Trócsányi Zoltán: Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása - A magyar nyelvtudomány kézikönyve I. kötet, 10. füzet (Budapest, 1935)
CIA A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY KÉZIKÖNYVE1.10. RÉGI MAGYAR NYOMTATVÁNYOK NYELVE ÉS HELYESÍRÁSA. IRTA TRÓCSÁNYI ZOLTÁN. A XVI. század első fele. 1. A magyar könyv története a mohácsi vész után következő években Hegendorf latin grammatikájával és Heyden Sebald nyelvgyakorló könyvével indul meg, amelyeknek krakkói első kiadását (1527) Mehch János adta ki jegyzetekkel és filológiai magyarázatokkal. E két grammatikai munka után megjelenik az első összefüggő szövegeket tartalmazó magyar könyv ugyancsak Krakkóban (1533). Az Zenth Paal leveley magyar nyelven és ettől kezdve a XVI. században sűrűn jelennek meg magyar könyvek, különösen a század második felében s így megvolt az alkalom és mód arra, hogy kölcsönhatások alapján az irodalomnak egységes nyelve alakuljon ki. A kódexek korában még egyegy írott szöveg nem gyakorolhatott általánosabb hatást, mert még ekkor a kéziratok rendszerint házi (kolostori) használatra készültek és egy-egy szöveg legfeljebb egy és ugyanazon kolostoron belül éreztethette a maga nyelvi hatását. A kódexek korában még mindenki a saját nyelvjárásán írt, oly vokalizmussal jegyezte le a szavakat, amint kiejtette. Ugyanezt látjuk a XVI. század egész folyamán, Károlyi Gáspár Biblia-fordításának megjelenéséig, amikor az irodalmi nyelv hangtanilag kezd kialakulni és eltűnnek a század első felében még irodalmi nyelvül használatos í ze és a-ző nyelvjárások. 2. Az első összefüggő szöveget tartalmazó magyar nyomtatványban, Komjáthi Benedek Zenth Paul fordításában még egész különös jelenséget figyelhetünk meg. Komjáthi Benedek ugyanis nyilván felhasználta a korábbi Szent Pál-fordításokat is és azokat beolvasztotta a maga fordításába, minek következtében három egymástól különböző nyelv- A M. NYELVTUD. KÉZIKÖNYVE, I. 10.