egy kicsikét át kellett építeni mindent, mert szöcskét vágni csak megfelelő kulisszák között kifizetődő, különösen a nagy Eurószöcske nívóján. Ezért feltörték a melegpadlót, a rabicot két centivel odébb rakták s az ülőgarnitúrát visszahúzták az innenső sarokba. Mindez két év alatt annak rendje s módja szerint véghez is ment s egy fillérrel sem került többe négymilliárd svájci franknál. A Gigantomán új üzeme ezek után harminchat teljes órán át szolgálta a szöcskevágás nemes céljait, akkor viszont új ügyfél jelentkezett... És ez így ment jó néhány évtizeden és annál is több dollármilliárdon át, míg végre az örökké éber Főszerv is felfigyelt a jelenségre és szelíd színe elé citálta az érintett cégek főnökségét. — Áruld el — fordult a Főszerv Aligha Bélához —, miért álltál le a műtyúkszem forgalmazásával? Akadozott a nyersanyagellátás? Nem volt elég mű? Vagy kevés volt a tyúk? Netán nem fizetődött ki a vállalkozás? Honnan tudjam? — kapta fel a vizet Aligha Béla. — Két nap alatt nem derült ki. — Akkor miért váltál meg az üzlettől? — Gazdasági szükségszerűség kényszerített rá. — Eladtad? — Elkártyáztam! Tizennyolcra királyt húztam, fuccs, ugrott az üzlet. A Főszerv szelíden bólintott. Nálunk a király tudatunktól független realitás. — Mit csináltál az alkalmazottaiddal? — Szélnek eresztettem őket. — Szélnek?! — Igen. Vitorlaszabó üzemet csináltak Akarattyán és azóta mindegyikük milliomos. A Főszerv most Jobbadlán Mihályhoz fordult még mindig nagyon szelíden. — Te is huszonegyen vesztetted el a szöcskevágót? — Isten őrizz. Én tudom mivel tartozom hazam népgazdaságának. Ultin. A Főszerv újra csak jóságosan bólintott. A hetes ugyan piros, de korunkban olykor elfogják. — Mi lett az alkalmazottaiddal? — A Dunának mentek!__ — A Dunának? ! — Természetesen. Halászcsárdát nyitottak és vagyonokat keresnek benzinízű keszeggel. A Főszerv most újra Aligha Bélát tüntette ki türelmével. — Úgy hallom, holnap újra megnyitod a műtyúkszem-kéjkertet. Hogyan csináltad? Aligha Béla széttárta a karját. — Istenkém, fordult a lapjárás. Minthogy a Főszerv még tanácsadási joggal is alig rendelkezett, csak szelíden mosolygott a szélrózsa minden irányába és egy Nagy Igazsággal zárta le a jegyzőkönyvet: — Különös lapokat élünk! Peterdi Pál KÓSTOLÓ - Mindjárt jövök vissza, csak ide viszem a Szepi sógornak. 3