Kornis Gyula: Bevezetés a tudományos gondolkodásba - a tudomány fogalma és rendszere (Budapest, 1922)
I. A tudomány fogalma
hogy minden érzetanyagunk eo ipso elménk e (szubjektív) szemléletformáiban jelenik meg, melyekből egyáltalán nem bújhatunk ki, ezért sohasem tudhatjuk meg, milyen a külső világ magában véve, a tértől és időtől függetlenül. Demásodszor a világról való képünket ugyancsak ilyen a priori módon formáló természetük van az értelem kategóriáinak is. Ilyen a priori kategória, amely által vagyunk kénytelen gondolkodni, pl. az egység és többség, azaz, hogy a tárgyakat egynek vagy többnek fogjuk fel; a szubsztancia, azaz, hogy a mindig együttjelentkező érzetkomplexum mögött egy hordozót, alapot gondolunk; az okság, azaz, hogy egy tüneményt oknak fogunk fel, melynek a másik a hatása stb. Eszerint minden, ami a világról való képünket a puszta érzetkáosztól megkülönbözteti (mint amilyen a tér- és időbeli rend, a világnak tárgyakra való tagolása, ezeknek viszonyai, oksági kapcsolatai stb.), csupán a tudatból származik, ennek a hozzáadása: csak a tudat teremti számunkra meg az érzetek nyersanyagából ezt a rendezett, összefüggő világot, melyről azt hisszük, hogy „adva van“ számunkra, holott elménk alkotása. Kant ezt a fenomenalisztikus elméletét, mely csak azt engedi meg, hogy létezik valóság (Ding an sich) s ez bennünk érzeteket okoz, egyébként azonban mindig elménk formáin szűrődik keresztül, Kopernikus felfogásához hasonlítja. Amint régebben azt hitték, hogy a Nap a Föld körül kering, de Kopernikus óta fordítva gondoljuk ezt a viszonyt, hasonlókép eddig azt hitték, hogy elménk a maga ismereteivel a tárgyakhoz alkalmazkodik, holott fordítva áll a dolog: a tárgyak alkalmazkodnak mindig elménk formáihoz, azaz ismereteink olyanok, amilyenekké elménk a maga a priori törvényszerűsége szerint formálja őket. E formák alól egy ismeretünk sem vonhatja ki magát: a magában való realitás tehát számunkra megismerhetetlen. „Az értelem a maga törvényeit — mondja Kant — nem a természetbőlmeríti, hanem ő szabja meg a természet számára a törvényeket.“ A fenomenalizmus a realizmus útján indul meg, amikor a tőlünk független valóság létezését elismeri. Azonban mindjárt az első lépés után megáll s teljesen az idealizmus útjára fordul: a továbbiakban mindent a valósággal szemben szuverén tudatnak tulajdonít. Éppen ezért a fenomenalizmusnál is nagy-