Berzeviczy Albert: Délen - útirajzok és tanulmányok (Budapest, 1917)
VII. A Dardanellák
A DARDANELLÁK. 125 Tájképi tekintetben tulajdonképen csak a tengerszorosnak Abydostól és a Dardanellaváraktól övezett, öbölszerűen kiszélesedő hajlása nyújt festői látványt; megnyerő a képe az amphitheatrumszerűen a parti magaslatokra telepedett Gallipoli városnak is, mely a Dardanella-útnak éjszaknyugati határát jelzi, a hol már a Márvány-tenger nyílik meg szemeink előtt. A márványtenger nyugati partjain sejtjük Rodosto körvonalait, azét a helyét, a hol Rákóczi végnapjait élte s a hol Mikes úr egyedül hallgatta tengeri normálását »... Egészen a Dardanella-sít végéig az ázsiai partot jobbára hullámzó, kopár dombok alkotják ; az európai part meredekei(!) emelkedésű, de legnagyobbrészt szintén csak szegényes cserjék borítják, csupán imitt-amort nyújtanak a Kinu-lviilé török erőd a Dardanellák bejáratánál.