Ludas Matyi, 1992 (48. évfolyam, 1-53. szám)

1992-01-01 / 1. szám

ÚJ ÉLETET KEZDEK! Képzeljék: a karikaturista is, meg a humorista is újságíró. Első olvasásra tán merész kije­lentés, de hát ez a tény: még az ilyen röfi-pöfi népséget is befo­gadják ezen tisztességes szak­mába. Eddig az ügy komolysága en­gem ugyan nem érintett meg, ment a röhincsélés állandóan, viccelgettem, zötyörésztem, mígnem a napokban valami je­ges kéz nem markolt bele az erkölcsi lágyrészembe. A kezembe került az ÚJSÁG­ÍRÓI ETIKAI KÓDEX. Idézek: „Az újságíró tanúsítson közé­leti személyiséghez méltó ma­gatartást, őrködjék a magyar új­ságírás tekintélyén.” .....különös gonddal kell el­járnia a személyhez fűződő jo­gokat, az ember személyét és méltóságát, a magán- és jogi személyek jó hírnevét érintő ügyekben.” .....a meghatározott normá­kat különösen a következő ese­tekben szegi meg az újságíró: (...) tényeket elferdít, indokolat­lanul felnagyít." Sápadtan szálltam önmagam­ba, megbánván az eddig elköve­tett Ludas Matyis förmedvényei­­met. Mert tekintélyőrző magatar­tást tükröz-e az efféle firkál­­mány?! (fig. A) Hát ez?! (fig. B) Nem tények indokolatlan fel­nagyítása-e ez?! (fig. C) S hol van itt a személyiségi jogok őrzése?! (fig. Cs) Döntöttem, ez így nem mehet tovább: január elsejétől új életet kezdek. Hűen őrzöm majdan a közéletünkben és közállapota­inkban tündöklő emberi méltó­ságot. Jó útra térek, s humorista kollégáimat is erre biztatom majd. Akarat kérdése az egész. SzLR .v. - Boccs, fiúk, azt hiszem, megállt az órám JELLEM - Nem! Szovjet pezsgőt én még a dü­höngő kádárizmus legsötétebb éveiben sem voltam hajlandó inni!... - Éjfélkor vasakarattal megfogadta, hogy elsejétől rászokik a dohányzásra ÚJJÉ­VI TÉMÁK _ g6-es 1 újság a 97 - NM 's 5

Next