Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-02 / 1. szám
POUTIKA... POLITIKA... MANDOLA - VÁLASZÚTON Még a Pisze Elefánt legkeményebb átosai is meghökkentek kicsinyég. Mert az én Mandola barátomnak am volt szokása, hogy egy pillárba is elengedje a poharát. De most elengedte. És a jobb keze két ujját a marsba emelte. Úgy, hogy azok végtül formázzanak. - Ez mi? - kérdezte, miközben írülnézett. - Ki tudja? - Ezt a hülye is tudja - vont illat a Zebi, a csapos, és már ondta is. - Vé mint Viktória. Győriem. Erre Mandola leengedte a karját, s a két ujjat továbbra is széttartja. - És ez? Ezt már senki sem tudta. - Ez is vé - közölte Mandola -, igy már válaszútót jelent. Saját itás. Ez lesz az új magyar üdvöző. Holnap beadom a találmányiba, lógó kar. Két elálló ujj. Válaszút. - Miért éppen válaszút? - kérezte Zebei. - Más szék is kezdődik vével. Vasúti resti. Vécé. Visegd. Hirtelen több nem jut eszembe, ő biztosan van. A csapos biztosan nagy úr, Manila is udvarias volt vele. - Azért válaszút, mert mi a vászút népe lettünk. Nyista bekötő, meg mellékút, meg főút. Csak ilaszút. Amerre nézel. Nálunk mind mindenki válaszút előtt áll maipság. Most már én is beszálltam. - Mondj példákat - szólítottam !.! Mandolát. Mandola vállat vont. Amennyit csak akartok. Ma délott is. Melyik sorba álljak? Ahol a mnkanélküli-segélyért kell folyamodvagy ahol vállalkozói előlegért aztán a zaciba. Adjam be az anyós színházi távcsövét, vagy az legyen a vastartalék a jövő hétre? Vigyem le az üres üvegeket beváltani, vagy ... - Ezek csak személyi magánügyek - legyintett Zelei. — Anyagias problémák. - Akkor mondok politikait. Maradjak a szocdemeknél, vagy lépjek át a szocdemekhez? Állítsam ki Budapestet a világnak, vagy elég, ha odadobom nekik Bécset? Költözzek be az Európa Házba, vagy jó lesz nekem a Klauzál utcába? Szokjak rá a kábítószerekre, vagy maradjak az újságnál? Húzzam be a nadrágszíjam, vagy üzleteljek vele? Nyugaton? Keleten? Vagy itt van az átképzés. Táncdalénekesnek menjek, vagy ... - Engem már meggyőztél - szakítottam félbe a listázást. - Tényleg furtonfúrt válaszút elé kerül az ember. Ha magadtól nem veszed észre, rád szól a kormány vagy valamelyik párt, hogy figyelj, válaszúthoz érkeztél. Nemcsak te, totál az egész társadalom. Szerinted jó ez nekünk? - Nagyon jó — nyugtatott meg Mandola. — Főleg, ha elfogadják az újításomat. Lelógó kar. Srégen a két ujj. Erről mindenki rögtön megtudja a világban, hogy válaszút előtt állunk. Tehát semmi sürgetés. Noszogatás. Macera. Ezzel szemben megértés. Türelem. Együttérzés. Így aztán az ember kicsit mindig kipihenheti magát. Mielőtt az egyik válaszútról rálépne a másik válaszútra. - De ez a lelógó kar - vetettem közbe -, ez azért mégis szomorú. Mandela széttárta a két karját. - Muszáj. Sajnos. Kell lógatni. Mert ez jelzi, hogy a válaszút sem fenékig tejfel. Mert még ha a jót választja az ember, pár évig még az is lefelé vezet Kürti András isLett szkY — Még 30—40 000 munkanélküli és újra felállítjuk a Lenin-szobrot! KÉT ÖSSZE NEM TARTOZÓ HÍR: A BŰVÉSZMUTATVÁNYOK AZ INFLÁCIÓ ELLEN OLCSÓBB LETT A VARÁZSPÁLCA! AZ ÚJ KORMÁNY IS TISZTA LAPPAL INDUL POZSGAY ÚJ STARTRA KÉSZÜL