Lyukasóra, 2004 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
Ez volt az irodalom kertje? Tüzes síksága? Napfogyatkozásos birodalma? Itt ugráltak éjszakánként fűben az apró lángok és ide röpítette a szél Ady őszirózsás kalapját is a halála előtt? A mocsárban trombiták és madártetemek és zöld lófejek, mintha vízalatti körhinta forogna körbe-körbe. 2004. január Ismertem ezt a tájat, ezt a széltépte vadaskertet. Az árokparton még csalánt is szedtem és árvalányhajat, hadd mosolyogjon rajtam, aki Walt Whitman fehér szakáll-felhőit látja majd lengedezni arcom előtt és földrészeket úszni el ködben. Csoóri Sándor: Bolond mese egy kertről A MAGYAR ÍRÓK EGYESÜLETÉNEK FOLYÓIRATA