A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2. 1875-1876

I. Irodalmi dolgozatok - Szemián Sámuel: Képek B.-Csaba lakosságának életéből

S SZOKÁSAI A KÖZEL­MÚLTBAN. 45 a 2 forintos búzát, sokszoros áron kénytelenítettek meg­vásárolni. A krumpli, repce, lóhere, dohány, ismeretlen ter­melési cikk volt. Ezen kezdetleges gazdálkodási rendszer másik fő okának alig szükséges a nyomasztó árbért mondanom, a­midőn egy telkes gazda 102 szekeres napszámot, egy házas zsellér 18 gyalog, egy házatlan zsellér 12 gyalog napszámot, évenként a földesúr szolgálatában tölteni, ezenkívül összes terméséből 9-det adni köte­leztetek. — így állván a dolog, kisértse meg bárki, számtalanig arányba hozni az egykori közterheket, a jelenlegi közterhekkel, s meggyőződik, hogy az akkori, különösen az úrbéri földre nehezült terhek, arányta­lanul nagyobbak voltak, a mostani oly nehezünkre eső, és annyi panasszal viselt közterheinknél. De hát mi tagadás benne? Elődeink teherviselő szolgák voltak jogok nélkül, mi pedig szabad polgárok vagyunk, kik a teherviselést nem szíveljük. És a­milyen volt a jobbágy anyagi állása, nem kevésbé volt nyomott erkölcsi élete is. A jobbágy nemcsak vagyonával, de személyével is a földesur tulajdona volt. Több földesur lévén Csabán, minden földesur saját szinével jegyeztette meg jobbá­gyait. E szin, a jobbágy háza külsején, például az ab­lakok vagy­­ajtók körül húzott egy szalagban volt ki­fejezve, melyet a hajdú odafestett. A kinek a hajdú az ablakára kopogtatott, az tudhatta, hogy urbáriumra kellett mennie. A hajdú a megrendelt szolgálatot, olykor olykor, egy-egy jó emberének, a kéz kezet mos­ elvé­nél fogva, saját hatáskörében — képes volt későbbre halasztani, de végkép elengedni soha sem. A­ki az úr­béri szolgálattal hátralékban maradt, az ellen, különö­sen a szigorúbb földesurak részéről — végrehajtás

Next