Vasi Szemle 2006 (60. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Katona Edit: Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pünkösdi király Csepregen és Jókainál

Könyvszemle .Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pün­kösdi király Csepregen és Jókainál. Csepreg első említésének 750. évfordulójára és újra várossá nyilvánításának 10. évfordulójára a Farkas Sándor Egylet kiadása. Csepreg, 2005. 112 old. 25 kép, I-IX. táblázat. A XVIII-XIX. században mezővárosi jogállású, de külsőségeiben, a lakosság foglalkozását tekintve inkább falusias Csepreget és népét a közér­deklődés és a néprajztudomány úgy tartotta számon, mint olyan települést és közösséget, amely hagyományait kevésbé őrizte meg. Az utóbbi évtizedektől azonban, elsősorban Balogh Jánosné Horváth Terézia számos publikációjának köszönhetően, ez a kép egyre inkább az ellenkezőjére változott, és Csepreg példája lesz annak, hogy módszeres, hozzáértő munkával még az ilyen, a kutatókat előzetesen kevés eredménnyel kecsegtető településről is mennyi értékes, eddig szunnya­dó kincs hozható felszínre, amely a honismereti eredményeken kívül a „nagy tudomány” számára is tud meglepő újdonsággal szolgálni. Balogh Jánosné Horváth Teréziának a Csepregi Promenád­­ban, a Vasi Szemlében, a Soproni Szemlében, a Palócföldben korábban megjelent munkái több témával foglalkoztak, népviselettel, a helyi vőfélyköltészettel, a csepregi pünkösdi királyválasztás­sal. A jelen kiadványban az utóbbi népszokással kapcsolatos ismereteinek kibővített, könyvvé érett változatát tarthatják a kezükben az olvasók. A szerző az országszerte elterjedt, művelődéstörténetileg többféle háttérrel rendelkező pün­kösdi szokások közül, úgymint az Alföldről ismert leányok-legények adománykérő pünkösdölésén, a Dunántúlon a XX. században is gyakorolt pünkösdi kiskirálynő-járáson túl a jelen kötetben csak a Csepregen is ismert, lóversennyel választott pünkösdi királyválasztást vette górcső alá. Feldolgo­zása során csak említési szinten foglalkozik a XVI-XVII. századi elszórt adatokkal, figyelme a XVIII. század végétől, a felvilágosodás korától egyre inkább kibontakozó, és részletesebb leíráso­kat tartalmazó népleírások korszaka felé fordult, és a csepregi szokás esetében napjainkig tekinti át a korabeli folyóiratokban megjelent tudósításokat, amelyeket levéltári forrásokból vett adalékokkal egészít ki. A kötet négy fejezetre osztva tárgyalja a témát. Az első fejezetben a szerző a forrásokból vett idézetek segítségével 1790-től a reformkorig terjedően felsorakoztatja a lóversennyel egybekötött pünkösdi királyválasztásról szóló magyaror­szági tudósításokat. Ezen időszakban ez a szokás már erősen hanyatlóban volt, ezért is emelkedett ki közülük rendszerességével, elevenségével és teljessége szempontjából a csepregi. Különösen fi­gyelemre méltó, hogy a csepregi szokással kapcsolatban a szerző kimutatja a Széchenyi István által elindított lónemesítési mozgalomnak, a lóversenyzésnek a kapcsolatát a szokás fennmaradásá­val, hiszen az ő oldalán politizáló Jankovich Izidor földesúr ezért is kísérte figyelemmel, és támo­gatta jutalmakkal a virtuskodást. A második fejezetben Csepregen a lóversenyzéssel nyert pünkösdi népszokás részletes elemzése található a változások nyomon követésével, az 1810-es évektől kezdődően 1847-ig, majd a szokás XX. század végi felújításáig. A szerző foglalkozik a pártoló földesúr élettörténetével, a szokás fennmaradásában játszott szerepével. Különlegesen értékes része a műnek, hogy a levéltári források segítségével az olvasó elé varázsolja a szokás főszereplőit, a pünkösdi királyokat, s ezt olyan módon teszi meg, hogy a családtörténetek által a korabeli paraszti életbe, a mindennapokba is bepillantást nyerhetünk. Előkerült anyakönyvi bejegyzésként egy olyan néphit-adalék is, amely bizonyítja a „szemverés”-ben való hit eleven voltát 1838-ban, hiszen egy csecsemő halála okaként rögzítették, hogy „Meg­igézték szépsége miatt.”. A harmadik fejezet Jókai és a pünkösdi királyválasztás témájának kapcsolatáról szól, amelyben a szerző gondos forráskritikával kimutatja, hogy a Jókai Mór által az Egy magyar nábob című regényben alföldi, „nagykunmadarasi” helyszínen megörökített lóversennyel egybekötött pünkösdi királyválasztás eseményeinek forrásaként az 1823-as, magát meg nem nevező tudósító

Next