Ludas Matyi, 1990 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
J^UTyflFUTTfi Nyílt tér! Kommentárjaiukhoz — reméljük! — nem kell kommentár. Tizennegyedik kongresszusával megalakult a Magyar Szocialista Munkás Párt. A közélet tárgyilagos szemlélője a fejéhez kapott és így kiáltott: — Már megint?! Hiába, ez már hagyomány, hozzá kell szokni. A Magyar Szocialista Munkás Párt úgy harmincegynéhány évenként megalakul. Érdekes volt látni, ahogyan együtt ült a négy ász: Berecz, Grósz, Paja, Ribánszki. Annyira különböztek egymástól, mint a piros, a zöld, a makk és a tök. Kérdés: melyikük lesz az adu, mert az Üti majd a többit. Budapesten járt Helmut Kohl. Nagyon dicsért bennünket, milyen elegánsan viselkedtünk az NDK-s menekültek körül. Esküszöm, mintha hájjal kenegettek volna. Az elmúlt pár száz évben ugyancsak nem volt tele dicsérettel a padlásunk. Igaz, mással se nagyon. Mégis akadtak elégedetlen lelkek, akik így szóltak: — Inkább szidj egy kicsit, Helmut, de lökj ide pár milliárdot, térítési kötelezettség nélkül és legalább kétnaponként. Elhatároljuk magunkat ezektől az anyagias lelkektől és szentül ígérjük, most már kitartunk és jó lélekkel segítünk mindenkin, aki csak rászorul. Például, ha nyugatnémetek óhajtanak Magyarországon keresztül Romániába menekülni ... Apropó Románia ... A temesvári szörnyűségek természetesen kívül esnek a mi lapunk hatáskörén. Csupán annyit szögezünk le, hogy a tüntetők bizony nemcsak magyarul szólaltak meg. Elkanyarították az ország hivatalos nyelvén is, méghozzá amúgy románmiskásan. A 93 000 négyzetkilométeres zugolyban felnőtt lélek nem győz csodálkozni. Első eset, hogy bármekkora történelme során valamiben egyetért ez a két nép. Nem csodálkoznánk, ha nemsokára az obligát versike is megszólalna, szigorúan szlogen-jelleggel: Egy a román, egy a magyar Egyet óhajt, egyet akar! Már legalábbis Ceausescuval kapcsolatban... Híre járt, hogy egy olasz honpolgár nem csekély összegért megvásárolná a krakkói Leninszobrot. Ez a kezdeményezés figyelmet érdemel és külkereskedőink jól tennék, ha végre nem szalasztanának el egy jó alkalmat. Vállalati, tömegszervezeti és politikai vezetőink munkahelyét járva arra a felfedezésre jutottunk, hogy legtöbbjük íróasztaláról szőrén-szálán eltűnt az oda rendszeresített Lenin-szobrocska, csak egy sötétebb téglalap jelezte a helyét, ahol a nap nem tudta annyira kiszívni a piros — alternative zöld — posztot. Minthogy ez a műalkotás állandó leltári tárgyként szerepelt, csak remélni tudjuk, hogy legalább ennél az elszámolásnál senki sem üti meg a bokáját. Annyi bizonyos, hogy a szobrocskák valahol megvannak. Tehát prego signore, mi raktárról szállíthatunk minden mennyiségiben! Viszonteladóknak árengedmény, nagybani vásárlás esetén minden tíz Lenin után egy darab Sztálin jár, díjmentesen. Figyelemre méltó esemény volt, hogy gyors egymásutánban két úszószövetség is alakult. Ha még néhány alakult— és miért ne alakulhatna? — Új Magyar Úszó Szövetség, Magyar Reformúszó Szövetség, Hazafias Megúszó Szövetség, Magyarországi Nedves Platform ... — lassan több lesz a szövetség, mint az úszó. A sport és a közélet szinte minden gittegyletesdijén akad néhány bátor ember, aki feláll, beszél egy félórát, nem mond semmit, de minden harmadik szó után így szól: —őőőő ... Ezzel mindjárt válaszol is az érdekes kérdésre, hogy: ki a dilis a csárdában. Én? Te? óőőő! Peterdi Pál