Lyukasóra, 2018 (27. évfolyam, 1-10. szám)
2018-07-01 / 7. szám
hogy akinek vállán Atlaszként egy ország terhe nyugszik, mit annak kacsamáj meg madársaláta? Mindent bezárt és eldugott, hátha Petőfi betyár társai feltörik a lakását! Egy negyedóra múlva a rendőrségen volt, Perczel rendőrfőnök előszobájában. Alig tudott uralkodni magán, a bélyegeket nyalogató álomkóros szolga meg is kérdezte, hogy anyagyilkosságról vagy nőrablásról van-e szó. Mire ő majdnem sírva fakadt, s azt mondta, hogy rosszabb, rosszabb, sokkal rosszabb! Országra szóló összeesküvés. Mikor ezt meghallotta egy arra csoszogó vén iktató, bement Perczelhez, aki soron kívül fogadta Nagy Károly képviselőt. Nagy Károly úgy esett a mérhetetlenül nagy hivatali bőrfotelba, mint agyonlőtt kacsa a mocsárba. Előadta, hogy életére törnek, Petőfi országos konspirációt szervezett, nyilván nemcsak ő, hanem az egész nemzetgyűlés ellen, fel kell keresni minden egyes nemzetgyűlési követet, és értesíteni a dologról! Ő kéri Perczelt, hogy adjon neki itt, a rendőrségen, egy védett szobát, mert lehet, hogy az utcasarkon most töltik azt a pisztolyt, mellyel őt és bizonyára egy időben nagytiszteletű esperes apját is agyon akarják lőni. Az egyház, a nemzet, a szerelem hármas gyalázata ez, hívják ide menyasszonyát, de azt is kísérettel, detektívek és lefüggönyözött kocsi nélkül szó sem lehet róla. Perczel apró, kedélyes, kopasz emberke volt, és Nagy Károly előadása alatt kéjesen hintáztatta magát óriási íróasztala mögött. Olyanok voltak együtt, mint egy újévi kismalac, meg egy elázott madárijesztő. A végén megjegyezte a főnök, hogy aggályai teljesen alaptalanok - saját „rendőrfőnöki felelősségére” menjen haza. A rendőrség... az összeesküvők oldalán... - suttogta Nagy, mint akiben egy világ omlott össze. Nem tudta, hogy a főutakon vagy a mellékutakon menjen Rózáihoz (aki a babérokat tartja az ölében, mintha spenótot pucolna), hol les rá kevesebb veszély? Végre a főutak mellett döntött. Rózai és anyja éppen az eljegyzést akarták aznap megbeszélni Károllyal, mikor az minden bevezetés nélkül örök válásról kezdett szavalni. Le sem ült, be se ment, mindjárt az előszobában kezdte. Ő már nem a magánéleté, hanem a közé, a Történelem rátette kezét, eljegyezte a halállal, ő már nem lovon vagy fiákeren, hanem koporsón megy a Parlamentbe. Hogy megéri-e az estet, nem tudja, mindenesetre szeretne rögtön elutazni tiszteletes atyjához, bár lehet, hogy épp ott lesnek rá legtöbben Petőfi haramiái közül. Mikor ideért, zokogni kezdett és felkiáltott: „Apám, mit vétettünk mi azzal, hogy mindig csak a jót akartuk?” Rózai csillapította, szégyellte, hogy barátnői a szalonban hallják az egész komédiát. Petőfi egy kis kávéházban várta meg Pálffyt és Jókait. Mikor megtudta, hogy Nagy Károly nem hajlandó párbajozni, csak kacagni tudott az utálattól. Aztán kérte őket: hagyják magára, csak szóljanak Júliának, hogy itt várja. A kis kávéház szemben volt azzal az épülettel, ahol a nemzetgyűlés ideiglenesen gyűlésezni fog. Önkínzásból választotta ezt a helyet? Elővette papírjait, de úgy érezte, indulatai annyira viharosak, hogy még az ő stílusa sem