A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
B - bor[2] borkén - bór - bór- bórfa - bóra - bórax
bor-2 342 Kniezsa Szlisz. 99®; Décsy: WeltSlav. 3: 377, 382. Pais: Novi Vizsg. 102. bor-2 borkút 1244/1271: „In quodam fonte, qui dicitur in uulgari burcuth" (Okl-Sz.); 1792: bor-kút (SzD.). J: 1. 1244/1271: ? 'savanyúvízforrás; Sauerbrunnen' (1. fent), 1792: 'ua.' (1. fent); 2. 1863: 'savanyúvíz; Sauerwasser' (NyK. 2: 374); 3. 1885: 'iszákos ember ; trunksüchtiger Mensch' (Nyr. 14: 285) || borvíz 1720: „Ezen házban van . . . Borvíz sárból tsinált Onsutus Palaczk" (Hökl Szj.); J: 1. 1720: 'savanyúvíz; Sauerwasser' (1. fent); 2. 1788: 'savanyúvízforrás; Sauerbrunnen' (MNy. 20: 139); 3. 1906: 'szénsavas fürdő; Kohlensäurebad' (VMTsz.). A bor 2- előtagú összetett szavaink jelzői szerepű bor előtagja az utótaggal kifejezett forrásnak, illetőleg víznek a bor ízére némileg emlékeztető savanyú vagy savanykás jellegére utal. A borkút 2., valamint a borvíz 2., 3. jelentése névátvitellel magyarázható. A 3. jelentésében vett borkút azonban ezektől független, az álomszószék, boriszák (1. borissza a.) stb. szavakhoz hasonló tréfás összetétel. A borkút szláv származtatása téves. Ugyanennek az összetételnek régi földrajzi névi adatai közül némelyik esetleg más indíték alapján keletkezhetett, és jelölhetett borfenyővel körülnőtt kutat vagy olyan kutat is, amelynek bórfenyőből készült a kávája. — A borkút és borvíz nyelvjárási szó. Nagy Gy.: Nyr. 7:219; Karácsonyi: MNy. 4: 355; Melich: MNy. 5: 42, Nyr. 41: 461 ®; MNy. 8: 336; ArchSIPh. 34: 549, 552; Bonkáló: Nyr. 41: 423; Pais: MNy. 8: 393 ® ; EtSz. 1: 473 bor a.; Techert: MNy. 27: 112 ® ; Smilauer: Vod. 466; Loványi: MNy. 48: 212; Stanislav: Dejiny SU az. 1: 435; Papp L.—Kiss: Stud Sl. 7: 249 ® . — Vö. bor. bor 1858: „A »bóra (borax), melyet haszonnal használnak az arcz-olvasztásnál" (Fáy A.: Halmay 1: 115. NSz.); 1865: bor, borium, boron, bórany sz. (Babos). 1. 1. 1858: 'bórax, Borax' (1. fent); 2. 1865: 'egy fajta barnásfekete színű nem fémes elem; Bor' x (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ném. Bor; sp. boro; fr. bore; ol. boro; or. sop . 'bór'. A németben keletkezett, etimológiailag a bórangszal függ össze. A magyarba talán a németből került. A borium latinos képzés, a bórany nyelvújítási próbálkozás. A boron az ang. boron 'ua.' megfelelőjének látszik. ( Battisti—Alessio : DizEth. 1: 567; Römpp: VegyLex. 1: 262; DudenEtym. 77.) — Vö. bórax. bór- bórfa 1262/1612: „Sub arbore Borffa" (OklSz.); — bur-fa, búr-fa, bura-fa (MTsz.); Bórfa (OklSz.). Jr 1262/1612: 'erdei fenyő , die Kiefer' (1. fent) | bórfenyő 1372 : „ad arborem Borfeneu dictam' (OklSz.); — búrfenyő (MTsz.); bórfenyű (OklSz.). JJ 1372: 'erdei fenyő; die Kiefer' (1. fent). A bórfa, bórfenyő összetett szók bór- előtagja szlovák eredetű; vö. szik. bőr [ejtsd: buor] 'boróka; N. erdei fenyő'; — vö. még: big. Gop 'fenyő'; stb.hv. bőr 'erdei fenyő'; szín. bőr 'ua.'; megfelelő szavak a többi szláv nyelvben is részben 'tűlevelű erdő', részben '(erdei) fenyő' jelentéssel. A szik. bór-nak még két származéka is átkerült a magyarba boróka és borovicska alakban. — A m. bór-, búr- stb. változatok a szlovák uo diftongusnak más és más hanggal való helyettesítését mutatják. A bórfenyő olyan jellegű összetétel, mint a micisapka, a bórfa pedig olyan, mint a fenyőfa, tölgyfa stb. — Mindkettő nyelvjárási szó. Karácsonyi: MNy. 4: 354; Melich: Nyr. 39: 68; EtSz. 1: 175 bór a..; Simonyi: Nyr. 45: 71; Beke: Nyr. 58: 78, FUF. 24: 260, ZSIPh. 16: 323; Kniezsa: Szlisz. 1000, StudSl. 9: 38. (Loewe: PBBeitr. 60: 162.) — Vö. boróka, borovicska, bóra 1717 e./1804: „az imádság helyén csak a bórát szidta" (Nyr. 73: 18). JJ 1717 e./1804: 'északi szél (az Adriai tengeren); Bora' (1. fent). Olasz eredetű; vö. ol. bora, N. bora 'északi szél az Adriai tengeren' ; ez a görögből (vö. gör. Bogeag 'északi szél') átvett lat. boreas 'ua.' folytatója. A lat. boreas-t magyar írók is fel-felhasználták klasszicizáló stíluselemként; vö.: 1797 — 1808: „Zúg immár Boreas a Kemenes fölött" (Berzsenyi: Horác). Az olaszból a bora részint közvetlenül, részint más nyelvek közvetítésével belekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. bora; nóm. Bora; fr. bora; szb.hr. bóra; or. őápá: 'északi szél; pusztító erejű vihar'. — Főképpen meteorológiai és hajózási szakszó. Körösi: Ol El. 29®; EtSz.; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 15; Bárczi: Szók.2117. (Wartburg: FEW. 1: 441; Walde-Hofmann: LatEtWb.3 2: 766; Battisti—Alessio: DizEtK. 1: 561; Wasmer: RussEtWb. 1: 107; Frisk: GrEtWb. 1: 252.) Kórax 1791 ! „feltalálták végtére . . . [a'] Bóraxnak el-készítését" (Laczkovics: Beszéd. 90: NSz.); 1797: bóráksot gr. (Veres M.: Gazda-aszszony 35: NSz.); 1801: boraxot gr., Boráx (Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 79, 169: NSz.); 1818: bóráksz (Márton Lanterna a.). J. 1791: 'a bórsav nátriumsója; Borax' (1. fent). Nemzetközi szó; vö.: ang. borax; fr. borax; nom. Borax; pl. borace; le. boraks: 'bórax'. Végső forrása a középperzsa borak, újperzsa böra 'ua.'. Ez arab, latin közve- bórax