Lyukasóra, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

Kiss Benedek (Anny­k a köd Fenyőfát árulnak a standokon, a város már Jézuska-illatú. Köd önti el az utcát vastagon, mint nyár előtt ha nyílik a kapu. Alkony tölti meg szívem hirtelen, nehéz már, mint a vízzel telt szivacs. Villamos cserreg­­ a köd véresen hever lecsorgó lámpái alatt. Minden kirakat csupa sztaniol, a járda meg csak kong, mint a harang. Lélekharang. Lelkemnek válaszol. Csillagot piszkít vállamra egy galamb. Nem vettem semmit, pénzem sem maradt, pedig kinyílott az Arany Kapu. Ködcafatok a kerekek alatt. S ömlik a köd, mint hodályból a juh. Mínuszok járnak még, behúzott nyakkal kopog el sietve, ki erre jár, te söpörsz csak merőn, gúnyos ajakkal, északi szél, te szemét­ király! Úgy hallgatok Sebes és gyenge a szám a szóra, de nézzétek meg a szemeimet: távolságok ívén fent vércseszemek, bagolyszemek, az estét színekre bontók, habos szájú vadak dülledt szeme, kérődző tehenek szemgolyójába tömörült béke, ösztönök indáin virágzó harag, szelídség. Utálom a fegyelem szögletes giccs­ szobrait, karácsonyfadíszek simaságát, megunt csókok merevségét, félmondattá szerényült gondolatot. Bocsássátok meg, ha hallgatok, sebes és gyenge a szám a szóra. De kérdezzétek szemeimet! zemét-királyУ­­ önnek a lányok Utcaseprő-szél, idült nyugdíjas, te nyughatatlan északi szél jól jönne most, ugye, hogy tovább fújhass, egy kis borocska, míg tart a tél? Forralt borocska ám, fahéj, szegfűszeg, borssal meghintve­­az volna jó! Mínuszok járnak még, a tócsa dermedt­­forralt bor volna csak vagy fél akó! jönnek, egyre jönnek széllel mart után, blúzuk száll, kitépett tulipánszirom. Hasadt szájuk csattog, oroszlánvirág, nem verhet rá béklyót a pányvás szulák. Velük dideregnek sátoros nyarak. Nyelvek incselegnek, késelő utak. Hasadt szájuk csattog, s hull a vér, a vér, míg lefoszlik arcuk, mint fonnyadt levél. т [UNK] [UNK]тттят т [UNK] [UNK]т [UNK] [UNK]т i

Next