A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
K - karácsonyfa - karafina - karaj
karácsonyfa 372 jelentéshez vö.: szb.-hr. R. Malî Bozic 'újév' [tkp. 'kis karácsony'] (SRS 1: 45); szín. N. bozici [többes sz.] 'a karácsonyi időszak három nagy ünnepe: karácsony, újév és vízkereszt' [tkp. 'karácsonyok'] (Pietersnik 1: 47). — Am. karácsony latin és román származtatása téves. Hunfalvy: NyK. 2: 80; Budenz: NyK. 2: 471, 6: 307; Miklosich: Nyr. 11: 224®; Asbóth: NyK. 18: 387, Nyr. 15: 169®; Schuchardt: Nyr. 15: 299, 18: 391; Kovács: LatEl. 19; Melich: Szlisz. 1/2: 115, 310, Honf Mg. 312; Simonyi: Nyr. 40: 245; Berneker: SlatWb. 1: 604; Kniezsa: RECO. 1: 160; Szlisz. 254 ; Szós Sz.: Berrár: MNy. 47: 176; Kiss: Nyr. 81: 247; NyrudÉrt. 38. sz. 179; Rosetti: RomSl. 4: 70; Tagliavini: Storia 175, 186, 512. (Vasmer: Russ Et Wb. 1: 633; Cioranescu: Dicc Et Rum. 246.) karácsonyfa 1846: ,,zöldelő karácsonyfát vitettem titkon . . . szobájába" (Kelmenfy L.: Besz. 2. 185. NSz.). J: 1. 1846: 'feldíszített fenyőfa, melyet karácsonykor szoktak a lakásokban felállítani; Weihnachtsbaum, Christbaum' (1. fent) ; 2.1852: 'fenyőfa; Tannenbaum' (Kemény Zs.: Férj. 2: 98. NSz.). * Német mintára alkotott tükörszó ; vö. ném. Weihnachtsbaum 'karácsonyfa'. A karácsonyfa állításának szokása német hatásra terjedt el nálunk a felsőbb társadalmi rétegekből kiindulóan; falun még a közelmúltban sem volt általános. A szb.hv. bozicno drvo; szín. bozíčno drevesce; cseh vánocni stromek; szik. vianocny stromcek: 'karácsonyfa' ugyancsak német mintát tükrözhet. — A m. R. karácsonyfa (vö. 1554: ,,Karachon falat is egy jó szekérrel", MNy. 8: 331) a földesúr részére karácsonyi adóként szállítandó fát jelentette, s így nem tartozik ide. — A szórványosan adatolható R. Krisztus fa (vö. 1842; Élet és Tudomány 22: 2433) 'karácsonyfa' a ném. Christbaum 'ua.' tükörfordítása. Viski: Nyr. 47: 70 ® ; Rapaics: Magy Vir. 147 ® ; Szós Sz. karácsony a.; Endrei: Élet és Tudomány 22: 2433 ®. (Kluge: Et Wb.1918 Christbaum a.) Karafina 1758: ,,Karafina szép metszett 36" (Nyr. 43: 411); 1767: Karafin (PPB. 404 Addenda); 1774: „No 3 eezettnek s olajnak való hoszas Karafina" (Szeg Sz.). J: 1758: 'üvegpalack; Karaffe, Karaffine , butélia; Flasche' (1. fent). Olasz eredetű; vö. padovai, veronai, triesti stb. carafina, carafina (Patriarchi: VocVenPad. ; Beltramini—Donáti: DizVer. ; Kosovitz: DizTriest.); romagnai caraféna (Ercolani: Voc Rom.): 'asztali korsócska, ampulla olaj és ecet tartására'; vö. még i. ol. caraffina 'kis üveg, korsócska'. A szó az ol. caraffa 'vizesüveg, korsó' származéka. Végső soron az arab N. garráfa 'hasas palack' főnévből való. Mind az alapszó, mind származéka több európai nyelvbe bekerült; vö.: ném. karaffe, karaffine; sp. garrafa; fr. caraffe, caraffine; cseh karafa, karafinka ; le. karafka, karafinka, 'üvegpalack, vizesüveg, korsó stb.'. A szó a magyarba a kis asztali olaj- és ecettartók megnevezésére, a mediterrán étkezés jellegzetes használati eszközeként s az északolasz üvegipar termékeként kerülhetett. Német közvetítés lehetőségére legföljebb az egyetlen adatból kimutatható karafin változat esetében kell gondolni. — Nyelvjárási szinten nagy területen él. CzF. ; Körösi: OlEl. 32; Wertner: Nyr. 43: 411; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 39; Benkő: MNy. 64:" 160®. (Lokotsch 689.; Battisti—Alessio: DizEtK. 1: 751; Slawski: SlEt. 2: 65; Kluge: EtWb.19 350.) Karaj 1517: „In latere cuiusdam Silue Ewry&ara?/ vocate" hn. (Okl Sz.); 1519: „es az tekettedyk az verem kareara" (Lányi K. 394) ; 1550: kareijw sz. (RMNy. 2/2: 70) ; 1659: káréján gr. (Czegl: MM. 92, NySz.); 1750: karély (Wagner: Phras. Limbus a.); 1795 k.: kajarolás sz. (Takáts R.: Told. F. r.: NSz.); 1816: Karéj; Kárej, káré (Gyarmathi: Voc. 33, 98); 1821/1897: karéban gr. (A. Székely S.: Székelyek Erd.442. NSz.); kajár, karjé (MTsz.); kári, karré (UMTsz.). J: 1. 1519: 'valaminek a széle, kerülete; Rand, Umkreis' (1. fent); 2. 1777: 'héj, kéreg; Rinde' (Baróti Szabó: Uj mért. vett versek 42. NSz.); 3. 1783: 'félkör, kör, illetőleg valaminek ilyen alakú része ; Halbkreis oder Kreis bzw. solcher Teil eines Ortes, Gegenstandes usw.' (Medici P. — Rosthy: Zsid. szok. 38. NSz.) ;4.1786: 'orom; Gipfel, Scheitel' (Baróti Szabó: Vers-koszorú 1: 119. NSz.; 1. még 1897: Nyr. 26: 44); 5. 1792: 'szelet; Schnitte' (SzD.); 6. 1807: '(levélen) mély bevágás, beöblösödés ; tiefer Einschnitt, tiefe Einbuchtung (eines Blattes)' (Magy. Füvészk. 34); 7. 1807: 'kanyarulat, görbület (folyóé stb.); Krümmung (eines Flusses u. dgl.)' (Szekér J.: Hadi tud. 70. NSz.; 1. még 1838: Tsz. Karéja.); 8. 1832: 'a gabona rostálásakor összegyűlő szemét; Müll, der sich beim Schwingen des Kornes anhäuft' (Szabó E.: Székely Tájsz. 7. NSz.); 9. [karaj] 1912: 'sertésnek stb. a gerinc melletti értékes húsa; Rippenstück, Kotelett' (Kelemen sertéskaraj a.); 10. 1938: 'egy fajta népi tánc; Art ungarischer Volkstanz' (Ethn. 49. 117). Szláv eredetű; vö.: óe. szl. krajb 'valaminek a széle, partja, vége; ország, terület' (Sadlitz. 47); szb.hv. kráj 'szegély, szél; vég; vidék, táj, ország' (SRS 1. 225); szín. kráj 'hely; vég, szél, határ; ágyás, kis tábla' (Tom. 1966. 210); szik. kraj 'valaminek a karaj