A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 2. 1875-1876
I. Irodalmi dolgozatok - Szemián Sámuel: Képek B.-Csaba lakosságának életéből
S SZOKÁSAI A KÖZELMÚLTBAN. 45 a 2 forintos búzát, sokszoros áron kénytelenítettek megvásárolni. A krumpli, repce, lóhere, dohány, ismeretlen termelési cikk volt. Ezen kezdetleges gazdálkodási rendszer másik fő okának alig szükséges a nyomasztó árbért mondanom, amidőn egy telkes gazda 102 szekeres napszámot, egy házas zsellér 18 gyalog, egy házatlan zsellér 12 gyalog napszámot, évenként a földesúr szolgálatában tölteni, ezenkívül összes terméséből 9-det adni köteleztetek. — így állván a dolog, kisértse meg bárki, számtalanig arányba hozni az egykori közterheket, a jelenlegi közterhekkel, s meggyőződik, hogy az akkori, különösen az úrbéri földre nehezült terhek, aránytalanul nagyobbak voltak, a mostani oly nehezünkre eső, és annyi panasszal viselt közterheinknél. De hát mi tagadás benne? Elődeink teherviselő szolgák voltak jogok nélkül, mi pedig szabad polgárok vagyunk, kik a teherviselést nem szíveljük. És amilyen volt a jobbágy anyagi állása, nem kevésbé volt nyomott erkölcsi élete is. A jobbágy nemcsak vagyonával, de személyével is a földesur tulajdona volt. Több földesur lévén Csabán, minden földesur saját szinével jegyeztette meg jobbágyait. E szin, a jobbágy háza külsején, például az ablakok vagyajtók körül húzott egy szalagban volt kifejezve, melyet a hajdú odafestett. A kinek a hajdú az ablakára kopogtatott, az tudhatta, hogy urbáriumra kellett mennie. A hajdú a megrendelt szolgálatot, olykor olykor, egy-egy jó emberének, a kéz kezet mos elvénél fogva, saját hatáskörében — képes volt későbbre halasztani, de végkép elengedni soha sem. Aki az úrbéri szolgálattal hátralékban maradt, az ellen, különösen a szigorúbb földesurak részéről — végrehajtás