Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-06 / 1. szám

4 „MUNKA­­TÁRSUNK JELENTI..." Más heti álhírünk nem lévén, munka­társunk gyorshírben jelenti, hogy mára virradó nappal, ismeretlen tettesek, egytől fél kettőig hajfejűek, eddig ki nem derített körülmények között, Drekkeverő kisközségben úgy félreverték a nemzeti­ségi nagyharangot, hogy az hatalmas csendben rázuhant az egyik etnikai ere­detű haranglábra, amitől a baloldali láb (és az állítás) nyolc napon túl gyógyuló sántítást szenvedett, s a 48 órán túl érkező mentők a megyei haranglábado­­zóba szállították. A kínos ügyben a rend­őrség nagy erőkkel megindította a nyi­latkozat-elbírálást. Egyelőre nem elég homályos, kinek állt érdekében az, ami­ről még csak ezután derül ki, hogy micsoda és miért. A lapok kavarta nagy szélben időköz­ben sikerült a szerteszálló harangszóról fa­lenyomatot venni. A 18. században (6. szakasz, 2. raj) öntött patinás, giling­­galang típusú terméket viszont minded­dig nem sikerült harangszóra bírni. Két nap múlva: A lezuhant harang ügyében illetékes szervek cáfolják a hangulatkeltő lapok­ban közölt álhíreket. Miként a nyomozás kiderítette, nem is harangról van szó, hanem a falucska általános iskolájának csengőjéről, amelynek madzag a húzó­ja. A pedellus megrázta, és „juventusz lódulandusz” kiáltással a nebulókat a tantermekbe terelte. Kiderült továbbá, hogy nem a harangláb sátít, hanem a harangozó, aki a teli demizsont ejtette bal lábára, reggeli értágításkor. Következő nap: A harangügy újabb fejleménye, hogy nem is csengő szélt, hanem a pedellus felesége ejtett le egy merítőkanalat, a reggeli tejporosztáskor. (A faluban kifo­gyott a tej, csak a tejpor látszik utána.) A községben nincs is kézicsengő, azt már csak a parlament elnöke használja, ha föl kell ébresztenie az álmukban is bóbiskoló hon­atyákat, han nem. A ha­rangok pedig Rómába mentek (vagy a romaparlamentbe). A rendőrség közleménye: Befejeződött a nyomozás kezdete a félrevert harang ügyében. Megállapítást nyert, hogy a jelzett községben, a jelzett napon és időben, egyáltalán nem történt semmi, csak a munkatársunk füle csen­gett. A főszerkesztő ezért, saját hatáskö­rében, két lábbal rúgta ki, de az se volt harangláb. Munkatársunk az Alkotmánybíróság­hoz kíván fordulni, mert oda mindig érdemes- ALFÖLDI IMRE Ceasar, a reálpolitikus: JÖTTEM LÁTTAM... ÉS GYŐZÖTT A JOBBIK... -Főtörzs, jelentem, a kenyeret szétosztottuk ELIGAZÍTÁS az éhezők között, most kérek engedélyt háza­sodni. KATONAI KÖZÉPISKOLÁS RÉMÁLMA: SZOMÁLIAI BŐRFEJÜEK KÖZÉ VEZÉNYLIK -Amint látja, csak idő kérdése volt, hogy a hadiipar is kifejlessze a maga Awacs­át. honi MAGYAR BAKÁK SZOMÁLIÁBAN - Mondd csak, János vitéz, biztos, hogy Burkusországban vagyunk?

Next