MHS Vezetők Lapja, 1967 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
használ, de a fiatalok elektrotechnikai képzését jól segítheti. — Az igazság, hogy ez csak egy csekélység — szabadkozik az igazgató, amikor az oklevél átvétele után arra terelődik a szó, hogy miért segíti rendszeresen az MHS-szervezetet. — Az a véleményem,, hogy akár sportról, akár kultúráról, vagy egyébről van szó, minden lehetőséget meg kell oldni, hogy a gyárban dolgozók megtalálják az érdeklődési körüket. Ezzel munkaidő után is idekötjük őket, szívesen tartózkodnak az üzemben, a kultúrotthonban, a sportpályán, vagy az MHL-szervezet helyiségeiben. Jó elvtársi kapcsolat alakulhat ki a munkatársak között, s mindennek végső soron a gyár, a termelés látja hasznát. Úgy vélem, az új lőtér felépítése is ezt a célt szolgálja majd, s természetesen segíti majd a fiatalok honvédelmi nevelését is, hiszen megismerkednek a fegyverrel, a lövészettel. Az MHS-tagok örülnek, hogy így vélekedik a „főnök". Legszívesebben elénekelnék, vagy talán el is éneklik majd a lőtér megnyitóján, hogy: „Ilyen igazgató kell nekünk .. P. R. Krónikák és krónikások Két új MHS Krónika megtekintése, s a róluk írott beszámoló — ez a kritikus múlt évről maradt „restanciája”. Mindkét film a 66-os év eseményeiről számol be, s tegyük rögtön hozzá: ezúttal igen szórakoztatóan, érdekesen, izgalmasan. Ez már szinte nem is „krónika” — néhány elég száraz és sablonos beszámolóra gondolva —, hanem riport, méghozzá annak is a javából. A filmek keresztmetszetét adják egy év eseményeinek, legyen az új székházavatás vagy cross-verseny. S mindezt kulturáltan, néhol bravúrosan fényképezve, kitűnően rendezve, s jól kommentálva az eseményeket. A ti.es MHS Krónika megismerteti a nézőt a szombathelyi MÁV Járműjavítóban dolgozó MHS szocialista brigáddal. Kicsit hosszú „snittekben” mutatja be munkájukat, majd azt is, hogyan töltik együtt szabad idejüket a brigád tagjai. Saváriából csak egy ugrás — illetve vágás — Győr. Máris jelen vagyunk az új MHS- székház avatásán. Az üvegpalota — amely négymillió forintba került — az építők jó munkáját dicséri. Ezután már a sport veszi át a krónika „vezérszólamát”. Járunk a búvárok háza táján, Hévízen — kitűnő, hálás téma az operatőr számára a vízi virágokkal ékes tó, a nyomáskiegyenlítő keszon, a merülés fotográfálása. Bartos Miklós él is az alkalommal, ám képei a következő riportban, ha lehet, még bravúrosabbak. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeljük ejtőernyőseink ugrásait, a levegőben végzett „artista mutatványaikat”, legszívesebben siettetnénk: nyíljon már ki az ernyő, de késleltetnénk is, hadd gyönyörködhessünk még a szebbnél szebb szaltókban, zuhanásokban. Közben — okulásul — halljuk az edző (Miklós László) nyugodt, okos szavait, amit odalent magnetofonba mond, rögzítve véleményét, megjegyzéseit az ugrásokról. Szinte sajnáljuk, hogy vált a kép, s a miskolci salakmotor VB-futamain találjuk magunkat. Pedig ez is érdekes. Amikor elül a porfelhő, a motorok zaja, s kikerül a VEGE felirat, legszívesebben megtapsolnánk a jól sikerült alkotást, a kicsiny forgatócsoport munkáját. A 12-es MHS Krónika nem sokkal ,,szegényebb” előző társánál. Ebben is kiderül, milyen széles skálájú az MHS sportélete. Belefér a hajómodellezés (Bács megyei körkép), a lövészet (nemzetközi spartakiád Budapesten), az autómodellezés (ItfOM-kupa), a motorozás (crossózék nemzetközi találkozója) s a víziólét (évzáró a víziklubban), amely egyébként a legügyesebb része ennek a krónikának. S „ráadásként” még egy krimit is kapunk: a székesfehérvári éves gépkocsiszemlét, ahol a mesterdetektívek (Rózsahelyi Mihály és társai) vallatják a gépkocsikat (fékpróba, akkumulátorellenőrzés), vajon milyen állapotban vannak. Ebben a műfajban szinte a maximumot nyújtották filmeseink, az MHS életének hű krónikásaiként. K. Gy. --------- 17