Ludas Matyi, 1988 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-06 / 1. szám

— Te csacsi, ez nem a szavatossági ideje, hanem az új ára. WIENER WALZER - Hidd el, anyukám, egyszer majd még Moszkvába is ilyen egyszerűen utazhatunk! - Először megtanuljuk elkészíteni a paprikás krumplit kolbásszal, aztán elmagyarázom, hogyan csináljuk majd kolbász nélkül ... A helyiséget a Bonanza Tröszt bérelte ki, luxus műtyúkszem­­kéjkert céljaira. Kicsikét át kel­lett építeni mindent, mert luxus műtyúkszemet hatékonyan for­galmazni csakis illő környezet­ben lehet, pláne késkerti színvo­nalon. Ezért feltörték a meleg­padlót, a fal felé fordították a tükröket s az ülőgarnitúrát át­húzták a túlsó sarokba. Mindez másfél évet sem vett igénybe és hárommilliárd fo­rint­­bőven betakarta. A Bonanza Tröszt új boltja ezek után két teljes napon át a fogyasztók ren­delkezésére állt, majd lehúzta a rolettát. Ugyanis új kuncsaft je­lentkezett, a Gigantomán GMK korszerű szöcskevágó üzemet óhaj­tott berendezni, méghozzá a nagy Eurószöcske üzletlánc nívóján. Ehhez természetesen egy kicsikét át kellett építeni mindent, mert szöcskét vágni csak megfelelő ku­lisszák között kifizetődő, különö­sen a nagy Eurószöcske nívóján. Ezért feltörték a melegpadlót, a rabicot két centivel odébb rak­ták s az ülőgarnitúrát visszahúz­ták az innenső sarokba. Mindez két év alatt annak rendje s módja szerint véghez is ment s egy fillérrel sem került többe négymilliárd svájci frank­nál. A Gigantomán új üzeme ezek után harminchat teljes órán át szolgálta a szöcskevágás ne­mes céljait, akkor viszont új ügy­fél jelentkezett... És ez így ment jó néhány év­tizeden és annál is több dollár­­milliárdon át, míg végre az örök­ké éber Főszerv is felfigyelt a je­lenségre és szelíd színe elé ci­tálta az érintett cégek főnöksé­gét. — Áruld el — fordult a Fő­szerv Aligha Bélához —, miért álltál le a műtyúkszem forgalma­zásával? Akadozott a nyersanyag­­ellátás? Nem volt elég mű? Vagy kevés volt a tyúk? Netán nem fi­­zetődött ki a vállalkozás? Honnan tudjam? — kapta fel a vizet Aligha Béla. — Két nap alatt nem derült ki. — Akkor miért váltál meg az üzlettől? — Gazdasági szükségszerűség kényszerített rá. — Eladtad? — Elkártyáztam! Tizennyolcra királyt húztam, fuccs, ugrott az üzlet. A Főszerv szelíden bólintott. Nálunk a király tudatunktól füg­getlen realitás. — Mit csináltál az alkalmazot­­taiddal? — Szélnek eresztettem őket. — Szélnek?! — Igen. Vitorlaszabó üzemet csináltak Akarattyán és azóta mindegyikük milliomos. A Főszerv most Jobbadlán Mi­hályhoz fordult még mindig na­gyon szelíden. — Te is huszonegyen vesztet­ted el a szöcskevágót? — Isten őrizz. Én tudom mi­vel tartozom hazam népgazdasá­gának. Ultin. A Főszerv újra csak jóságosan bólintott. A hetes ugyan piros, de korunkban olykor elfogják. — Mi lett az alkalmazottaid­­dal? — A Dunának mentek!__ — A Dunának? ! — Természetesen. Halászcsár­dát nyitottak és vagyonokat ke­resnek benzinízű keszeggel. A Főszerv most újra Aligha Bélát tüntette ki türelmével. — Úgy hallom, holnap újra megnyitod a műtyúkszem-kéjker­­tet. Hogyan csináltad? Aligha Béla széttárta a karját. — Istenkém, fordult a lapjárás. Minthogy a Főszerv még ta­nácsadási joggal is alig rendel­kezett, csak szelíden mosolygott a szélrózsa minden irányába és egy Nagy Igazsággal zárta le a jegyzőkönyvet: — Különös lapokat élünk! Peterdi Pál KÓSTOLÓ - Mindjárt jövök vissza, csak ide viszem a Szepi sógornak. 3

Next