Marek József: Klinikai diagnosztika - Állatorvosi kézikönyvtár 6. (Budapest, 1902)

A bor alatt fekvő nyirokerek és nyirokcsomók

A BŐR ALATT FEKVŐ NYIROKEREK ÉS NYIROKCSOMÓK. A nyirokerek és nyirokcsomók tüzetes vizsgálatát a lovaknál és a szarvasmarháknál sohasem szabad elmulasztani, czélszerű azonban azokat a többi állatoknál is szemügyre venni. A vizsgálat rendszerint tapintással eszközöltetik olyan módon, mint a bőr duzzanatainál (lásd ott). Szükség esetén egyes, felületesen fekvő (legtöbbnyire az állalatti) nyirokcsomók, tüzetesebb vizsgálat czéljából, kifejthetők az állatok álló helyzetében, a bőr átmetszése után. A bőr alatt fekvő nyirokcsomók közül vizsgálhatók: az állalatti, a fü­ltőalatti, a felső nyaki vagy torokmögötti, a középső és az alsó nyaki, a vállelőtti (praescapularis), a haskorczi (praec­­ruralis), a horpasztási (szarvasmarhában), a lágyéki és a tőgy­­mögötti nyirokcsomók. Tetemes megnagyobbodás esetén kiérez­hetők ezeken kívül a könyöktáji, a hónalji és a térdhajlásban levő nyirokcsomók is. Rendes viszonyok között csak a lónál és a szarvasmarhánál érezhetők ki könnyen a nyirokcsomók, melyek­nek nagysága szarvasmarhánál már rendes viszonyok között is nagyon változó. A nyirokereken és a nyirokcsomókon keresztül halad a szövetrésekből jövő nyirok, ennélfogva azokban az ese­tekben, midőn a nyirokba izgató anyagok (legtöbbnyire alakult elemek) kerülnek, legkönnyebben a nyirokcsomók, gyakran azonban a nyirokerek is megbetegedhetnek. A nyirokcsomók egyúttal vérsejtképző szervek lévén, a vér­betegségek folyamán szintén szenvedhetnek elváltozást. a) A nyirokerek megbetegedései azok gyuladásában szoktak nyilvánulni. A nyirokerek heveny gyuladása (lymphan­­gioitis acuta) a bőr sérülései után szokott, legtöbbnyire a lábak belső felületén, ritkábban másutt kifejlődni. A ragadós hólyagos bőrgyuladás súlyosabb eseteiben a nyeregtájon és a szügyön, a lovak ragadós hólyagos szájfájása, tüszös orr­hurutja, valamint a száj- és az orrü­reg sebzései és fekélyese­­dése alkalmával a pofákon haladó nyirokerek heveny gyula­dása állhat be. A mailéin- és a tuberculin-reakc­ió kísére­tében néha a befecskendés helyén keletkezett duzzanat

Next