A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)

B - borjú

borjú 345 borjú; irgendeinen Zustand versetzen' (Thaly : Adal. 1: 49); 5. 1862: 'párzik;sich begatten' (CzF.). — Sz. —­­ 1578: buritógát gr. (Mel: Herb. 106: NySz.) f -ék 1590: buritékia gr. (Kár: Bibi. 2: 133: NySz.); 1793: Tevésboríték' (NyÜSz.) II borul 1512 k.: „meg hyrunduan orczaiabah, az aztalra borula' (Veszprk. 37). J: 1. 1512 k.: '(rá)dől; (darauf) stürzen, fallen f eltakar; verhüllen'* (1. fent); 2. 1517: 'homályosodik; sich verdunkeln | ko­morodik; sich verdüstern'* (Domb. 91); 3. 1787: 'fejesedik; sich häuptern' (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2. 210. NSz.). — Sz. -az 1767: borúlatban gr. (Csizi I.: Virtus 27: NSz.) I­ borograi 1584: „Kinec az talpat verie az törekoc, kit hegedő vasba tartanac, kit vizbe burongatnac" (Born: Préd. 4: 769: NySz.); 1739: burogassa gr. (Madai: Oktatás 108: NSz.). J: 1. 1584: 'feldönt; umstoßen' * (1. fent); 2. 1739: 'fájó testrészt vizes stb. ruhával betakar; Umschläge machen' * (1. fent); 3. 1860: 'kerget, hetzen' (Bérczy K.: Vadászműszót. 66: NSz). — Sz.­­ás 1793: borogatásától gr. (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6. 232: NSz.) |­­ború 1647: „Szenyvedésem­nek szomorú és burkos tele" sz. (GKrat: Válts. 4: 924: NySz.). 1788: „Jön a török sűrűn, mint égen a ború" (NyÜSz.). J: 1. 1647: 'sötét felhő; dunkle Wolke' (l.fent)­, 2. 1818: 'szomorúság; Betrübnis' * (NyÜSz.). — Sz. -s 1647: 1. fent || borong- 1668: „Lelki háboruknak szörnyű habjai között borongó lélek' sz. (Drég: Spec. 64: NySz.); 1748: borong (Gyöngy: KJ. 25: NySz.); 1810: borongni sz. (Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 310 a: NSz.). J: 1668: 'sötétlik; dunkel erscheinen s komorodik; sich verdüstern' (1. fent). Valószínűleg ótörök eredetű szócsalád ; vö.: CC. bur-, burar- 'fordít, csavar'; oszm. bur- 'befordít', bur-, buru-, bür-, bürü- 'be­burkol, befed, elsötétít' (Zenk.); jak. bürüi­'befed'. Vö. még Käs?, bürün- 'beburkolód­zik', az. burunduk 'kendő'; továbbá mong. büri-; burj. bür^d-; kaim. bürkü-­ 'befed'. — A magyarba került török alak *bur- vagy *buru- lehetett, amely a magyarban -t mű­veltető, -Z visszaható és -gat, -ng gyakorító képzőt kapott, míg maga a *bur, *bor alap­ige kiveszett nyelvünkből, vö. bosszant. A ború elvonás a borul-ból, a borong igével együtt a nyelvújítás korában elevenítették fel. Az 'eltakar' és 'kidől' jelentésű borul szétválasztása, s az utóbbinak finnugor egyeztetése téves; a 'fordít' alapjelentésből mind a 'takar', mind a 'kiönt' (tárgyatlan párja: 'kiömlik, kidől') jelentés kifogástala­nul magyarázható. Vámbéry: NyK. 8: 133, MBölcs: 141; Budenz: NyK. 10: 78, 95, 17: 454, 476; Munkácsi: NyK. 32: 288­­ ; Szeremley Csá­szár: Nyr. 35: 278; Gombocz: MNy. 3:70®, BTLw. 50®, NyrudÉrt. 