Antik Tanulmanyok 48. (2004)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Király Erzsébet: A „Rossz Anyag" problémája Midnyánszky László Naplójában

128 KIRÁLY ERZSÉBET ideologikus eszmekörben „erősekre” és „gyengékre” esett szét, hogy a század végére már ténylegesen a létharc nyomasztó terepévé váljék. A földbirtok maga is kétarcúvá lett, „nemzetivé” vagy „nemzetietlenné” aszerint, hogy megmaradt-e ősi gyökereit óvó, történelmi gazdáinak tulajdonában, vagy a „vándorló” tőke kezébe került. A szabad verseny kíméletlenségével egy filantróp eszmeiség szegült szembe, a „gyengék” védelmére kelő szociális gondolat. A konzervatív kapitalizmuskritika 1890 körül már világjelenség volt, és sajátos, hogy magára mindenhol mint modernizmusra tekintett. A szellemi élet magasabb szféráiban, különféle társadalomelméletekben és művészi kísérletekben is nyomát hagyta, amilyen például John Ruskin és William Morris preraffaelita mozgalma volt.­ A látható, felfogható valóság antagonizmusai — amit líránk Reviczky Gyula óta oly ismerősen tematizált — jelen lehettek tehát a történelmi, sőt a köznapi ta­pasztalatban is. A romlás, hanyatlás, pusztulás, felbomlás biológiai alapú képzete általános érvényű felismerés volt, hazai viszonylatban pedig sorskérdés. A számkive­­tettség minden végletét kipróbált Mednyánszky sokakkal osztozott benne. A „rossz anyag” elvéből a „rossz” tételezéséhez már a fenyegető jelen fogékony érzékelése is elegendő lett volna. Szerencsés dolog, hogy ehhez a bonyolult világképhez Mednyánszky naplóinak, jegyzetes vázlatfüzeteinek friss kiadásával egy nagy formátumú festő is hozzájárul­hat. A naplókötet a Magyar Nemzeti Galériában nemrég zárult, nagyszabású Med­­nyánszky-kiállítás alkalmából jelent meg­, s bár nem előzmények nélkül való, minden eddigi válogatásnál teljesebb, szöveggondozás tekintetében pedig alaposabb. A fel­jegyzések a maguk nemében kuriózumok: nagy részük görög betűkkel írt, magyar vagy német szöveg, amire nem tudom, van-e bárhol is példa a személyes jellegű do­kumentumok történetében, — hacsak nem Mednyánszky családjában. A festő anyai nagyapja, a Kelet-rajongó Szirmay Boldizsár ugyanis minden jegyzetét görögül írta. „László, ki e nyelvet nem bírta úgy, mint nagyapja, az övéit legalább görög betűkkel írta” — olvassuk a művész nővérének Visszaemlékezéseiben.­ A napló hosszabb-rövidebb eszmefuttatásokkal kísért emléktöredékek, úti jegyzetek, olvasmányokra való reflexiók, alkotói elképzelések füzére. A szerkesztők által most szövegegésszé tett írás — minthogy szerzőjük csakis önmagának szánta őket — alapvetően szubjektív, vallomásos karakterű, intim. Szándékoltan titkos, szükségképpen töredékes „belső beszédnek” mondanám. A naplóirodalom műfajá­­ t Lásd erről bővebben Szabó Miklós számos tanulmányát, különösen: Új vonások a századforduló magyar konzervatív politikai gondolkodásában. Politikai kultúra Magyarországon 1896—1986. Válogatott tanulmányok. Szerkesztette Tallár Ferenc. Budapest 1989. 109—176. s Mednyánszky László feljegyzései 1877—1918. Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Szerk. t­ardoly István. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2003. A közreadók sok évig tartó munkával tették hozzáférhetővé a modern magyar festészet egyik legnagyobb alakjának gondolatvilágát, s nyitották meg az utat a Mednyánszky-életmű újabb értelmezései előtt. 9 Czóbel Istvánná Mednyánszky Margit: László — Brouillon (Visszaemlékezés). Enigma VII/24. (Budapest 2000) 56.

Next