Vasi Szemle 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 5. szám - A MÚLTNAK KÚTJA - Széll Kálmán: „Különb embert, teljesebb magyart”. A kőszegi katonaiskoláról - történet és emlékezés. I. rész
SZÉLL KÁLMÁN „KÜLÖNB EMBERT, TELJESEBB MAGYART” A KŐSZEGI KATONAISKOLÁRÓL - TÖRTÉNET ÉS EMLÉKEZÉS I. RÉSZ A ma nemzetállamok kialakulásának időszakában minden ország életében kiemelt szerepet játszott a hadsereg. Nemzetre és a fegyvernemre jellemző színes, díszes egyenruhájukkal kiríttak a szürke tömegből, kiemelt társadalmi elismerésben részesültek. Az általános hadkötelezettség teljesítése hazafias cselekedetnek számított, minden hadköteles fiatalember hővágya volt, hogy a sorozáskor regrutává válva katonaként szolgálja a hazáját. A háborúk kimenetelét évezredeken át három fő tényező befolyásolta: 1. a szemben álló seregek létszáma (ember ember elleni küzdelemben), 2. a felek fegyverzete, harci szelleme, harcmodora, 3. a hadvezetés milyensége, azaz a harcászati taktika. A háborúk során behívott vagy önként jelentkező tisztek, ám a (küldött) legénység, vagy a felfogadott zsoldosok csak kezdetleges harci képzésben részesültek, de a lőfegyverek, tüzérségi lövegek feltalálása után a haditechnika gyors fejlődésnek indult, kialakult a hadtudomány. Bár már a római légiók szervezettsége, harckészsége és modora, a tatárok, törökök haditudománya stb. is híres volt, főleg a napóleoni háborúk során és azt követően, egyre inkább szükségessé vált a hivatásos állandó hadsereg felállítása, képzése, kaszárnyák építése, tartalékosok igénybevétele, s mind kiemeltebb szerepet játszott a tiszti- illetve altiszti kar, amely a reá bízott legénységet három éven át oktatta, nevelte, harcképességüket biztosította, békebeli viselkedésüket irányította, ellenőrizte. Parancsnokként vezették a hadműveleteket, legkiválóbbjai pedig a harcászat művészetét is elsajátították. A tisztikar zömét általában a kiváltságos osztályok (nemesség, középosztály) ifjai biztosították. A fegyveres harc és haditechnika tudománnyá alakult, új fegyverek, taktikák láttak napvilágot, így elsősorban a tiszteknek és altiszteknek egyre nagyobb szükségük volt elméleti és gyakorlati katonai szaktudásra. Ezt kadétok nevelésével eleinte az egyes csapatoknál igyekeztek lesz- i A Hunyadi Mátyás Katonai Alreál jelmondata. Az iskoláról szóló jelen írásomban az intézet történetével csak oly mértékben foglalkozom, amennyit saját kőszegi iskolai tapasztalataim és élményeim megértése megkíván. A témával részletesen foglalkozni akarók részére ajánlom a Ráskay Pál és Szabó Zoltán által írt, e tárggyal foglalkozó - a forrásmunkák közt megjelölt - könyvet, amely két kiadást is megért.