bírja. Türelmetlenül várta Júliát, hogy neki beszélhessen. A pincér nemsokára jelentette, hogy egy másik szobában várják. Júlia volt. - Ha római hős, népvezér, mártír költő felesége akarsz lenni, hagyj el, Júlia! (Milyen ünnepélyes - gondolta Júlia, és félt.) - Mert Petőfi Sándor az lesz, ami most, ebben a pillanatban. A nemzet döntött: neki rongyok kellenek, nem hősök. Három hónappal ezelőtt azt hittem, hogy Isten angyalaival megyek fel Jákob létráján nemzetemmel az égig. Kiderült, hogy március 15-én csak alkalmi pojácának szerződtetett hazám, egyetlen kurta jelenetre, afféle kikiáltónak a történelem elé. A nagy drámát, a főszerepet a Nagy Károly urak játsszák el! Én? Majd csak itt acsarkodhatom a kávéház sötét zugában, és nézhetem, hogy vonulnak be díszmagyarban, mint új honfoglalók, az országgyűlés palotájába esperesek pityergő kölykei... Lehet ez? Tűrte ezt az én földem, a gólyák és a nádak, a lóherék és a fecskék, az anyám lába nyoma a földön és az apám kurjantása az udvaron és az Atyaúristen? Ez mind Nagy Károlyokat akar? Ezek öt perc múlva Bécsbe fognak szaladni, és bocsánatért zokogni Metternich előtt, aki majd kihirdeti az országnak a penitenciát!... Itt valami sátáni fordulat történt. Júlia, egészen egyedül maradtam. De ennek így kell lennie. Amit most mondok, vedd úgy, mint egy végrendeletet, vagy mint üzenetet annak, akit méhedben hordozol. Ha jobban szereted szülőfölded utolsó hervadt fűszálát, mint az ég minden üdvösségét, szülőfölded megtagad téged, kiüldöz, elfelejt, vagy a szemedbe vigyorog. Ha jó akarsz lenni, mint Krisztus, akkor az Istennek hitvány hivatalnokai: egyházak, papok csöngővel és balzsammal, lopott borral és tömjénnel fognak elégetni, mint eretneket vagy eszelős boszorkányt. Útjukban lennél különben. Ha életedet áldozod a magyar szabadságért, akkor leszólnak, mint részeg fűzfapoétát, összeférhetetlen demagógot, királygyilkost. Mert mit nekik a szabadság, ha Metternichnek dobott néhány magyar fiú életéért bárók lehetnek Bécsben! Vagy mit nekik a sajtó szabadsága, akik vagy analfabéták, vagy csak rendeleteket olvastak. Nyomorult az én sorsom, Júlia, Pál apostol sorsa ez: gyaláznak minket, és éheztetnek, üldöztetést szenvedünk, a világnak salakja és söpredéke lettünk! Júlia elmerengett. (Párbaj nem lesz, elmaradt. De nem több-e ez az indulat?) - írd meg - suttogta Sándornak -, írd meg! (És most nem a francia regények párbaj-illusztrációit látta képzeletében, hanem Az apostol nyomda meleg első kiadását.) KÜLÖNLEGES KÖTET Szentkuthy Miklós képzeletszülte Petőfitörténete mellé kívánkozik az alábbi érdekes antikváriusi hirdetés, amelyet az interneten találtam. Petőfi Sándor Az apostol című művének egy különleges példányát így ajánlja vételre a tulajdonosa: „Használt, papírkötésű, ritka kötet, amely Petőfi Sándor kézírásával adja közre Az apostol című költeményét. Számozott, mindöszsze 500 példányban jelent meg, ez a 382. számú példány. Kiadó, évszám nem szerepel benne. Kötése ép, lapjai tiszták, csupán a papírkötés alsó szélei sérültek, gyűröttek.” Íme, a különleges kötetről készült felvételek! (A Szerkesztő) Részlet Petőfi Sándor kézírásával