Gerbert Károly: A kassai VI. hadtest harcai 1914. aug. 25-30. (Budapest, 1929)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS. A komarowi csata az 1914. évi őszi hadjáratnak úgy horderejében, mint jelentőségében egyik legkimagaslóbb eseménye. A csata legsúlyosabb részét, a bevezetést és a támadást, a döntés megéréséig magyar csapatoknak kellett végigküzdeniök, melyeknek tehát a végleges siker kivívásában kiváló szerep jutott osztályrészül. A csata több szempontból igen érdekes. Mint határmenti csata közvetlenül a felvonulásból fejlődött ki, nagyrészt a békeelőkészületek alapján és az ezeket kiegészítő igen hézagos távolfelderítés adatai nyomán épült fel. Mint az ellenséggel való első nagyobbszabású összeütközés, bepillantást enged a csapatok és vezetőinek akkori lelki világába, azoknak harcértékére és képességeire, ezzel lehetővé teszi következtetések levonását a jövőre vonatkozólag úgy csapat-, mint vezetői kiképzés tekintetében. Mint nagyjában találkozó harc meglepő fordulatokban gazdag, feltárja a részletcselekmények szerves kapcsolatát és az állandóan változó helyzet felismerésének, illetve az ahhoz való gyors alkalmazkodásnak nehézségeit, megmutatja a részleges válságok keletkezését és azok igen figyelemreméltó kihatását a csata menetére, szóval minden katona részére a tanulságos és megszívlelendő tapasztalatok olyan halmazát nyújtja, amelynek részletes és alapos tanulmányozását melegen ajánlhatom. Jelen tanulmányom a csatának csak egy részét és azt is csak a magasabb vezetés szempontjából öleli fel, de elegendő anyagot és támpontot szolgáltat részletesebb tanulmányok végzésére is. Mint mindenkor, úgy ezen a helyen is hangoztatnom kell a kölcsönös összeköttetés és tájékozódás, valamint a gyorsan és megbízhatóan működő híradás kimagasló jelentőségét, amelyeknek igen sajnálatos hiányát az olvasó az alábbi leírásban úgyszólván állandóan érezni fogja. Kidomborodik az erkölcsi tényezők döntő fontossága is ! Természetesen nem értem alatta az inkább káros, mint hasznos lelkes nekirohanást, amely az első véres megleckéztetés után — sajnos — túl gyakran a tétlenségig lohadt le, hanem azt az önfeláldozó s a konokságig SZÍVÓS kitartást, amely a legválságosabb helyzetben sem veszíti el bizalmát és ezért a győzelem egyedüli záloga.