Vasi Szemle 1976 (30. évfolyam, 1-4. szám)

1976 / 1. szám - NAPJAINK - Heckenast János: A szabadidő eltöltési övezetek és környezetvédelmi létesítmények összehangolt megvalósítása a városokban

Hazánkban a városodás az alábbiak szerint alakult: A népesség ilyen városokba tömörülése, a településeken belüli termelőhelyek és közcélú építmények megvalósítása, a koncentrálódott forgalom és gépjárműállomány helyigényének kielégítése a települések területének növekedésével járt világszerte. Hazánkban 1946 és 1970 között 6153 km 2-ről 9251 km 2-re emelkedett a mezőgazdasági művelés alól kivont terület, mely legnagyobbrészt települési célokat szolgált. 1967 és 1974 között 3000 ha-ral nőtt a települések belterülete. A belterületek terjeszkedése következtében jelentkező feszültségeket, ellentmon­dásokat egyre több oldalról ismerték fel az utóbbi időben, de a felszámolásukra irá­nyuló összehangolt, komplex szemléletű területgazdálkodás folytatása még előttünk álló feladat. A megérzéseken, pillanatnyilag felmerült igények megoldásán alapuló városfejlesztési gyakorlat ideje lejárt. A társadalmilag hatékony városfejlesztés alapja a helyes, távlatokban gondolkodó területgazdálkodás, melyben egyenlő súllyal kap helyet az emberek otthonáról, munkahelyéről és szabadidejük eltöltéséről való gon­doskodás. Az emberiség sorsa szempontjából döntő fontosságú minkét folyamatra, a „né­pesedési és városodási robbanásra” az jellemző, hogy nélkülözi az átfogó tervszerűséget, ellenőrzöttséget és szabályozottságot, ugyanakkor minkét folyamat az ipari, technikai és egészségügyi tudományos forradalom következtében megállíthatatlan és feltartóz­tathatatlan. A következmény az egyre nagyobb számú városlakó egyre rosszabb élet­­körülménye. A kialakult helyzet egy mondatban úgy foglalható össze, hogy az embert új, denaturált környezet veszi körül, melynek egyre kevesebb köze van ahhoz, amelyben százezred évek alatt a mai civilizált fokra fejlődött, mely egyik tényezője volt em­berré válásának is. Az ember is biológiai lény, mint ilyen, egységet képez mindenkori környezetével. Az emberre is hat ennek az egységnek önszabályozó tevékenysége, elsősorban az eltar­­tóképesség, a sűrűségi visszaszabályozás és az életütem (bioritmus) vonatkozásában. Látszólag az emberi faj kivonta magát a sűrűségi visszaszabályozás hatása alól, máskülönben mivel volna magyarázható a demográfiai robbanás, sőt úgy tűnik, hogy az életütem­ betartását is nélkülözni tudja. A látszat azonban csal. A sűrűségi vissza­szabályozás az emberre továbbra is hat, de nem annyira közvetlenül, mint az elmúlt idők során, sokkal inkább közvetve, egymást kiváltó és környezeti ártalmak gyűjtő­névvel jelölhető jelenségek formájában. (A visszaszabályozás közvetlen hatásainak fel­számolódása a járványok többségének leküzdésével magyarázható.) A bioritmus a kétmillió évvel ezelőtt megjelent előemberektől a homo sapiens jelentkezéséig akadálytalanul érvényesült, sőt még ezután is, szinte a XVIII. századig az ember nem is tudott máshogyan élni. Az ember létfenntartása érdekében kényszerült a napszakok változásának követésére. Nappal nehéz fizikai munkával szerezte meg élelmét, jól előkészítve ezzel éjszakára erőnlétének megújulását eredményező alvását. Mindez nap mint nap évszázezredeken át ismétlődött. Életritmusa látástól-vakulásig tartó nappali munkavégzés, és napnyugtától napkeltéig tartó alvás­ időszak váltakozá­sából állott. Az ősember nem ismert sem hétvégi pihenőnapokat, sem éves szabadságot. Év Városok száma Városi lakosok száma Községek száma Települések száma 1949 54 3,5 millió 3169 3223 1960 63 4,1 millió 3207 3270 1970 69 4,6 millió 3178 3246 1975 83 4,9 millió 3106 3189­ ­

Next