24. sz. 21; Paaso­nen: NyK. 42: 43; EtSz. ® ; Simonyi: Nyr. 45: 71; Horger: MSzav. 28; Rásonyi: MNy. 23: 564; Ligeti: MNy. 29: 277; Németh: Melich-Eml. 298; Szós Sz.; Róna-Tas: I. OK. 23: 329.­­ Vö. bura, burok. borjú 1211: „Iuxta cuius ripam in loco qui dicitur Bureuoumi est meta" hn. (Okl­Sz.); 1231:? Buryasiuca sz. hn. (OklSz.); 1355: Boryw szn. (OklSz.); 1358 — 9: Baryus­aga sz. hn. (MNy. 16: 37); 1395 k.: „vitulus, boríjw" (BesztSzj. 1002.); 1399: Borgyas sz. szn. (OklSz.); 1456 k.: buriu (SermDom. 2: 2); 1462: Bwrjos sz. (OklSz.); 1508: borio (DöbrK. 189); 1526: Boriasch sz. szn. (MNy. 25: 150); 1551: bornyu (Helt: Bibi. 1: 64: NySz.); 1577: borjúzás sz. (KolGl.: NyF. 45. sz. 23); 1747: Borgyu (Palothai Zs.: Vitézek tüköre: B8. NSz.); 1807: Bornyó (Márton); 1816: barnyu (Gyarmathi: Voc. 10); 1880: buru (Nyr. 9: 491); — bernyú, bonyut gr., bordzsu, bornuból gr., burju (VM­Tsz.). J: 1. 1211:? 'fiatal szarvasmarha; Kalb' (1. fent), 1395 k.: 'ua.' (1. fent); 2. 1405 k.: 'állat kicsinye; Jungtter' (Schl Szt. 1638.); 3. 1808: 'bamba ember; Schwach­kopf' (Verseghy: Külneki Gilmóta 76: NSz.); 4. 1809/1895: 'katonai hátitáska; Tornister* (Kazinczy: Lev. 6. NSz.); 5. 1871: 'egyfajta kártyajáték; Art Kartenspiel' (Hang F. Var­róta 42: NSz.). — Sz. borjas 1231: 1. fent, 1462: 1. fent | borjazik 1548: borjusztatá sz. (Szék: Zsolt. 26. NySz.); 1568: megborjuzott gr. (MNy. 56: 262). Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó ; vö.: csuv. peru; Kasy. buzayu; CC. buzav, buzov; oszm. buzayi; tat. bezau: 'borjú'. Az egész törökségben elterjedt szó ; megvan a mongolban is; vö.: mong. birayu; burj. burü; kaim. bürü; 'ua.' (AOr. 15: 318). A török-mongol szó iráni eredeztetése vita­tott. — A magyarba került török alak *burayu lehetett; ebből a magyarban — burgu változaton keresztül — szabályszerűen lett borjú; vö. gyapjú. A keleti nyelvjárási ny-es és a nyugati nyelvjárási gy-s alakvál­tozatok már ebből a m. j-s változatból let­tek. Az eredetinek látszó 1. jelentésből jelentésbővüléssel lett a 2. A 3. jelentés ki­fejlődésére vö. barom, csacsi, marha, szamár stb. A 4. jelentés kialakulását az magyaráz­za, hogy a katonai hátitáskákat szőrös borjú­bőrből készítették. Hunfalvy: NyK. 7: 215; Vámbéry:NyK. 8: 132, MEr. 286: 663, MBölcs. 141; Budenz: NyK. 10: 78, 20: 150; Munkácsi: Nyr. 16: 263; Gombocz: NyK. 35: 253­­, MNy. 3: 71, BTLw. 51­­, KSz. 13: 10; NyrudÉrt. 24. sz. 15; Paasonen: NyK. 42: 43; Horger: MNy. 9: 111®, 10: 112; EtSz.1; Räsänen: MS­FO u. 48. sz. 176; Lautg. 122; Béke: Nyr. 59: 241; Szól Sz.; Bárczi: MNy. 39: 291; Szótöv. 38; Végh: Békés 123, 127; Papp L.: MNny. 6: 70; Barnstedt: MSFO u. 104/1. sz. 103;

Next