MHS Vezetők Lapja, 1967 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
ХШ. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1961. JANUÁR A MAGYAR HONVÉDELMI SPORTSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA VálasztáST előtt Március 19-én mintegy hétmillió magyar állampolgár járul majd az urnák elé, hogy megválassza az országgyűlés háromszáznegyvenkilenc új képviselőjét és azt a sokasok ezer tanácstagot, akik a megyei, városi, községi és járási tanácsokban a nép képviseletében intézik majd az ország dolgait. Sok-sok esztendővel ezelőtt csak a költő, József Attila versében sóhajthatott fel a milliók vágya, hogy eljöjjön az idő, amelyben „a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében” intézzék az arra leghivatottabbak a haza dolgait, így választás előtt érdemes visszapillantani egy kicsit a tegnapra is, az elmúlt világ úgynevezett törvényhozásának még-megmaradt dokumentumaira. Valamikor régen, 1945 előtt, Haeffler István úr, az egykori miniszterelnökség tisztviselője szerkesztette hosszú esztendőkön át az úgynevezett „Országgyűlési Almanachot”. Ha belelapozgatunk ebbe a finom papiroson készült kiadványba, szembe találkozunk a tegnap Magyarországával. Haeffler úr életrajzokat és statisztikákat közöl az akkori törvényhozásról, a képviselőházról és a felsőházról. Az életrajzokat természetesen maguk a képviselők és felsőházi tagok írták, egyáltalán nem hallgatva el úgynevezett érdemeiket az ellenforradalmi Magyarország népelnyomó rendszerének támogatásában. A legutolsó ilyen almanachból, az 1939—44-esből kiderül, hogy például az országgyűlésben munkásember vagy paraszt még csak véletlenül, még csak mutatóban sem volt — de ügyvédből, volt katona- és csendőrtisztből, nagybirtokosból és gyárosból több mint öt tucat üldögélt a Duna-parti gótikus palota széksoraiban. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett felsőház tagjainak sorában nemcsak a Habsburg—Lotharingiai ház felnőtt férfitagjai foglaltak „születési jogon” helyet, hanem ebben a feudalizmusból megmaradt gyülekezetben a Rimamurány —Salgótarjáni Vasmű vezérigazgatójától kezdve a Gyáriparosok Országos Szövetsége által kinevezett tagokon kívül jelen voltak a nagybirtokos arisztokrácia, az előbb az angol—amerikai—francia, majd később a német—olasz nagytőkével jövedelmező üzletre lépett magyar tőkések, az egyházak és a hadsereg legfontosabb vezetői is. Az úgynevezett „kétkamarás országgyűlés”, tehát a néptől teljesen független emberekből álló képviselőház és a még összetételében is az évszázadokkal előbbi uralmi helyzetet megörökítő felsőház döntött a magyar milliók sorsáról. Csak nagynéha hangzott el egy-egy ellenzéki képviselő szájából a nép követeléseinek egy-egy mondata az igazság, a tisztesség és a jog egy-egy követelése. A felszabadulás után új történet kezdődött Magyarország törvényhozásának lapjain is; az azóta eltelt időben alapvetően megváltozott az országgyűlés és a tanácsok munkája is, mert hiszen a győzelemre jutott szocialista társadalmi rend