A Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat évkönyve 3. (1902)
Reizner János: Csanád vármegye határpere 1872/96-ban
CSANÁD VÁRMEGYE HATÁRPERE 1792/96-BAN Budavára visszavétele után Leopold király hadainak 1686-ban Pécs és Szeged várai is meghódoltak. Ez által a törökök másfél százados uralma megszűnt mind a Dunán túl, mind a Duna—Tisza közén s megszűnt végül a Maros jobbpartján elterülő vidéken is. Csak a Maroson túli részek maradtak még a török birtokában, de Temesvár visszavétele után (1716.) ez a terület is felszabadult a félhold uralma alól. Csanád vármegye mai területe tehát az 1686-ik évben a magyar szent korona oltalma alá tényleg visszakerült; visszakerült elpusztultan, néptelenül, úgy hogy az egész megye egy kietlen puszta vala. Makó, Földeák, Batonya, Apátfalva, Csanád, Nagylak helységeken kívül puszta volt az egész vármegye s az elősorolt helységek is részben feldúlva, elnéptelenedve valának. A visszaszerzett vidék jó ideig a szegedi kamarai igazgatóság kormányzása alatt állt. A szegedi kamarai prefektus szedte be a természetbeni adót, — a tizedet — intézte el az egész megye lakosságának összes ügyeit, mindenféle kérelmeit.