Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-06 / 1. szám
4 „MUNKATÁRSUNK JELENTI..." Más heti álhírünk nem lévén, munkatársunk gyorshírben jelenti, hogy mára virradó nappal, ismeretlen tettesek, egytől fél kettőig hajfejűek, eddig ki nem derített körülmények között, Drekkeverő kisközségben úgy félreverték a nemzetiségi nagyharangot, hogy az hatalmas csendben rázuhant az egyik etnikai eredetű haranglábra, amitől a baloldali láb (és az állítás) nyolc napon túl gyógyuló sántítást szenvedett, s a 48 órán túl érkező mentők a megyei haranglábadozóba szállították. A kínos ügyben a rendőrség nagy erőkkel megindította a nyilatkozat-elbírálást. Egyelőre nem elég homályos, kinek állt érdekében az, amiről még csak ezután derül ki, hogy micsoda és miért. A lapok kavarta nagy szélben időközben sikerült a szerteszálló harangszóról falenyomatot venni. A 18. században (6. szakasz, 2. raj) öntött patinás, gilinggalang típusú terméket viszont mindeddig nem sikerült harangszóra bírni. Két nap múlva: A lezuhant harang ügyében illetékes szervek cáfolják a hangulatkeltő lapokban közölt álhíreket. Miként a nyomozás kiderítette, nem is harangról van szó, hanem a falucska általános iskolájának csengőjéről, amelynek madzag a húzója. A pedellus megrázta, és „juventusz lódulandusz” kiáltással a nebulókat a tantermekbe terelte. Kiderült továbbá, hogy nem a harangláb sátít, hanem a harangozó, aki a teli demizsont ejtette bal lábára, reggeli értágításkor. Következő nap: A harangügy újabb fejleménye, hogy nem is csengő szélt, hanem a pedellus felesége ejtett le egy merítőkanalat, a reggeli tejporosztáskor. (A faluban kifogyott a tej, csak a tejpor látszik utána.) A községben nincs is kézicsengő, azt már csak a parlament elnöke használja, ha föl kell ébresztenie az álmukban is bóbiskoló honatyákat, han nem. A harangok pedig Rómába mentek (vagy a romaparlamentbe). A rendőrség közleménye: Befejeződött a nyomozás kezdete a félrevert harang ügyében. Megállapítást nyert, hogy a jelzett községben, a jelzett napon és időben, egyáltalán nem történt semmi, csak a munkatársunk füle csengett. A főszerkesztő ezért, saját hatáskörében, két lábbal rúgta ki, de az se volt harangláb. Munkatársunk az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni, mert oda mindig érdemes- ALFÖLDI IMRE Ceasar, a reálpolitikus: JÖTTEM LÁTTAM... ÉS GYŐZÖTT A JOBBIK... -Főtörzs, jelentem, a kenyeret szétosztottuk ELIGAZÍTÁS az éhezők között, most kérek engedélyt házasodni. KATONAI KÖZÉPISKOLÁS RÉMÁLMA: SZOMÁLIAI BŐRFEJÜEK KÖZÉ VEZÉNYLIK -Amint látja, csak idő kérdése volt, hogy a hadiipar is kifejlessze a maga Awacsát. honi MAGYAR BAKÁK SZOMÁLIÁBAN - Mondd csak, János vitéz, biztos, hogy Burkusországban vagyunk?